Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A tűréshatár feszegetése része az élsportnak, kontroll nélkül azonban tragédiához vezethet.
Anita Alvarez már a gyerekkorát is az úszómedence vonzásában töltötte. Ahogy mondja, lényegében beleszületett a műúszásba, hiszen az anyja, Karen Alvarez évtizedeken át dolgozott szinkronúszó edzőként. A kis Anita már ötévesen részt vett egy nyári műúszó programban. Az túlzás, hogy innen egy ugrás volt az olimpia, de tény, hogy 2016-ban Rióban és 2020-ban Tokióban is képviselte az amerikai színeket az ötkarikás játékokon.
2019-ben egy interjúban arról beszélt, addig szeretné folytatni az úszást, ameddig csak bírja, ameddig a teste engedi.
A test korlátait drámai módon tapasztalta meg a budapesti vizes világbajnokságon, ahol az egyéni szabadprogramja végén elájult a vízben. A mentés idegőrlő pillanatairól készült fotók bejárták a világsajtót.
Mondtam, hogy valami nincs rendben, kiabáltam az életmentőknek, hogy menjenek be érte a vízbe, de vagy nem hallották, vagy nem értették, amit mondtam
– idézte fel a történteket az edző, Andrea Fuentes, aki így maga úszott be a sportolóért.
Fuentes arról is beszélt, hogy Alvarez nem lélegzett, amikor kiemelték a medencéből, víz folyt a szájából és nagyon magas volt a pulzusa. Elmondása szerint a sportolót először a hátára fektették, ő volt az, aki oldalfekvésbe helyezte, hogy tudjon lélegezni. Attól kezdve nagyon gyorsan javult az állapota.
„Két percig nem volt légzése, és ha valakinek 180-as a pulzusa, akkor nem akarod, hogy két percen át ne kapjon levegőt. Volt egy pillanat, amikor igazán megijedtem, de most már együtt nevetünk az egészen. Az erőkifejtéstől ájult el. Ma láttuk, hol van nála a határ. Erről szól a sportolói lét, tudni akarjuk, hogy vannak az emberi test teljesítőképességének határai, ő pedig olyan ember, aki szereti feszegetni ezeket” – idézte az edzőt az as.com.
Nem ez volt az első alkalom, hogy Alvarez elájult a medencében. Tavaly egy spanyolországi olimpiai kvalifikáción hasonló jelenet zajlott le, és akkor is az edzője, Andrea Fuentes volt az, aki ruhástól ugrott be a medencébe, hogy kimentse a sportolót.
Anita Alvarez a korábbi ájulásait a kimerültség számlájára írta. Barcelonában azt mondta, az incidens előtti napon 14 órán keresztül volt a medencében. Nem aludt eleget, reggel fél hatkor kelt, és folytatta a munkát. Az eszméletvesztés előtt úgy érezte magát, mintha egy mókuskerékben lenne – mondta. Az utolsó dolog, amire emlékezett, az volt, hogy forogni kezdett vele a világ. A sportolói hozzáállásáról sokat elárul, hogy akkor elmondta: bár az edzésprogramja nagyon megterhelő volt, nem állt le, még aznap ismét versenyzett, mert be akarta biztosítani az olimpiai részvételét. Ezt egy negyedik helyezéssel meg is tette.
A budapesti incidens után Andrea Fuentes – szemmel láthatóan még mindig a történtek hatása alatt – arról beszélt egy interjúban, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hasonló ájulások más, nagy teljesítményt követelő sportágakban is előfordulnak, mint amilyen a maraton, az atlétika vagy a kerékpározás, a sportolók egyszerűen összeesnek. A különbség csak az, hogy míg a szárazföldön a légzés nem jelent gondot, addig a medencében a víz közvetlen veszélyt jelent a sportoló tüdejére. A műúszás kemény sport, gyors mozdulatokkal, amelyektől erősen ver a szív és nyilvánvalóan a víz alatti mozgás miatt a versenyzők hosszabb ideig nem vesznek levegőt. Így aztán előfordul, hogy az ember elájul – magyarázta Fuentes.
Meglepő lehet, hogy egy versenyre felkészített, edzések végtelen sorát maga mögött tudó élsportoló veszélybe kerülhet abban a közegben, ahol egyébként magabiztosan mozog. Az pedig egyenesen anomáliának tűnik, hogy egy jól úszó, egészséges versenyző megfulladjon a medencében. Pedig ennek a veszélye is fennáll.
Anita Alvarez eszméletvesztésének az okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra, kérdésünkre sem a vizes vb szervezői, sem az amerikai műúszó szövetség nem közölte, hogy mi vezetett a drámai történésekhez. Az őt kimentő edzőjének a tájékoztatása szerint a sportoló jól van, sikerült gyorsan stabilizálni az állapotát.
Hasonló ájulást sok minden okozhat: stressz, fel nem ismert szívbetegség, epilepszia. Merkely Béla, a világbajnokság egészségügyi szolgálatának vezetője részletekre nem kitérve annyit mondott az amerikai műúszóról, hogy „valószínűleg neki nem ez a sport való”.
Ezzel feltehetően a kétszeres olimpikon Alvarez és az edzője is vitatkozna.
Amit viszont az eset miatt is érdemes szóba hozni, az egy olyan jelenség, amely az amatőr és az élsportolókat is veszélyeztetheti, mégsem kap megfelelő figyelmet.
