Alig született meg 1973-ban a legfelső bírósági döntés, amely szerint a nőknek joguk van a terhességük megszakításához, és a döntésük csak rájuk és az orvosukra vonatkozik – ez volt az eddig is sokat, most pedig még többet emlegetett Roe kontra Wade per –, szinte azonnal beindultak az erőfeszítések annak érdekében, hogy ezt a jogot szűkítsék, sőt teljes mértékben vissza is vonják. A Roe kontra Wade olyan kultúrharcot indított el, amely most a művi terhességmegszakítást legalizáló precedensértékkel bíró döntés felülírásában csúcsosodhat ki, legalábbis erre utal az a példátlan módon kiszivárgott döntéstervezet, amelyet Samuel Alito legfelsőbb bíró jegyez. A Politico által megszerzett dokumentum szerint megvan a testületben a többség ahhoz, hogy megsemmisítse az öt évtizede született precedenst.

Az abortusz törvényességének megszűnése beizzíthatja az amerikai politikai harcot

Fölszította a kultúrharcot az USA-ban, hogy a legfelső bíróságban meglehet a többség az abortusz liberalizálásának visszavonásához.

Ha a tervezetből döntés lesz – ez várhatóan a nyár elején derül ki –, akkor az politikailag még inkább kettéhasítaná az Egyesült Államokat: a konzervatívok, akik azzal érvelnek, hogy az élet a fogantatással kezdődik, hangos, jól megérdemelt győzelemként értékelnék, a liberálisok pedig olyan vereségként, amely évtizedekkel veti vissza Amerikát.

Az amerikaiak egyébként megosztottak ugyan a kérdésben, de a többségük támogatja az abortusz törvényes lehetőségét. A CNN januárban készült felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 30 százaléka szeretné, hogy a Legfelsőbb Bíróság semmissé tegye az abortusz lehetőségét, míg 69 százalékuk ellenezte ezt.

Az Egyesült Államokban minden negyedik nő átesik abortuszon 45 éves kora előtt.

Mindezek ellenére tucatnyi állam törvényhozása áll ugrásra készen, hogy teljesen betiltsa vagy a terhesség már egészen korai szakaszában korlátozza a hozzáférést az abortuszhoz. Ezek közül az államok közül szinte mindegyiket Donald Trump nyerte meg 2016-ban. Oklahomában például a terhességmegszakítások ellehetetlenítésével nem is vártak a legfelső bíróságra: néhány napja a törvényhozók megszavazták az ország legszigorúbb abortuszszabályozását, amely a fogantatás pillanatától tiltja a terhességmegszakítást.

Az abortusz körüli kultúrharcot nemcsak a politikai haszonszerzés szította az elmúlt évtizedekben, hanem azok a társadalmi változások is, amelyek átrajzolták a nők és a férfiak viszonyrendszerét. Az 1973-as Roe kontra Wade döntés, illetve a bő egy évtizeddel korábban piacra dobott fogamzásgátló tabletta egyszer csak leválasztotta a szexet a reprodukcióról, egyúttal szexuális szabadságot adott a nőknek. Az abortuszkérdés mindemellett jelképe lett a nők saját testük feletti önrendelkezésének. A terhesség megelőzésének vagy megszakításának a lehetősége azt is jelentette, hogy a férfiak már nem kontrollálhatták a nők testét, és nem dönthettek helyettük a gyerekvállalás kérdésében.

Nyelvében él az abortuszellenes mozgalom

Ahogy a témával foglalkozó korábbi cikkünkben írtuk, az abortusz körüli kiélezett vitában nem kis szerepe volt annak, hogy milyen szemantikai, terminológiai fegyvereket vetettek be az egyes álláspontok képviselői. Az abortuszellenes, úgynevezett életpárti vitában egy nő lényege a méhére zsugorodott, és a családot, a szeretetet, az ártatlan babákat szlogenként használó abortuszellenes nyelvezet az évtizedek alatt védekező pozícióba kényszerítette a nőket, akik valamiféle kontrollt szerettek volna a saját testük felett. Az évek során pedig kialakult az a faék egyszerűségi életpárti kontextus is, hogy a baba jó, a nem kívántan teherbe eső nő rossz, ezért bűnhődnie kell. Hogy mennyire az életpárti tábor nyelvi eszköztára a meghatározó az amerikai abortuszvitában, azt jól jelzi, hogy még a reprodukciós jogokat támogató politikusok is nagyon ügyelnek arra, hogy milyen szavakat használnak. Így fordulhatott elő, hogy még az elnöki üvegplafon áttörésére vállalkozó Hillary Clinton is szomorú, sőt tragikus választásnak nevezte az abortuszt.

A szavakat és az érveket is megerőszakolják az abortusz tilalmáért küzdő politikusok

Előbb a szavak feletti harcot nyerte meg az amerikai abortuszellenes mozgalom, és most az így szerzett fegyverrel döntenék el végleg a jogi harcot is a saját javukra. Arra is van válaszuk, ha tudatlannak bizonyulnak, ilyenkor Isten nevét említik. Ami az Egyesült Államokban zajlik, az egy olyan kultúrharc, amely az egész világra kihatással van.

Az amerikai abortuszvita egyik legnyugtalanítóbb eleme az, hogy az amerikaiak többségének a hozzáállása a kérdéshez valójában mennyire távol esik attól az állásponttól, amelyet néhány állam törvényhozása már jogszabályba öntött a szigorú tiltásokkal, a legfelső bírósági határozattervezet pedig előre vetít.

Mint ahogyan az is, hogy a lassan ötven éve érvényben lévő jogot mennyire magától értetődő magabiztossággal, a szövegezésből kiolvasható elégtétellel készül eltaposni a konzervatív többségű testület. „A Roe égbekiáltó tévedés volt a kezdetektől fogva. Az indoklása rendkívül gyenge volt, és a döntésnek káros következményei voltak. Ahelyett, hogy országosan rendezte volna az abortuszkérdést, a Roe és a Casey csak felszította a vitát és elmélyítette a megosztottságot” – írja a határozattervezetben Samuel Alito főbíró elegánsan figyelmen kívül hagyva, hogy az amerikaiak többsége nem így gondolja. (A Planned Parenthood vs. Casey egy 1992-ben született kapcsolódó döntés, amely kimondta, a nőnek az a joga, hogy megszakítsa terhességét a magzat életképessége előtt, a Roe kontra Wade legfontosabb része, ugyanakkor lehetővé tette a szigorításokat, amennyiben azok nem helyeznek „indokolatlan terheket” a nőkre.)

Alito mindenesetre a kiszivárgott tervezetben arra a következtetésre jut, hogy az abortuszhoz való jog nem gyökerezik mélyen a nemzet történelmében és hagyományaiban, az amerikai alkotmány nem tesz említést az abortuszról, és ilyen jogot nem véd implicit módon semmilyen alkotmányos cikkely. Abba az irányba azonban már nem indul el a gondolkodás, hogy aligha meglepő, hogy egy 1787-ben született, 55 férfi által jegyzett, 4543 szavas (az aláírásokat is beleértve) dokumentumban nem szerepel a terhességmegszakításhoz való jog.

Megengedő múlt, megszorító jelen

Ha már történelemről beszélünk: az Egyesült Államok történetének kezdetén az ország törvényei a brit szokásjogot mintázták, ennek értelmében az abortuszt a magzat megmozdulásától (angolul: quickening) tették függővé (ez általában a terhesség 16-20. hete között valósul meg, egyeseknél korábban, másoknál később.). Márpedig ezt csak az állapíthatja meg, aki érzi, vagyis a nő. A magzat megmozdulása után illegális volt ugyan az abortusz, de még ekkor is csak vétségnek számított. Más kérdés, hogy eleve nehéz volt bármiféle ítéletet hozni ezekben az ügyekben, hiszen csak a terhes nő tehetett vallomást arról, hogy megmozdult-e a magzata vagy sem. Az 1800-as évek közepén néhány orvos – mind férfi – azzal érvelt, hogy az embriókról való tudása alapján jogosult meghatározni, hogy mikor kezdődött az élet. Történészek szerint ez a tudás nem igazán létezett, mindenesetre fel lehetett használni a céljaik megvalósítására. Innentől az orvos volt az, aki megállapíthatta, hogy egy magzat megmozdult-e, nem pedig a terhes nő. Az 1900-as évek elejére minden amerikai államban illegális lett az abortusz, néhány kivétellel, amennyiben a nő élete veszélyben volt. Ezt a helyzetet változtatta meg ötven évvel ezelőtt a most veszélybe kerülő Roe kontra Wade döntés.

