„Ez az egész rettenetes. Olyan mintha ránk tolatott volna egy kamion” – így értékelte a választási eredményeket Schilling Árpád rendező, miután újabb kétharmaddal nyert a Fidesz-KDNP. Ezt a véleményét pedig Alföldi Róbert is osztotta, csak szerinte közben ott is maradt a kamion, és az elkövetkező négy évben egyre nehezebb lesz. Fluor Tomi egy Kosztolányi-idézettel reagált az eredményekre, Berg Judit pedig egyenesen úgy fogalmazott:

piros az arca a szégyentől.

Az író hosszú Facebook-bejegyzésben vonta le a következtetést, hogy a választások után ismét csökkent a remény, hogy a hazájában olyan országban élhessen, amilyenben szeretne. De mégsem megy el innen, megindokolta azt is, hogy miért. És marad az országban a Zshow Time Youtube-csatorna házigazdája, Osváth Zsolt is, de csak akkor, ha itthon meg tudja valósítani az álmait.

Beadjuk az örökbefogadás iránti kérelmünket, a párommal összekötjük az életünket hivatalos formában. Ha sikerül itt családot alapítanunk, akkor én magyar emberként, magyar érzelműként itthon szeretnék maradni

- mondta Osváth. A youtuber interjúkban arról is beszélt, hogy több millió forintot bukott és a személyes biztonságát is kockáztatta azzal, hogy nyíltan kiállt az ellenzék mellett, és a háttérben tanácsokat adott a többi között Márki-Zay Péternek.

Egészen máshonnan közelített a politikai témájú festményeiről is ismert DrMáriás, amikor bemutatta új művét: a képen a királyként ábrázolt Orbán Viktor II. Erzsébet királynővel ölelkezik. „Az újabb kétharmados választási győzelem immár lehetővé teszi a Monarchia visszaállítását” – írta a választás másnapján, amikor egyetlen pozitívumot lehetett csak találni az egész őrületben. Mégpedig azt, hogy vége lett.

A Covid utáni háborús helyzet, és a választás zaja nem csak a felnőtteket viselte meg. Mint Szél Dávid pszichológus lapunknak elmondta, a gyerekeket is nyomasztja a sok politika, az utóbbi időben pedig túl sok plakáttal, hirdetéssel találkoztak. Hogy erre szülőként hogyan reagálhatunk jól, azzal szintén a választás utáni napon foglalkoztunk. Ugyanakkor, amikor Bödőcs Tibor közölte, hogy új inspiráció reményében visszavonul kicsit, ez a bejelentés pedig jó alkalmat kínált arra, hogy számba vegyük a Fidesz elmúlt 12 éves uralmának egyik kulturális hozadékát: a humor megizmosodását. Hiszen régen tudjuk:

ez lehet a leggyilkosabb fegyver egy humortalan, cinikus és agresszív rendszerrel szemben.

Április 10-én pedig megemlékeztünk a húsz éve elhunyt Hofi Gézára, a stand up hazai megteremtőjére, aki ki merte röhögni Kádárt, később kifigurázta Hornt, Torgyánt és Orbánt is.

Aminek nem lett volna szabad megtörténnie

Nyilvános „fenéklöttyedtség-mérésről”, a testsúly miatti folyamatos megalázásról, ennek következményeként anorexiáról és elmaradt menstruációról, kötelező ölbe ülésekről, ágyékhoz szorított térdekről és titkos chatüzenetekről számolt be az egyik budapesti színitanoda húsznál is több volt tanulója április végén lapunknak. A megvádolt tanár és az iskola vezetése azóta is mindent tagad. Később az Anna and the Barbies együttes frontembere, Pásztor Anna beszélt a hvg360-nak arról: ő együtt dolgozott a megvádolt tanárral, az egyik összecsapásuk pedig majdnem tettlegességig fajult.

