Nemzetgyűlési felszólalások és rendkívüli kormányülések témája lett Franciaországban az ágyipoloska-invázió. A probléma országos, a legtöbbet mégis a párizsi helyzetről lehet hallani és látni: a közösségi médiában rengeteg olyan videót tettek közzé az elmúlt hetekben, amelyek mozik és tömegközlekedési eszközök üléseinek kárpitján masírozó rovarok láthatók. Néhány iskolában is megjelentek, akadt olyan is, ahol a tanárok emiatt nem vették fel a munkát.

Ez bármikor pocsék hír lenne, de kilenc hónappal a párizsi olimpia kezdete előtt, amikor mind nagyobb figyelem összpontosul a rendezőre, különösen az. Ahogy korábban megírtuk, a poloskák miatt kitört a politikai háború a kormány és az ellenzék között. Mathilde Panot, a szélsőbal frakcióvezetője a minap határozott fellépést követelt a rovarok ellen, s hogy szavait nyomatékosítsa, egy fiolát is felmutatott, benne néhány példánnyal.

Az ágyipoloska-helyzet évek óta romlik Franciaországban: az illetékes hatóság (Anses) júliusban megjelent jelentése szerint 2017 és 2022 között a francia háztartásoknak közel 11 százalékában megjelentek a vérszívók és a kártevőirtókat is egyre gyakrabban hívják ki miattuk. Megszabadulni tőlük azonban meglehetősen költséges, ezért az ellenzék azt várja, hogy a kormány nyújtson támogatást az irtáshoz azoknak, akik nem tudják előteremteni a költségeit, illetve kötelezzék arra a biztosítókat, hogy fizessenek azoknak, akiket kár ért a rovarok megjelenése miatt.

A kormány egyelőre a helyzetértékelésnél tart: már zajlottak tárgyalások a vasúti szolgáltatókkal és a buszüzemeltetőkkel, konkrét tervet azonban még nem vázolt fel a probléma megoldására.

Mindenhol ott vannak

Az ágyi poloskák világszerte elterjedt állatok, éppúgy megtalálhatóak Párizs mellett New Yorkban és Londonban, mint Pozsonyban és Budapesten. Az 1930-40-es években az akkoriban használni kezdett, erős irtószerek hatására visszaszorult a populációjuk, e rendkívül mérgező kemikáliák betiltásával azonban a 80-as évek végén, a 90-es évek elején újra, jelentős számban visszatértek. Szakértők szerint ennek több oka van, köztük a nemzetközi utazás elterjedése, a másodkézből származó bútorok adás-vétele és az, hogy ellenállóvá váltak az újabb fajta irtószerekkel szemben.

Itthon elsősorban akkor hallani róluk, amikor egészségügyi intézményekben tűnnek fel. Ami egyáltalán nem ritka, csak az elmúlt hónapokban két helyről derült ki, hogy ellepték. Augusztusban az Átlátszó írta meg, hogy milyen súlyos a helyzet a szentgotthárdi Rábaparti Integrált Szociális Intézmény pszichiátriáján, ahonnan videó is kikerült az egyik ápolt körül hemzsegő poloskákról, október elején pedig a budapesti Szent Margit Kórházban kellett átköltöztetni egy osztályt, mert „vélelmezetten beteg által behurcolt, sporadikus esetként” látták az állatokat.

 

Ezek a röpképtelen, kifejlett állapotukban 5-7 milliméter hosszú, finom szőrökkel borított testű, táplálkozás előtt barnás, azután bíbor árnyalatú rovarok eredetileg denevérparaziták voltak, és valószínűleg azóta kötődnek az emberhez, hogy az barlangokban keresett menedéket a természet viszontagságai elől. Az ágyi poloskák a városokban különösen jól érzik magukat, mivel a lakások mikroklímája kedvez a szaporodásuknak. Ehhez a legkedvezőbb a nyári meleg, a 25-30 Celsius-fok, e fölött azonban, főleg, ha magas a páratartalom, romlanak az életfeltételeik. A hideget is jól tűrik, ráadásul meglehetősen hosszú ideig.

Többnyire, de nem kizárólag éjszaka aktívak. A nappalt általában rejtőzködve töltik annak a helynek a közelében, ahol táplálékot remélnek. Bár ágyi poloskának (Cimex lectularius) hívják őket, nem csak az ágyban támadnak: mindenféle kárpitozott bútoron jelen lehetnek, bemászhatnak az összehajtogatott vagy a földre dobált ruhák közé, megbújhatnak repedésekben, képek mögött, befurakodhatnak a tapéta, villanykapcsoló vagy az ablakkeret hézagjaiba.

Amikor előmásznak a rejtekhelyükről, hogy a kiszemelt áldozatuk vérét megcsapolják, szúrósörtés szájszervükkel megszúrják a bőrét, és érzéstelenítő és véralvadásgátló anyagot juttatnak bele, majd megkezdik a táplálkozást. Legtöbbször a takaróval nem fedett testrészeket csípik meg – a nyakat, a vállat, a felkart, a csuklót, a könyököt, a lábszárat vagy a bokát –, amit sokaknál kis piros, a szúnyogcsípéshez hasonló folt jelez. Ám míg a szúnyogcsípés általában kettő-négy nap után már nem viszket, emiatt akár egy hétnél is tovább lehet vakarózni. Akkor is érdemes ágyi poloskára gyanakodni, ha több csípést találunk szorosan közel egymáshoz.

Ám pusztán abból, hogy megjelennek-e rajtunk piros foltok, nem lehet az ágyi poloska jelenlétére következtetni, a csípése iránt ugyanis különböző az emberek érzékenysége. Egyesek különösen intenzíven reagálhatnak, mások viszont egyáltalán meg sem érzik.

Mikor gyanakodjunk?

A kifejlett példányokat már szabad szemmel is könnyű észrevenni, a petéket és az azokból kikelő lárvákat azonban szinte lehetetlen. Az előbbiek mindössze 1 milliméter hosszúak, fehér színűek, és az utóbbiak – ha éppen nem táplálkozás után vannak –, sárgásfehérek vagy átlátszóak. Az ivaréretté válásukhoz ötször vedlenek, e folyamat a hőmérséklettől függően 20-60 nap alatt megy végbe. Egyetlen pártól évente 1000-4000 utód is származhat.

Ha őket magukat nem is látjuk, a nyomaikra felfigyelhetünk:

• ha a matracunkon, lepedőnkön rozsdabarna vagy vörös foltok tűnnek fel, lehetséges, hogy forgolódás közben agyonnyomtuk őket,
• ha fekete pöttyök tűnnek fel ugyanezeken a helyeken, vagy a bútorkárpit hajlataiban, a székletüket fedeztük fel,
• ha megtaláljuk a levedlett bőrüket vagy a petéik héját,
• ha édeskés, dohos szagot érzünk ott, ahol addig ez nem volt jellemző. Ez akkor jelentkezik, ha már súlyos az ágyipoloska-fertőzöttség.

Honnan kerülhetnek a lakásba?

A rossz hír az, hogy gyakorlatilag bárhonnan, és a megtelepedésük megelőzéséhez nem elég a rendszeres, alapos takarítás. Az legfeljebb abban segíthet, hogy hamar észrevegyük: baj van.

A poloska beköltözhez önmagától is, például úgy, hogy átsétál a szomszéd lakásból. Nincs nehéz dolga: apró mérete miatt szinte bármilyen kis résen be tudja préselni magát, nem csak a fűtés- vagy vízcsövek mentén, hanem akár a villanyvezetékeken át is. Úgy is bejuthat, ha a fölöttünk lakó az erkélyén rázza ki, szellőzteti az ágyneműjét.

Kívülről is könnyű behurcolni, elég lehet, ha leülünk valaki olyan után a buszon, akinek nem volt szerencséje, és hozzá már befészkelték magukat a rovarok.

 

A szálláshelyeken az Airbnb-ktől a luxusszállodákban bárhol előfordulhatnak a vérszívók, így utazáskor is érdemes néhány óvintézkedést tenni, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a potyautas rovarok hazaszállításának esélyét. Tanácsos

• a szoba elfoglalásakor felemelni a takarót, lepedőt, és megvizsgálni a matrac oldalát, alját az árulkodó jelek után kutatva.
• a fejtámla mögötti részt és az egyéb kárpitozott bútorokat, valamint a függönyöket is ellenőrizni, ha lehet, ugyanis ott is előszeretettel bújnak meg a poloskák.
• a bőröndöket, ruhákat nem az ágyon, az alatt vagy a szoba sarkában tárolni, hajtogatni, ki- és bepakolni, mert azokba is bevehetik magukat a rovarok. Tegyük a táskákat inkább a poggyászállványra vagy más, magasabb bútorra.
• a ruhákat jól záródó műanyag tasakokban tárolni, azt ugyanis nem tudják átrágni a poloskák.

Szakértők azt tanácsolják, hogy otthon se a szoba közepén vagy az ágyunkon pakoljuk ki a bőröndöt vagy a hátizsákot, hanem inkább a szabadban, vagy a hálószobától és az egyéb bútoroktól minél nagyobb távolságban, így lehet esélyünk kiszúrni az esetleg onnan kimászó rovarokat.

Ha találunk ilyeneket, azonnal mossunk ki mindent a lehető legmelegebb vízben, és lehetőség szerint magas hőmérsékleten szárítsuk szárítógépben. Kutatások szerint egy óra 45 Celsius-foknál magasabb hőmérsékleten elpusztítja a kifejlett egyedeket. A hideg is képes végezni velük, ehhez elég lehet -17 fokon tölteniük két órát. Az is beválhat, ha a fertőzött holmikat három-négy napon át műanyag zacskóban a hűtőszekrény fagyasztórekeszében fagyasztjuk.

Ha a rovarok még nem telepedtek meg, segíthet az alapos porszívózás (aztán a gyors megszabadulás a porzsák tartalmától) és a bútorhuzatok kitakarítása. Amennyiben azonban a poloskák már otthonosan érzik magukat, szükség lehet irtószerek használatára is, amelyekkel azonban nem mindig érhető el a kívánt hatás, így érdemes megfontolni, hogy szakember segítségét kérjük.

 

Lelki gondok

Az ágyi poloskák nem csak a testünknek okozhatnak kellemetlenséget, mentálisan is képesek kikészíteni az áldozataikat. A Guardiannek a témában készült podcastjában Jerome Goddard, a Mississippi Állami Egyetem entomológus professzora arról beszélt, hogy kutatták már olyan emberek lelkiállapotát is, akiknél megtelepedtek az ágyi poloskák. Az ő beszámolóikat elemezve arra jutottak, hogy a túlnyomó többségüknél legalább három olyan viselkedésmód megmutatkozott, amilyet a poszttraumás stressz-szindrómában szenvedők tapasztalnak: paranoia, kényszeres gondolatok, depresszió, öngyilkos gondolatok.

Elmondása szerint az érintettek közül sokan még azután is szenvedtek ezektől, hogy a lakásukat megtisztították a rovaroktól, és akadtak, akik mindenféle őrült dolgokat kipróbáltak, nehogy újra megjelenjenek náluk a vérszívók: például kerozinba áztatták az ágyuk lábait vagy naponta többször fürödtek és öltöztek át.

Annak ellenére is, hogy attól szerencsére nem kell tartani, hogy a poloskáktól valamiféle betegséget kapunk el. A professzor szerint a tudományos közegben az az általános konszenzus, hogy ezek a rovarok nem biológiai vektorok, a csípésükkel nem adnak át kórokozókat.