Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A rajongók igazi hullámvasúton érezhették magukat az elmúlt hónapokban: először kaptak bepillantást abba, hogyan nézett ki Freddie Mercury legintimebb környezete, a Garden Lodge, majd számot kell vetniük azzal, hogy a hősük életének a tárgyi emlékei egyszer csak új tulajdonosokhoz kerülnek. A fantasztikus gyűjteményt értékesítő Sotheby’s szerdán induló árverésében visszaköszön a Queen énekesének lehengerlő életigenlése és zsenialitása, de az idő kegyetlen múlása is. Ahogy az örököse, „élete szerelme”, Mary Austin fogalmazott: itt az ideje továbblépni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rajongóknak ne fájna.
Egy bajuszfésű.
A sokmillió fontot érő árverés egyik legkisebb darabja váltotta ki a legnagyobb érdeklődést azóta, hogy a Sotheby’s Freddie Mercury életének a tárgyait aukciós katalógusba rendezte.
A szeptember 6-ától több napon át kalapács alá kerülő rengeteg tárgy közül nagyon sokat azonosítani lehet a Queen legendás énekesével, a palástjától és koronájától kezdve a sokat – többek között a Bohemian Rhapsody születését – megélt Yamaha zongoráján át a varázslatos Tissot-festményig, mégis sokan egy bajuszfésűben vélik felfedezni Freddie Mercury személyiségének az esszenciáját.
Ennek a praktikus, mégis stílusos tárgynak jutott a feladat, hogy rendben tartsa a zene világának egyik leghíresebb bajuszát – nem véletlen, hogy a Sotheby’s aukciója és Mercury élete előtt tisztelgő kiállítás bejárata felett is egy hatalmas bajusszal ragadták meg az emberek figyelmét.
A szerény, 7 centiméteres Tiffany bajuszfésű licitje 400-600 fontról indult, most 35 ezer fontnál jár, vagyis a kikiáltási ár mintegy 70-szeresét adnák érte. Persze amilyen kicsi ez a tárgy, annyi jelentés és érték van benne.
A képzőművész végzettségű Mercury mindig is ki volt hegyezve a szépségre, és nem riadt vissza attól, hogy az esztétikai, kulturális és társadalmi határokat feszegesse. A hetvenes években hosszú hajjal, feminin sziluettel a színpadra lépő énekes 1980-ban egy éles váltással levágta a haját, és bajuszt növesztett – aligha lehet vitatni, hogy ez a döntése aztán védjeggyé érett. Innen nézve a bajuszfésű felbecsülhetetlen értékű.
És bár az aukció végére minden tárgyhoz kapcsolódik majd egy eladási összeg, valahol mégis felbecsülhetetlennek tűnik az egész gyűjtemény, amelyet Mercury egykori partnere, élete végéig a legjobb barátja és örököse, Mary Austin bocsátott több mint 30 év után a Sotheby’s rendelkezésére. Az aukciót megelőzően egy hónapig volt látható a tételekből rendezett kiállítás Londonban, a látogatók azt érezhették, mintha tényleg Mercury kensingtoni házának, a Garden Lodge-nak a szobáit járták volna végig, és hogy ennél közelebb talán már sohasem kerülhetnek a hősükhöz – legfeljebb akkor, ha nem kis összeget szánnak a licitálásra.
Az soha nem jött szóba, hogy Garden Lodge múzeum legyen, mint például Elvis Presley memphisi Gracelandje, de mégis az volt, igaz, egyszemélyes múzeum, egy időkapszula, Mary Austin ugyanis semmit sem mozdított el, minden megragadt Mercury halálának a pillanatában.
Mintha Freddie csak most lépett volna ki a házból
– ez volt a benyomása a Telegraph újságírójának, amikor Austin végigvezette az akkor még berendezett, de már a leltározásra váró szobákon.
Mary Austin döntésének a horderejét nehéz felbecsülni, és nehéz átlátni az indokait vagy belelátni a motivációiba, így arra tudunk hagyatkozni, amit az aukcióhoz írt előszavában, illetve az idén adott két interjújában elmondott. Márpedig szerinte az árverés valóban a legszebb tisztelgés Freddie Mercury előtt, és ő maga is nagyon élvezte volna.
A Sotheby’s a kedvenc aukciós háza volt – a most kalapács alá kerülő tárgyak egy részét is itt vette vagy vásároltatta meg Mary Austinnal –, annyira rákapott az árverésekre, hogy ha igazán akart valamit, akkor nem volt határa a licitnek. Hogy mennyire önmagába fordul ez a történet, azt jól jelzi, hogy az árverés szeptember 8-ai eseményén Mercury több, a hetvenes évektől 1991-ig kiadott aukciós katalógusa is kalapács alá kerül. Ahogy a Sotheby’s leírásából kiderül, az énekes élete utolsó évében kifejezetten sokat költekezett náluk, és a halála előtt nagyon sok ajándékot vett a közeli barátainak, köztük Mary Austinnak és Elton Johnnak.
