Minden tele van kakálva a hegyen, és az extrém időjárási körülmények között az ürülék le se bomlik, így az egész hegy bűzölög. Szigorú intézkedések jönnek.
Mostantól nem lehet többé csak úgy a szabadtéren elvégezniük a nagydolgukat a Mount Everesten expedíciózó hegymászóknak: egy erre való, többször használandó zsákba kell elhelyezniük a végterméket, amit aztán magukkal is kell vinniük le a hegyről – írja a BBC a helyi hatóságok közlése alapján.
Már bűzlenek a hegyeink
– idézi a lap Mingma Serpát, Pasang Lhamu közösség vezetőjét. „Sok panaszt kapunk, hogy a sziklákon emberi ürülék látható, amitől egyes hegymászók rosszul lesznek. Ez nem megengedhető, és rontja a megítélésünket is” – tette hozzá.
A mászók mostantól induláskor egy „kakizsákot” fognak kapni, amit visszatéréskor ellenőrizni is fognak.
A mászás során a hegymászók a legtöbb időt az alaptáborokban töltik, ott akklimatizálódnak a csúcstámadás előtt. Itt általában erre kijelölt sátrak szolgálnak vécéül, amelyek alatt hordókba gyűlik a széklet. Azonban amikor a táborból továbbindulnak, már nehezebb a helyzetük. Sokan lyukat ásnak a hóba, de a magasabb részeken sokszor már nincs elég hó ehhez sem.
Így a maradványok kérdése a környék minden hegyén égető probléma.
A számítások szerint három tonna emberi ürülék található az első és a csúcshoz közeli negyedik tábor között,
ennek fele pedig csakis az utolsó, négyes táborban bűzölög, mivel az extrém időjárás miatt nem is tud rendesen lebomlani. Egyes mászók szerint a 7906 méteren található négyes tábort sokan már csak „szabadtéri vécéként” emlegetik, mivel a szélnek való kitettség miatt itt alig van hó, mindenütt jól látható az ürülék.
A helyiek így a következő, márciusban kezdődő mászószezonra 8 ezer kakazsákot rendelnek az Egyesült Államokból a várható négyszáz külföldi mászónak és a nyolcszáz fős segítő stábnak. A zsákokban olyan vegyszerek és porok vannak, amelyek megkeményítik és majdnem szagtalanná teszik az ürüléket.
A mászók átlag napi negyed kiló ürüléket termelnek, és nagyjából két hetet töltenek a táborokban. Így a zsákokat egy ember öt-hat alkalommal kell majd, hogy használja.
Mingma Serpa, az első nepáli, aki mind a 14 nyolcezer méternél magasabb hegyet megmászta, azt mondja, ugyanilyen zacskókat más hegyeken már sikerrel használtak.