Azahriah a napokban a legkülönbözőbb helyekről kap elismerést és csodáló szavakat a magyar zenei közegből. A minap Majka fejtette ki a véleményét arról, hogy szerinte a 21 éves előadó történelmet írt, majd a Quimby is gratulált a jövő tavasszal tripla arénakoncertre készülő zenésznek (aki ezzel gyakorlatilag minden létező rekordot megdöntött).

A rajongói körből az orgonaművész Varnus Xavér sem maradt ki, aki szombaton hosszú posztban írta meg, mit gondol a jelenségről.

Büszke vagyok erre a magyar srácra, Azahriah-ra

– kezdte Varnus, aki azt is bevallotta, hogy a neve alapján péntekig még azt sem tudta, hogy Azahriah egyáltalán magyar, de miután egy ismerősétől megtudta, hogy néhány óra alatt nyolcvanezer jegyet adott el, utánanézett. Szerinte "tökéletes időzítéssel érkezett". Varnust megfogta "zenéjének és szövegeinek különös hangulata", ami "pigmentnél mélyebbre" hatolt belé.

Hihetetlenül büszke voltam egy hete két új Nobel-díjasunkra. Ám bizonyos vagyok abban is, hogy minden egészséges népnek, amely fenn akar maradni a történelem rostáján, s amely, mint olyan, nem is állhat másból, mint ezernyi szubkultúra izgalmas és interaktív polifóniájából, nem csak Karikó Katalinokra és Krausz Ferencekre, de Ady Endrékre, walesi bárdokra és Azahriahokra is szüksége van. Teljes szívemből kívánom neki, hogy minél nagyobb távolságot tudjon megtenni a maga által választott úton

– írta.

Krúbi és Azahriah generációja nem fogja be a száját, és meg sem áll az Arénáig

Az utóbbi években özönlenek az emberek a koncertekre, különösen Krúbi és Azahriah generációja robbant be a magyar könnyűzenébe, őket egyáltalán nem érdekli az állami média, nem ismerik az öncenzúra kényszerét, arról énekelnek, amiről akarnak. Mit történik itt? És mi köze ennek a pandémiához?