Freddie Mercury világossá tette, hogy nem akart múzeumot a házából. A mostani árverés pedig Mary Austin szerint nemcsak lehetőség arra, hogy tiszteletben tartsa Mercury akaratát, hanem rajta keresztül a világ talán még többet megérthet belőle, és még inkább megünnepelheti ennek a kivételes embernek a különleges és gyönyörű szellemiségét.
A hetvenes éveiben járó Austin árveréshez írt gondolataiból is kirajzolódik valami abból az emberből, akit a megismerkedésüktől kezdve egészen a haláláig a lelki társának mondhatott, és aki őt „törvényes feleségének” tekintett, Garden Lodge ezért is lehetett az öröksége. Freddie ösztönösen tehetséges, kifinomult és intelligens gyűjtő volt, aki megmutatta, hogy mindenben meg lehet találni a szépséget, a szórakozást és a beszélgetés lehetőségét. Élvezte, ahogyan minden, amit megvásárolt, érzelmeket váltott ki belőle. A tárgyak inspirálták, beszédtémát adtak neki, és megosztotta őket mindenkivel, aki meglátogatta az imádott otthonát – próbált betekintést nyújtani ennek a különleges közegnek a kialakulásába Mary Austin.
A Kensington szívében fekvő fenséges Garden Lodge azonban a műtárgyakon kívül rengeteg nevetésnek és vidámságnak volt a helye. Azzal együtt, hogy Mercury élete utolsó éveit élte itt már betegen, a házban megforduló barátok visszaemlékezései arról árulkodnak, hogy a szobákat az utolsó pillanatokig az életigenlés lengte be. Ahogy Mercury egyik barátja, a most árverésre kerülő ruhái közül többet is tervező Diana Moseley egy korábbi dokumentumfilmben visszaemlékezett: Mercury már ágyhoz volt kötve, amikor meglátogatta, de akkor is pezsgővel kínálta, és Scrabble-t játszottak.
A Sotheby's szeptember 6-án kezdődő és hat napon át tartó árverésén mintegy 35 ezer tárgy kerül kalapács alá. Évek óta ez az egyik legnagyobb, egyetlen tulajdonos által jegyzett aukció, ha a számokat nézzük, csak Elton John és Andy Warhol kollekciójának 1988-as, illetve a windsori herceg és hercegné gyűjteményének 1997-es árverése múlja felül.
De nemcsak a számok alapján különleges ez az árverés, hanem azért is, mert betekintést enged Freddie Mercury szenvedélyébe és a művészetek iránti rajongásába. Az egyes tételek arról árulkodnak, hogy ez a szépséget dicsőítő ember oda volt a 19. századi portréfestészetért, a francia és olasz bútorokért, a japán művészetért, a kerámiákért és a textilekért, az art deco alkotásokért, az étkészletekért. Ahogy egyszer fogalmazott: „viktoriánus életet akarok élni, kifinomult lomokkal körülvéve”.
Most kicsit olyan érzésünk lehet, hogy nemcsak egy gyűjtemény, hanem egy csodálatos ember története is kalapács alá kerül.
Az árverésre bocsátott tárgyak között magyar vonatkozású tétel is van, a 19. századi magyar festő, Vastagh Géza egyik festménye, amely Mary Austin elmondása szerint különleges jelentőséggel bírt. A fiatal fiút ábrázoló portrét szándékosan olyan szögben helyezték el a falon, hogy az ablakon túli külvilág a festmény modelljének a látószögében legyen, így a már ágyhoz kötött Mercuryt megnyugtatással töltötte el, hogy legalább a fiú tekintetén keresztül láthatja az imádott kertjét.
Sokan áhítattal tekintenek a Mary Austin döntése nyomán megrendezett árverésre, mások viszont szentségtörésként élik meg, hogy Freddie Mercury életének legintimebb darabjai most szétszóródnak a világban. Mercury zenésztársa, Brian May – aki Freddie Mercuryt Adam Lambertre lecserélve próbálja tovább vinni a Queen szellemiségét – egészen az árverés előestééig várt, hogy megossza a véleményét. „Nem tudok odanézni. Nekünk, a legközelebbi barátainak és családjának ez túl szomorú” – írta az Instagramon.
A tételek közül sokhoz az együttes tagjai is rengeteg szállal kapcsolódnak. A mostani árverés nemcsak személyes, hanem zenetörténeti jelentőségű is, hogy mást ne említsünk, ennek köszönhetően tudta meg a nyilvánosság, hogy a Bohemian Rhapsody eredetileg Mongolian Rhapsody lett volna. Mercury saját kézzel írott 1974-es jegyzete a dal szövegével a Sotheby’s becslése szerint akár 1,2 millió fontért is elkelhet.