Az úgynevezett sekélyvízi ájulás – angolul: shallow water blackout – ugyanis bárkivel előfordulhat. A veszélyeztetett sportolók elsősorban épp az úszók, a vízilabdázók, a szinkronúszók és a búvárúszók, ők ugyanis – ahogy Andrea Fuentes is mondta: a saját határaikat feszegetve – egy levegővétellel gyakran a tűréshatárig tartózkodnak a víz alatt. De ugyanez a határfeszegetés előfordulhat az olyan nyári vetélkedéseknél is, mint hogy ki tud tovább a víz alatt maradni.
Ez egyébként egy edzésmódszer is: a hosszas légzésvisszatartást régóta alkalmazzák a vízisportok számos szakágában. És bár ennek az úgynevezett víz hipoxiás módszernek az előnyeit mostanáig nem sikerült meggyőzően bizonyítani, sokan nincsenek tisztában a veszélyeivel. Ezekre hívta fel a figyelmet a témával foglalkozó dr. Vasas Szilvia és dr. Horváth Gábor a Medicina Thoracalis című folyóiratban tavaly megjelent tanulmányában, illetve szakmai szervezeteknél, sportági szakszövetségeknél, valamint a Sportért Felelős Államtitkárságnál is jelezték a megelőzés szükségességét. A közleményben részleteznek egy 2013-as, hazánkban megtörtént esetet, egy 13, illetve egy 12 éves vízilabdázó fiút kellett edzésen kimenteni a vízből, az egyikük újraélesztésre is szorult. (Magyarországon a témáról a legfontosabb hivatalos vélemény egy 2018-as ombudsmani jelentés, amely a víz alatti hipoxiás edzésmódszerekkel kapcsolatban szükséges szakmai teendőket is meghatározta: többek között szakmai protokollok kidolgozását, tájékoztató anyagok elkészítését, valamint edzői és sportoló képzési programok indítását szorgalmazta.)
A hipoxia oxigénhiányos állapotot jelent, ilyenkor a szervek nem kapnak elegendő oxigént a működésükhöz. A hosszas vagy ismételt víz alatti úszás során fellépő akut, súlyos hipoxia ájuláshoz, eszméletvesztéshez vezethet, ha pedig nincs azonnali segítség, fulladásos halálhoz, amit vezető haláloknak tartják az úszók körében. És mint az orvosok hangsúlyozzák, a legjobb úszókkal is előfordulhat. Székely Bulcsú volt válogatott vízilabdázó esete tankönyvi példája ennek.
A sportoló nyolc évvel ezelőtt idézte fel a Népszabadságnak, hogy miként lett rosszul 22 évesen egy edzésen. „A Ferencvárosban játszottam, s víz alatti távúszóversenyt rendeztünk a Népligetben, a huszonöt méteres medencében. Három-négy hossznál, úgy nyolcvan méternél tarthattam, amikor egyszer csak minden elsötétült, és elájultam. A csapattársaim húztak ki a vízből. Az ilyen típusú úszásnál nem az a cél, hogy minél nagyobb erőt fejtsen ki az ember, lassan, komótosan, mellen úszik a víz alatt. Ha jól számolom, úgy két perce tarthattam vissza a levegőt, amikor ez a baleset megtörtént.” Székely Bulcsúnak senki sem mondta, hogy a vízilabda nem neki való sportág lenne, viszont a történtek után soha nem úszott víz alatt huszonöt méternél hosszabb távot. És a balesete után részt vehetett a 2000-es olimpián.
Az Országos Sportegészségügyi Intézet 2018-as keltezésű szakmai tájékoztatója így foglalja össze a hipoxiás edzés alatt lejátszódó élettani folyamatokat: A sportoló légvétel nélkül úszik, de amikor a vérében a széndioxid eléri a kritikus szintet, akkor fel kell jönnie légvételre. Eddig nincs is baj. De mi történik akkor, ha előzőleg forszírozott ki-, illetve belégzést végzett? A szervezetében megnő ugyan az oxigén szintje, a széndioxid szint viszont lecsökken. Elkezd úszni. A szervezetében lévő oxigén fokozatosan elfogy, de a széndioxid még nem éri el azt a szintet, ami légvételre serkentené, így továbbra is a víz alatt marad. Az agy azonban nagyon érzékeny az oxigén hiányára, aminek következtében ájulás, eszméletvesztés lép fel. Közben az úszó még mozog, ami a külső szemlélőnek azt érzékelteti, hogy semmi baj nincs. De időközben a vér széndioxid szintje eléri a riasztási szintet, a sportoló belégzést végez, de mivel a víz alatt van, a tüdeje megtelik folyadékkal. Ha a külső személyzet még idejében észreveszi a bajt, a sportoló kimenthető a vízből, és ha megvannak az újraélesztés eszközei és az abban jártas szakember, akkor talán megmenthető. |
Az Egyesült Államokban olyan hírességek hívják fel a figyelmet a sekélyvízi ájulás veszélyeire, mint Michael Phelps. 2015 óta pedig május 31-e a „sekélyvízi ájulás megelőzés napja” az Egyesült Államokban.
A megelőzés ugyanis lehetséges. Mint Vasas Szilvia és Horváth Gábor felsorolja:
- lehetőleg mellőzni kell a hosszabb ideig tartó víz alatti úszást
- mély légvétel egy alkalommal, úszás legfeljebb egy hossz távolságig az ajánlott.
- az amatőr úszóknál (különösen gyermekeknél) sem ajánlottak olyan „versenyek”, hogy ki tud tovább a víz alatt tartózkodni egy légvétellel.
- a víz alá merülőket szorosan figyelni kell, még akkor is, ha jó úszók.
- a víz alatti hipoxiás gyakorlatok csak szoros felügyelet mellett végezhetők.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