Batman mindent vitt, A besúgó lett az új kötelezően megnézendő sorozat

Áprilisban nem várt helyeken leltünk igazán pompás filmélményekre. A Matt Reeves által rendezett Robert Pattinson-féle Batmanről azt írtuk, hogy azoknak is képes hidegrázós pillanatokat adni, akik a hátuk közepére sem kívántak volna még egy álarcos igazságosztót, míg a Legendás állatok-filmsorozat legújabb részéről, a Dumbledore titkairól azt gondoltuk, hogy az meg inkább csak az egyszeri mozinézőknek kedvezett, a legelszántabb rajongókat viszont cserben hagyta.

Hasonlóan nem voltunk maradéktalanul boldogok a Maffiózók előzményfilmjétől sem, François Ozon Minden rendben ment filmdrámája pedig ugyan lehetett volna bevállalósabb, de legalább képes volt belecsempészni a humort egy olyan komor és nehéz témába, mint az eutanázia. Fontos megemlítenünk, hogy a Netflix felvette a kínálatába a Harriet című filmet, amely a 200 éve született Harriet Tubmanről, a fekete rabszolgából lett amerikai nemzeti hősről szól.

A magyar produkciók közül nálunk magasan a legjobb helyen végzett Fazekas Máté Bence Kilakoltatás című alkotása, amelyről szerintünk már most kijelenthető, hogy ez az idei év egyik legjobb filmje. Áprilisban mutatták be a mozik a Szelíd című magyar nagyjátékfilmet is – ennek apropóján a főszereplővel, a világbajnok testépítőként ismert Csonka Eszterrel arról beszélgettünk, hogy a bodybuilding, a szteroidozás milyen hatással van a női szervezetre.

Aztán volt áprilisban olyan színházi produkció és sorozat is, amely viszont nem tudott a fokozott elvárásoknak megfelelni. Csalódást okozott az Alföldi Róbert jutalomjátékaként emlegetett Network a Centrál Színházban, a második Downton Abbey-film kifejezetten gyengére sikerült, az RTL Klub új sorozata, A Séf meg a többiek halvány poénokkal próbálkozik erőtlenül, és az első évadot övező óriási hájp után a Bridgerton második évada sajnos elég unalmas lett.

Nem úgy, mint az HBO legújabb magyar sorozata, a rendszerváltás hajnalán játszódó A besúgó, ami, túl azon, hogy egy csapat rendkívül tehetséges fiatallal ismerteti meg a közönséget, fordulatos, lendületes, vicces, színes-szagos kémsztorival szegez minket a képernyőhöz. Naná, hogy nem hagytuk ki, hogy a készítőket és a színészeket alaposan kifaggassuk a minisorozat elkészültéről.

És ha már filmeknél tartunk: Will Smith a hírhedt Oscar-pofonjának bizony rendesen a kárát látja. A Chris Rocknak élő adásban lekevert jobbosa után nemcsak az amerikai filmakadémia függesztette fel a színész tagságát, de a Netflix és a Sony is leállította a Will Smith részvételével készülő produkcióit, így jelenleg áll a Fast and Loose és a Bad Boys 4 forgatása.

Nagyobb tragédia Will Smith ideiglenes mellőzésénél, hogy Bruce Willis szinte már biztosan nem fog visszatérni a nagyvászonra. Miután bejelentették, hogy a színész afáziás és ezért felhagy a színészettel, tapintatosságból visszavonták a legrosszabb filmes teljesítményért neki ítélt Arany Málna-díjat. Közel sem ennyire tapintatos viszont a Johnny Depp-Amber Heard színész-expáros pereskedése, de hogy hogyan jutottunk el a válástól addig, hogy túl sokat tudjunk ürülékes ágyneműkről, levágott ujjakról és hogy mégis hová tart az egész ügy, arról itt írtunk bővebben.

Betörtek a zenébe a friss energiák, de búcsúzik néhány kedvencünk is

A zenei színtér is tele volt áprilisban különleges évfordulókkal: 70 éves lett Tátrai Tibor, de köszöntöttük Iggy Popot is, a meztelen felsőtestű, szuggesztív művészt, aki nélkül nem született volna meg a punk. Szintén születésnapos Bródy János – igaz, egy évvel idősebb Iggy Popnál -, aki interjúnkban elmondta, betegsége, a járvány miatti karantén, és amiatt, hogy mára időnként persona non grata a legtöbb médiafelületen, időnként arra gondol, hogy búcsút mondjon a pályának. Ennek ellenére ősszel nagy Aréna-koncertre készül és továbbra is abban bízik, hogy „Lesz még Magyar Köztársaság”, még ha ez szerinte most időben kissé ki is tolódott.