Mary Austin, aki az elmúlt három évtizedben nagyon ritkán nyilatkozott egykori szerelméről, most is szűkszavúan indokolta meg a döntését azokban az interjúkban, amelyeket az árveréssel kapcsolatban adott. „72 éves vagyok, és a következő születésnapomon már nem leszek 50 éves. Remélhetőleg megérem a nyolcvanas éveimet, és úgy éreztem, hogy ezt még az én életemben meg kell lépni. Mindent átnéztem, és azt gondoltam, megtettük a magunk útját. Freddie romantikus alkat volt, és én is az vagyok. Ezeknek a tárgyaknak a legtöbbje antik; az 1800-as évektől napjainkig utaztak át az éveken, különböző tulajdonosaik voltak, szerették és ápolták őket – ezért vannak ilyen jó állapotban. És most folytatják az útjukat az új tulajdonosukhoz” – mondta a Telegraphnak.
A döntés váratlanul és hirtelen született meg. A másik interjúban, a Financial Timesnak azt mondta, egyik nap látta, ahogy a szomszédai egy költöztető teherautóba pakolnak. „Azt hiszem, készen állok. Itt az ideje továbblépni” – beszélte meg magával néhány nappal később.
Freddie Mercury és Mary Austin kapcsolata a konvencionális értelmezések szerint nehezen megfogható. 1969-ben találkoztak, és hat évig éltek együtt. A romantikus szálak akkor szakadtak szét, amikor Mercury felfedte Austin előtt, hogy talán biszexuális. Mary Austin volt az, aki közölte vele, nem biszexuális, hanem meleg. A barátságuk azonban soha nem ért véget, talán senkit sem érzett olyan közel magához, mint Maryt.
Garden Lodge nemcsak Mercury, hanem Austin életének is a része volt, a zenész 1980-ban vele nézte meg először az 1908-ban épült házat, amelybe aztán hat év múlva, alapos tervezés után beköltözött. Austin a Telegraphnak adott interjúban azt mondta, Garden Lodge volt Mercury szentélye és menedéke, ahol biztonságban és harmóniában érezhette magát, ahol a ház minden szeglete a karakterét és az ízlését tükrözte.
Mercury halála után összezavarodott, hogy mit is kezdjen az örökségével. Végül tíz hónappal később úgy döntött: beköltözik a házba. „Nem vele éltem, de a tekintetén, a művészeti világlátásán keresztül létezhettem. Ha rossz napom volt, ránézhettem az egyik festményre, és elmosolyodtam” – mondta tavasszal a Financial Timesnak, elismerve, hogy Mercury halála „kifogta a szelet a vitorlájából”, de az, hogy a Garden Lodge-ban lakhatott, átsegítette őt a legnehezebb időszakokon, segített neki ismét felépíteni önmagát, ahogy fogalmazott: „Ez adta vissza a józan eszem.”
Garden Lodge a nyilvánosság szemében sokáig egy erődnek tűnhetett, különösen Freddie Mercury életének utolsó hónapjaiban, amikor a ház falai betegségének a hírét is elzárták a külvilág elől, miközben a sajtó szinte ostrom alatt tartotta a kensingtoni épületet. Mercury halála után egyfajta kegyhely lett, az ajtaját gyászolók üzenetei, a járdát virágok és gyertyák terítették be, mivel hagyományos sírhelye nincs, és Mary Austin azóta is titokban tartja, hogy hol vannak a hamvai, a rajongóknak Garden Lodge maradt a fizikai kapaszkodó Freddie Mercury életéhez. És a világtól elzárva ugyan, de egészen mostanáig ezek a falak őrizték Mercury legintimebb terének a tárgyait.
Ahogy a nyilvánosság egészen mostanáig nem tudhatta, hogyan nézhetett ki Freddie Mercury privát földi mennyországa, és milyen volt a halála után 32 éven át az általa megtervezett és berendezett térben élni, úgy azt sem lehet most tudni, hogy milyen a ház a tárgyai nélkül, hogy a tárgyakban élő emlékeket hová raktározta el Mary Austin. Ő csak annyit mondott: a ház már üres, de még így is szép.
Egyetlen dolgot tartott meg magának, az első közös tulajdonukat: egy étkezőszéket, amelyet öt fontért vettek a King’s Roadon.
Szembenézett a halállal, közben magához ölelte az életet - 30 éve halt meg Freddie Mercury
Freddie Mercury utolsó pillanatig eltitkolt tragédiája a nagy nyilvánosság előtt zajlott, mégis csak a halála után vált nyilvánvalóvá, milyen bátran nézett szembe az elmúlással, és az is, hogy mennyire tudott élni - még akkor is, amikor már a halálra készült.