Abban, hogy ez a változás karnyújtásnyi távolságra kerüljön, több évtizedes munkája van az egyházakkal szövetkező republikánusoknak.

Magzatok mindenhol, anyák sehol

Donald Trump – aki korábban egyébként támogatta az abortuszjogokat – az elnökválasztási győzelmét nem kis részben annak köszönhette, hogy sikerült mozgósítania és megnyernie magának az úgynevezett konzervatív evangéliumi szavazókat többek között azzal, hogy nagyon konkrétan kilátásba helyezte: olyan legfelső bírókat fog kinevezni, akik visszavonják a Roe kontra Wade döntést. Ezt az ígéretét be is tartotta. A jelenlegi legfelső bírói karba három bírót is Donald Trump ültetett be (Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh, Amy Coney Barrett), erős 6-3-as konzervatív többséget biztosítva ezzel.

Az abortusz amerikai kontextusával és az abortuszellenes mozgalmakkal foglalkozó, a témában könyvet is író Jennifer L. Holland szerint az életpárti mozgalom lényegében meghekkelte azt, ahogyan az amerikaiak a fogantatásról, a terhességről, a magzatról és az anyáról beszélnek, ehhez pedig meghökkentő és a zsigerekre ható képi világot és narratívát építettek fel. Az abortuszellenes mozgalom az emberek legintimebb tereibe férkőzött be, az iskolákba, a templomokba, és közben a polgárjogi mozgalom nyelvezetét másolva úgy állította be magát, mintha valamiféle népirtással állna szemben, érzelmileg is bevonva így az embereket. A fókuszt a magzatokra irányították, a nőt pedig igyekeztek minél inkább eltüntetni a szem elől.

A mozgalom például olyan rózsafüzéreket kezdett el gyártani, amelyeknél apró magzatokra cserélték le a gyöngyöket (a templomok és a vallási közösségek katalizátorai voltak az abortuszellenes mozgalomnak).

A misék végén visszatérően vetítettek le képeket abortált magzatokról. A papok holokausztként kezdték el emlegetni az abortuszokat, az 1973, azaz a Roe kontra Wade döntés után születetteket pedig túlélőknek kezdték el hívni, behozták a közbeszédbe „a megszületettek privilégiumának” a fogalmát, ezzel elkerülhetetlenné téve a személyes viszonyulást az abortuszhoz: ha valaki megszületett, nem tehette meg, hogy ne gondoljon a meg nem születettekre, egy „népirtás” áldozataira.

A narratívájukban a társadalmat is két részre osztották: a gyilkosokra (abortuszpártiakra), és azokra, akik ezt meg akarják akadályozni (abortuszellenesekre). Jennifer L. Holland szerint ezért sem meglepő, hogy a kilencvenes évekre az abortuszellenes mozgalom kifejezetten erőszakos irányt vett, abortuszklinikákat, orvosokat és pácienseket is megtámadtak. 1977 és 2019 között az abortuszellenes erőszak miatt legkevesebb 11-en meghaltak, 26 gyilkossági kísérletet jegyeztek fel, több mint 700 halálos fenyegetést, több mint 600 zaklatásos esetet és négy emberrablást tartanak nyilván. Az abortuszklinikák ellen 42 bombatámadást, 189 gyújtogatást és 662 bombafenyegetést hajtottak végre. Az igazán elszántak az orvosok gyerekeit is zaklatták azzal, hogy a szüleik gyilkosok.

A meg nem születettek képzeletbeli jövője és személyisége olyannyira lefoglalta az életpárti tábort az elmúlt évek, évtizedek vitáiban, hogy a mai érveikben a magzatok már morális előnyt élveznek azoknak a felnőtt nőknek az életével szemben, akiknek a testében fejlődtek.

Samuel Alito véleménye pedig egy olyan jövőt vetít előre, amelyben a mai nők lányainak és unokáinak kevesebb joguk lesz, mint nekik volt. Nem véletlenül minősítenek hatalmas visszalépésként egy ilyen döntést. Egy, az Alito szövege mentén születő legfelsőbb bírósági döntésből egy olyan világ körvonalazódik, amelyben egy nőnek nem lesz joga eldönteni, hogy mikor és hol akar szülni, és ahol néhány szövetségi államot semmi sem akadályozza abban, hogy a tulajdonának tekintse a méhét.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: