Life. Történetem a történelemben címmel önéletrajzi interjúkötet jelenik meg Ferenc pápáról. A könyvből most a Corriere della Sera olasz lap közölt részleteket, amit az MTI szemlézett. A cikkben egy magyar vonatkozású részt is kiemeltek, mégpedig olyat, amiben Orbán Viktor és Brüsszel is szerepel.

A pápa gondolatait tolmácsolva azt írják, szerinte az Európai Unióban minden nép magával hozza a saját gazdagságát, kultúráját, filozófiáját, és törekedni kell arra, hogy a különbségek között is meglegyen az összhang. Erről beszélt a budapesti látogatásakor is. „Remélem, hogy szavaim meghallgatásra találtak egyrészt Orbán Viktor miniszterelnök részéről, aki megérti, hogy mindig nagy szükség van az egységre, másrészt Brüsszel részéről, amely, úgy tűnik, mindent egyformává akar tenni, hogy tartsa tiszteletben Magyarország sajátosságait”, idézik. (Persze az MTI tudósításában leginkább a Brüsszel-kritikán van a hangsúly, és nem azon, hogy Orbánnak meg kellene értenie az egység fontosságát.)

A könyv Fabio Marchese Ragona vatikáni tudósító, a pápa barátja szerkesztésében készült el, és Ferenc, azaz Jorge Mario Bergoglio életét kíséri végig az utóbbi 87 év nagy történelmi eseményeinek tükrében a hirosimai atombombától egészen a koronavírus-járványig.

A Corriere cikke szerint a pápa leszögezi, hogy a katolikus egyházfői szolgálatot életre szólónak tekinti: „nem látom a lemondás feltételeit”, és kijelentette, hogy soha nem gondolt a lemondásra. Pápasága kezdetén ugyanakkor aláírt egy lemondási levelet, amelyet a Szentszéki Államtitkárság őriz, de ez olyan esetre vonatkozik, amikor súlyos testi akadályoztatás tenné lehetetlenné szolgálata végzését.

„Ha ez bekövetkezne, nem szólíttatnám magam nyugalmazott pápának, hanem egyszerűen Róma nyugalmazott püspökének, és átköltöznék a Santa Maria Maggiore-bazilikába, ott gyóntatnék, és a betegeket részesíteném áldozásban. De ez távoli feltételezés, mivel tényleg nincs semmilyen komolyabb indok, amiért a lemondáson kellene gondolkodnom” – fejtette ki Ferenc pápa, aki szerint az utóbbi években voltak, akik abban reménykedtek, hogy kórházi kezelései után bejelenti lemondását. „Ilyen veszély nem áll fenn: az Úrnak hála, jó egészségnek örvendek, és ha Isten is úgy akarja, még sok projekt vár megvalósításra.”

Úgy vélte, hogy azok, akik lemondása hírét terjesztik, „saját érdekből teszik, vagy keresni akarnak rajta a sajtón keresztül”. Szerinte ha állandóan azt nézné, mit mondanak és írnak róla, hetente kellene pszichológushoz járnia.

Az élete összes szakaszát érintő kötetből kiderül, hogy első anyanyelve az észak-olaszországi Piemont tájszólása volt. Gyerekkora kedvenc mozija Federico Fellini Az országút című filmje volt. Családja 1929 februárjában vándorolt ki Argentínába, ahol „a mostaniakhoz hasonló” migránsközpontban helyezték el őket. Fiatal papként Japánba készült misszionáriusnak, és ha gyenge egészsége ezt nem akadályozta volna meg, nem is lett volna pápa, és „a Vatikánban egyesek számára az jobb is lett volna”.

Kijelentette, hogy kommunistának és marxistának tartják, mert a szegényekről beszél: „A szegények az evangélium zászlósai, és Jézus szívében hordja őket (…) a keresztény közösségekben megosztották a tulajdont, ez nem kommunizmus, hanem színtiszta kereszténység!”

A könyvben említik az 1976-ban az argentin diktatúra börtöneibe került két jezsuita szerzetestársát, Jálics Ferencet és Orlando Yoriót: „küzdöttem értük”. Elmondta, hogy többször beszélt az akkori katonai és politikai vezetőség képviselőivel, és segített jezsuita társainak elmenekülni az országból. Elutasította azt a vádat, miszerint nem tett eleget: „ez valamelyik kis baloldali bosszúja volt, aki valójában tudta, mennyire szembeszálltam azokkal a borzalmakkal”. Hangoztatta, hogy 2010-ben is kihallgatták: „hurkot akartak tenni a nyakamra, de nem találtak bizonyítékot, mert tiszta voltam”.

Többször is a fegyvergyártás ellen emeli fel a szavát. Gyilkosságnak, bűncselekménynek nevezi „az életet selejtező” abortuszt, és gyilkosoknak az abortuszban részt vevőket. A béranyaságot „embertelen gyakorlatnak” tartja. Úgy véli, a bolygónkon zajló természeti pusztítás miatt az emberiség a határidő küszöbéhez érkezett. Arra kérte a fiatalokat, „keltsenek zajt”, de anélkül, hogy a műalkotásokat tönkretennék – utalt az ökoaktivisták rongálásaira.

Az egyháznak mindenkit be kell fogadnia – mondta. A meleg párok megáldásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „ha püspök fivéreim nem követik ezt az utat, az nem az egyházszakadás előszobáját jelenti, mivel az egyházi tanítás nincs megkérdőjelezve”. Az azonos neműek házassága nem lehetséges, de a polgári élettársi kapcsolat igen – olvasható a könyvben.

A pápa úgy vélte, Jézus gyakran találkozott a társadalom peremén élőkkel, és ezt kellene tennie az egyháznak ma az LMBTQ+-közösség tagjaival, akik az egyházban gyakran a peremre szorulnak. „Éreztetni kell velük, hogy otthon vannak, főleg azokkal, akik a keresztség szentségében részesültek” – mondta a könyv szerint Ferenc pápa.