Egészen lenyűgöző videóinterjút tett közzé a Blikk, amelyből teljesen új oldaláról ismerhetjük meg a kormánypropaganda irányvonalát teljes erőbedobással közvetítő TV2 ironikus módon Tényeknek nevezett hírműsora vezetőit, Marsi Anikót és Gönczi Gábort.

A riportból ugyanis kiderül, amellett, hogy a híradósok a létező összes sajtóetikai, morális, sőt a rengeteg hazugság miatt kiszabott büntetésből láthatóan sajtójogi szabályt is élvezettel hagynak gyakran figyelmen kívül, emellett még alighanem sokkal többre tartják saját magukat, mint bárki más az országban.

A riportban, amelyre a 444 hívta fel a figyelmet, Marsi Anikó rögtön nagyon erősen indít:

Rendkívül szerénytelenül annyit gondolok, hogy mi vérprofi televíziósok vagyunk. Mi ezt a szakmát tanultuk és űzzük"

– jelenti ki, hozzátéve, „sokkal komplexebb dolgokra is képesek vagyunk, szerintem magas színvonalon”, mint hogy hírek beharangozóit olvassák fel súgógépről. Marsi a műsor során azt is többször leszögezi: ő nem egyszerűen műsorvezetőnek, hanem televíziós újságírónak tartja magát. Sőt, amikor szóba kerül, hogy más szerepelt a Televíziós Újságírók díjátadóján, nem ők, még fel is kiált:

Ha én nem vagyok televíziós újságíró, akkor ki az?

Ezzel kapcsolatban Gönczi szerényen megmagyarázza azt is, ők vélhetően azért sem kapnak egyes műsorokért díjakat, mert „mi már lassan az életműdíjnál tartunk”.

A színvonal egy ideig még meg is marad ezen a különös színvonalon: amikor a Blikk riporterei kijelentik, bár nem mindenki gondolja így, ők is vannak olyan jó műsorvezetők, mint kollégáik „a város másik oldalán”, azaz az RTL-nél dolgozó Erős Antónia és Szellő István, Marsi Anikó helyreigazítja:

Szerintem mi sokkal jobb páros vagyunk, már bocsánat.

Ami már csak azért is fontos momentum, mert a műsorvezető, sőt, Televíziós Újságíró amúgy nem túl erős helyreigazításban: a műsorral kapcsolatos legfrissebb hír, hogy megint félmillióra büntették őket, mert nem olvassák be, hogy 16 alkalommal hazudtak Juhász Péterről.

Megint félmillióra büntették a TV2-t, mert nem olvassa be, hogy hazudott Juhász Péterről

A csatornát már korábban is helyreigazításra kötelezték ebben az ügyben, aminek arra hivatkozva nem tettek eleget, hogy nem fért bele az adásidőbe a teljes szöveg.

A Blikk igyekszik kerülni a politika témáját, csak annyi hangzik el ebben a témában: mennyire önazonos Marsi és Gönczi? Ezúttal Gönczi válaszol:

Én hiszek abban, amit csinálok, és mindig is hittem. Ha nem hinnék benne, nem tudnám csinálni, és egész biztos, hogy nem tudnám jól csinálni. Abszolút a helyemen vagyok, hiszek benne, abban is hiszek, amilyen irányba megyünk

– nyugtat meg mindenkit. Elmond erről egy imádnivaló anekdotát is: bár általában csak online kap kritikákat – bár kommenteket nem olvas, azt „időhúzásnak” tartja –, személyesen nem, egy mozgólépcsőn egyszer mégis mondott neki valami csúnyát. Ennek az illetőnek bölcsen csak annyit felelt: „Én hiszek benne.” Márpedig szerinte ez minden felülíró válasz:

Hogy az ember annak a csöpp focicsapatnak drukkol, hogy a fiúkat vagy a lányokat szereti, hogy melyik istenben hisz, kire szavaz, ez egy privát ügy, ez az én dolgom. Ha hiszek benne, ezért engem nem lehet bántani.

A riporterek ekkor elmulasztják feltenni azt a kérdést, vajon a törvények, a józan ész és az erkölcs szerint is tárgyilagosságra kötelezett híradósokat azért se lehet-e bántani, ha véletlenül több milliós elérésű műsorokban hirdetik a „hitüket” például azzal kapcsolatban, hogy kire érdemes szavazni a választáson.

Gönczi úgy fogalmazza meg a Tények ars poeticáját: „A Tényekben arról van szó, hogy szórakoztassunk, vagy beszéljünk olyan dolgokról, amikről nem szokás, és az emberek tabuként kezelik, vagy informáljunk, vagy magyarázzunk el egy dolgot. Én ezt fantasztikus lehetőségnek tartom.”

A műsorban bohókásabb témák is szóba kerülnek, például hogy Marsi Anikó jóban van jelenlegi férje exfeleségével, mégpedig a gyerekeik érdekében. Marsi a riporterek diszkrét és cseppet sem tolakodó érdeklődésére elmondja azt is, nem gondolkodik újabb gyerekek vállalásán férjével, mert már elmúlt 48 éves, és ebben a korban „azt gondolom, ezt a Jóisten eldönti már”.

Gönczi is beszél a családjáról és két gyerekéről. Ő úgy fogalmaz: „Az én életem most lett teljes. Imádok apuka lenni, imádok férj lenni, nagyon kerek és teljes az életem, majdnem minden reggel megköszönöm a Jóistennek, hogy én ezt megkaptam.” A gyerekei ugyanakkor még nem nézhetik a Tényeket, mert „nem nekik való”. Arra sajnos nem kapunk választ, hogy kinek való.

Marsi Anikó a műsor vége felé mond egy olyan mondatot is, amiért végre nem kell helyreigazításra vonatkozó bírósági ítélettől tartania:

Sokat beszélek arról, hogy mennyire szeretném magamévá tenni a szerénységet, de még nem sikerült.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: