Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
200 éve született Harriet Tubman, a fekete rabszolgából lett amerikai nemzeti hős, akit rabszolgamentő szerepe miatt Mózesnek neveztek, vallásos elhivatottsága miatt pedig Jeanne d’Arc-hoz hasonlítanak. Az utóbbi időben mégis amiatt került reflektorfénybe, hogy a húsz dolláros bankjegyre akarták nyomtatni az arcképét. Most pedig a Netflix is felvette a kínálatába a róla készült filmet, a Harrietet.
A folyamatot még 2014-ben egy hatéves kislány levele indította el. A levél címzettje, Barack Obama, az Egyesült Államok akkori elnöke úgy döntött, valóra váltja Sofia elképzelését, és kezdeményezi, hogy Harriet Tubman arca kerüljön a híresen rasszista, rabszolgatartó Andrew Jackson elnök helyére.
Az Egyesült Államok történetében eddig mindössze két olyan nő volt, aki papírpénzen szerepelt, mindkettő még a 19. században: az egyikük Martha Washington, George Washington felesége, a másik pedig Pocahontas (igaz, ő csak a bankjegy hátulján, más alakok körében). Fekete nő azonban, de még fekete férfi sem kapott eddig soha helyet papíralapú fizetőeszközön.
Obama utódja, Donald Trump nem volt túl motivált abban, hogy kedvenc elnöke, Andrew Jackson képét lecserélje, helyette az azóta már megszűnt két dolláros bankjegyre javasolta Tubmant. A Kamala Harris személyében az első fekete nőt alelnökéül választó Joe Biden beiktatása után újra elővette az ügyet, ám Harriet Tubman arcával azóta sem lehet kenyeret venni a boltban.
Közben viszont csúcsára ért a Black Lives Matter mozgalom (sőt még a Ferencvárosba is elért, ahol egy BLM-szobor formájában váltott ki nagy vitákat), világszerte tüntetések indultak a rasszizmus ellen, és Harriet Tubman története és példája ismét inspirációt nyújtott sokaknak.
„Szabadság vagy halál”
A rabszolgából rabszolgamentővé váló Araminta („Minty”) Rossként született Harriet Tubman személye önmagában kimeríti a heroizmus fogalmát. Nem csoda, hogy számos könyv, több opera, sorozat és film is készült már az életéből. Ezek közül a legújabb Kasi Lemmons (Madam CJ Walker: az önerejéből lett milliomos) 2019-es alkotása, a Harriet, amelyet a Netflix az évforduló alkalmából most műsorára tűzött.
Lemmons filmje Tubman életének első felére koncentrál, lényegében a szökésétől a polgárháborúig tartó időszakot öleli fel. Harriet az első nagy útját 1849-ben tette meg, miután hírét vette, hogy el akarják adni. Akkoriban nem volt szokatlan, hogy a gazdák bérbe adták vagy áruba bocsátották a rabszolgáikat, nem törődve azzal, hány családot szakítanak így szét. Tubman ekkoriban már házas volt, a férje egy John Tubman nevű szabad fekete férfi, aki állítólag nem támogatta a szökést, így a felesége egyedül vágott neki az útnak. Több héten át tartó menekülése során mintegy száznegyvenöt kilométert tett meg, mire Philadelphiába ért, amely a szabad északi állam, Pennsylvania központja volt.
Úgy okoskodtam ki magamban, hogy két dolog közül az egyikhez jogom van: szabadság vagy halál, ha az egyik nem lehet az enyém, akkor majd a másik az lesz
– magyarázta később Tubman első életrajzírójának, Sarah Bradfordnak. A híressé vált mondás egy részlete lett Lemmons erősen fikción alapuló filmjének alcíme, de egy drámai jelenet csúcsán is elhangzik, amikor Harriet az őt üldöző rabszolgatartója és csatlósai elől menekülve radikális döntésre szánja el magát.
Tubman azonban hiába menekült meg, úgy érezte, hogy ha ő szabad, a családjának is annak kell lennie. Az elkövetkező bő évtized alatt több, mint tízszer tért vissza egykori otthonába, Marylandbe, hogy a családtagjait és velük együtt közel hetven embert kiszabadítson és biztonságba vezessen. A történészek szerint közvetve még ötven-hatvan további rabszolga szökését is elősegíthette, tetteinek hála pedig már életében Mózesként emlegették. Mindezt azonban nem egyedül vitte véghez, hanem a Földalatti Vasút (Underground Railroad) nevű mozgalom tagjaként, amely a polgárháború kitöréséig mintegy 40-100 ezer rabszolga felszabadulásához járult hozzá.
Egy olajozottan működő gépezet
A földalatti mozgalom, melynek neve átvitten értendő, gyakorlatilag egy civil kezdeményezés volt, amelyet felszabadult rabszolgák és fehér szövetségeseik hoztak létre. Az ilyen szövetségesek, vagyis abolicionisták közt megtalálhatók voltak művészek és politikusok is, mint például Walt Whitman költő, a Tamás bátya kunyhójának szerzője, Harriet Beecher Stowe vagy éppen Abraham Lincoln.
A Földalatti Vasút titkos tevékenysége leplezésére külön nyelvet is kitalált. Tagjai, akik magukat „kalauzoknak” nevezték, kiterjedt úthálózatuk révén segíteni tudták a Mexikóba vagy az északi államokba, olykor Kanadába, „az Ígéret földjére” menekülő rabszolgákat. Ennek érdekében pedig „állomásokat”, vagyis búvóhelyeket biztosítottak a szökésben lévő „utasoknak”. Kanada leginkább azután vált az ígéret földjévé és adott még nagyobb súlyt a mozgalomnak, miután 1850-ben szigorítottak egy már létező, szökött rabszolgákat érintő törvényen, mely alapján a szabad államokból is hazahurcolhatták őket.
A Földalatti Vasút működésében nagy szerepet játszottak az egyházak is, mint például az abolicionista mozgalmat megalapító kvékerek vagy éppen a metodisták közössége, mely utóbbinak Harriet Tubman is tagja volt. Nem kizárt, hogy rajtuk keresztül – Lemmons filmje szerint egyenesen Samuel Green tiszteletes közvetítésével – került kapcsolatba Tubman a Földalatti Vasúttal. De itt szívta magába azt a fajta vallásos meggyőződést és cselekvő hitet is, amely az elnyomottak felszabadításának kötelességét hirdeti. Ez az úgynevezett felszabadítási teológia, amely mélyen benne gyökerezett a metodista egyházban. Erről Karen Hill, a Harriet Tubman Home igazgatója mesélt bővebben egy Tubmanről szóló beszélgetésben.
Lemmons alkotásának is fontos eleme Tubman Istenbe és önmagába vetett rendíthetetlen hite, melyhez egy gyerekkori anekdota is alapot szolgáltat. Harriet ugyanis kamaszként súlyos fejsérülést szenvedett, melynek következtében elkezdte hallani az Úr hangját és ez egy életen át végigkísérte. Ez a hit mindössze egy pillanatra rendül meg a filmben, amikor Tubman szembesül vele, hogy szökése után a férje másik nőt vett feleségül, így hiába tért vissza érte. A jelenet abból a szempontból is erős, hogy Cynthia Erivo érzékeny játékának köszönhetően együtt tudunk érezni egy elhagyott nő fájdalmával, mielőtt az a grandiózus monológoknak és a westernbe illő pisztolypárbajoknak hála menthetetlenül ikonná válna. Másfelől pedig fordulópontot is jelent, mivel Harriet számára – egy isteni sugallatnak is köszönhetően – itt válik a rabszolgák megmentése magánügyből küldetéssé.
Mihez kezdjen vele a jelen?
Karen Hill azonban úgy véli, Tubman emancipációjának csak az első lépése volt a saját felszabadulása és a Földalatti Vasút kötelékében végzett munkája. A következő lépcsőfok alighanem a polgárháborúban való részvétele volt, amelyben nem csak ápolóként szolgált, hanem kapcsolati hálójának és tájismeretének hála kémként is erősítette a rabszolga tartó déliek ellen küzdő unionistákat. Ezen túlmenően pedig ő lett az első nő az Egyesült Államok történetében, aki fegyveres rohamot vezetett. A Combahee folyó mentén elterülő ültetvények megrohamozása nyomán 750 rabszolga szabadult fel, akiknek nagy része csatlakozott az unionisták seregéhez.
De az alig százötven centis Tubman, aki se írni se olvasni nem tudott, képes volt olykor a saját jogai csorbításával is küzdeni mások szabadságáért – jegyzi meg Hill. Amikor a polgárháború után a feketék szavazati jogot kaptak, a háború alatt szintén oroszlán szerepet vállaló nők egy része felháborodott, amiért az ő választójoguk nem került napirendre.
A szüfrazsettek közt jócskán akadtak olyanok – köztük Tubman személyes jóbarátai, Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton –, akik nem egyszer rasszista retorikával élve lobbiztak azért, hogy a „tanult” fehér nők kapják meg a szavazati jogot a felszabadult feketék helyett, akik szerintük nincsenek tisztában az ország politikai rendszerével és törvényeivel. Tubman pedig beállt mögéjük, mert hitt benne, hogy hosszú távon ez vezet el ahhoz, hogy származástól és nemtől függetlenül mindenki szabaddá és egyenjogúvá váljon.
És hogy hol tart ma a világ, legalábbis az Egyesült Államok a Harriet által kikövezett úton? Egy fekete alelnök nőnél és egy leendő női legfelsőbb bírónál meg a húsz dollárosnál, amit még a Tubman-rajongók egy része is ellenez, mivel visszásnak érzi, hogy a fél életében árucikknek tekintett, majd az ismertsége ellenére haláláig szegénységben élő szabadságharcosból fizetőeszköz váljon.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
