„Köszönöm a küldetését teljesítő, kitartóan, alázattal írt, december 23-án 23:35-kor megkapott levelét, amelyre most válaszolhatok” – kezdi írását Miklósi László történelemtanár, a Történelemtanárok Egylete elnöke.

Többek között idézi a miniszteri levelet: „Ön azt írja, példátlan összefogás jellemezte a járványhelyzet idején a pedagógusokat”.  Miklósi szerint azonban azt is hozzá kell tenni: számos körülmény ellenére maradtak talpon az iskolák. Önerőből, különösebb külső segítség nélkül.

„A tanárok – bár némi hozzájárulást kaptak – többnyire saját pénzükből vettek laptopot, fizették a távoktatás egyes költségeit. Amikor a központi fejlesztések ellenére kevés jól használható e-tananyag állt rendelkezésre, önök kifejezetten ajánlották az egyik magánkiadó digitális tananyagait. A jelenléti oktatás idején azonban ugyanúgy nem lehetett megrendelni ennek a kiadónak a diákok számára jól bevált, az államiaknál jobban használható tankönyveit, mint a pandémia előtt.”

Elégedett lehetne a társadalom – folytatja Miklósi -, ha a kormányzat kiemelt prioritásnak tekintené az iskolaügyet, és megfelelő forrást fordítana az oktatásra.

„Miniszter Úr, az még nem jutott eszébe, hogy a „különösen hálát” úgy is kifejezhetnék, ha megfizetnék a pedagógusokat? Netán az évekkel ezelőtti döntés alapján folyamatosan elzabrált, mára milliós összeget visszaadnák? Bizonyos, hogy az a felelős döntés, hogy 2022 januárjától az oltatlan kollégák helyett a többiek robotoljanak – ingyen?” – sorolja a kérdéseit a pedagógus.