Friss lemezekből is jutott bőven a hónapra, bővebben például a Red Hot Chili Peppers új albumával foglalkoztunk. Az Unlimited Love bár nem ér fel az RHCP csúcslemezeihez, kifejezetten ütős, érdekes, és bizonyítja többek közt, hogy John Frusciante továbbra is fantasztikus gitáros. Jónás Vera pedig továbbra is kiváló énekes-dalszerző. A HOLD című új Experiment-lemez a hvg.hu-n debütált.

 

A búcsú fájó érzése sem kímélte a kulturális szférát áprilisban. Feloszlott a The Qualitons zenekar, és húsz év után, túl a Szájbergyerek elsöprő sikerén, a Jó csávó a Markó, az Ezt is elviszem magammal című dalokon, európai és amerikai turnékon, stílusváltásokon, nyolc albumon, végleg elbúcsúzott a rajongóktól a Kistehén. A zenekar történetéről ebben az interjúban beszélgettünk a zenekarvezetővel, Kollár-Klemencz Lászlóval.

A velünk élő múlt

Áprilisban volt 110 éve, hogy első útján elsüllyedt a világ akkori legnagyobb hajója, a Titanic. A tragédia, amelyben több mint 1500 ember vesztette életét, máig sokakat foglalkoztat, ahogy 1912-ben lázban tartotta a magyar sajtót is. Az évforduló alkalmából megnéztük, milyen cikkek születtek a balesetről. Más téma apropóján is tettünk egy utazást a múltba: Szendrey Júlia feledésbe merült elbeszéléseit most először olvashatjuk nyomtatásban Gyimesi Emese kutatónak köszönhetően, akivel szintén interjút készítettünk.

A holokauszt magyarországi emléknapján pedig egy szintén elképesztően erős nőről emlékeztünk meg. Schőner Gitta életét megrengette ugyan a 20. század, de az ő sorsa soha nem a feladásról és a megadásról szólt, hanem az élni akarásról. Az életrajza Csengertől Auschwitzig, Jeruzsálemtől New Yorkig vezet végig a múlt századon. Ha pedig még messzebbre tekintene valaki a múltban, ott a helye a Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa című tárlaton, amely tulajdonképpen tudósítás a sötét középkor végnapjairól.

Tőlünk egy országgal arrébb pedig hasonló eszközökkel, de valami egészen másról folyik a tudósítás. Egy francia graffitis a háború sújtotta Ukrajnába utazott, hogy a műalkotásaival támogassa az áldozatokat. Célja volt az is, hogy az egész világnak megmutassa, mi zajlik Ukrajnában, mert, mint mondta, „őrület, hogy kétségbe vonjuk a valós képeket egy népirtásról”. A C215 művésznéven alkotó Christian Guémyvel ebben a cikkben beszélgettünk, de nem csak ő látja úgy, hogy a jelenlegi háborús helyzet cselekvést kíván.

Orbán, biztos vagy benne? Magyarország 1956 – Ukrajna 2022

Ezzel a felirattal, valamint az 56-os magyar és a jelenlegi helyzetet ábrázoló fotók vetítésével üzent a magyar miniszterelnöknek a Nemzeti Színház színpadán Európa egyik legelismertebb, litván rendezője, Oskaras Koršunovas a Vilniusi Városi Színház Delhi tánc című előadása után; eközben a színészek a meghajlás helyett újra meg újra felálltak és összeestek, mint akiket golyó talált el, míg végül végleg a földön maradtak. A performansz a Vidnyánszky Attila által szervezett MITEM nemzetközi színházi fesztiválon történt. Koršunovas exkluzív interjút adott a hvg360-nak, valamint meghívott bennünket a második előadást követő közönségtalálkozóra is, ahol Vidnyánszky Attila közölte, ő „soha nem lenne olyan gőgös”, hogy így beszéljen.