A minap a budapesti Margó Fesztiválon járt iráni kurd költő, Behrouz Boochani története pontosan követi a kisebbségi kurdok körében ismert mondást: „Az ellenállás maga az élet.”
A 39 éves iráni költő-újságíró, Behrouz Boochani elmenekült hazájából, majd a pápua új-guineai Manus szigeten hat évet raboskodott az Ausztrália által létrehozott menekülttáborban. Az ott átéltekről könyvet írt Nincs barátunk, csak a hegyek címmel, amelyben lerántja a leplet az ausztrál bevándorláspolitika embertelenségéről. Az HVG-nek adott interjúban azt mondta, az élet kényszerítette az írásra: „Az elnyomással szembeni ellenállás gyökeres része a kurd történelemnek, a kultúrának, az identitásnak. Ismerem ezt a rendszert, a Manus szigeti börtönben is ezzel találtam magam szemben, és úgy döntöttem, azzal, hogy megírom mindazt, amit ott átéltem, belülről állok ellen a rendszernek.”
A jelenleg Új-Zélandon élő író most először jár Európában, és mint mondta, meglepte, ahogyan itt példaként tekintenek itt az ausztrál bevándorláspolitikára. „A populista kormányok világszerte olyan politikai kultúrát teremtenek, amelynek saját nyelvezete van, félelmet kelt, gyengíti a demokrácia intézményét” – fogalmazott a magyar bevándorlásellenes politikai propagandakampányra is utalva.
Behrouz Boochani az interjúban beszél arról is, hogy milyen kockázatok árán jutott egyáltalán telefonhoz az általa börtönnek nevezett tranzitközpontban, hogy miért van elege a sajtónyelvből, és arról is, hogy hogyan segíthet a természet közelsége az emberség megőrzésében. A teljes interjú a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvasható.