Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Se érettségi, se nyelvvizsga nem kell hozzá, és még felső korhatár sincsen: egy egyetemi szeminárium tárt karokkal fogad minden érdeklődőt, akinél kimaradtak az egyetemi évek. Ez az a hely, ahol minél kurtább a szakmai önéletrajz, annál szívesebben látják az embert. A Fedél Nélkül terjesztője, egy nyugdíjas hangszerkészítő és egy egyedülálló édesanya is hétről hétre lelkesen várja, hogy az ókori görögökről, a blaszfémiáról vagy a sajtószabadságról tanuljon. Riport.
Ha valaki nem találja a helyét, vagy mást csinálna, mint amit csinál, vagy nincs egyáltalán állása, netán lakása se
– ezt válaszolja Gábor Sámuel esztéta, filológus, ókorkutató arra a kérdésemre, hogy kinek is való a Socrates Program, amelyben hetente egyszer egyetemre járhat az is, aki sosem felvételizett. A Közép-európai Egyetemen (CEU) egy 17-18 fős csoport hétfőn esténként a szólásszabadságról tanul, egy másik csapat pedig csütörtökönként a rendszerváltásról és a közjavakról. Én a hétfői kurzusra ülök be, és rögtön látom, hogy mennyire vegyes a Szókratész védőbeszédét kiveséző tanóra hallgatósága: van fiatal, középkorú, idős résztvevő is. Házaspár és szingli. Vidékről ingázó és fővárosi. Gyorsan és lassabban olvasó. Körmondatokban, idegen szavakkal érvelő, önszorgalomból a témának utána olvasó, hevesen vitázó, halkan és bölcsen nyilatkozó, és olyan is, aki inkább meg se szólal.
„Hogyan ítélte meg Szókratészt a kor?”, „Van-e felelőssége Arisztophanésznek Szókratész elítélésében?” – hangzanak el az oktató részéről a kérdések, és parázs vita alakul ki pillanatok alatt. Peregnek az érvek este fél 7-kor a szemináriumi teremben, pedig mindenki munka után van már: a nyolcórás benzinkutas műszak vagy a pohármosó robotolás után kell épkézláb gondolatokat megfogalmazni az ókori demokráciáról. De valamiért senkin sem látszódnak a kimerültség jelei. „Nagyon rácsodálkoztam, hogy ilyen remek vígjátékokat csináltak a görögök. Ledöbbentem, hogy Arisztophanész helyenként mennyire alpári, pedig hát én sem a balettintézetből jöttem” – jegyzi meg valaki viccesen az athéni komédiaköltő Felhők című darabjáról.
Az óra második fele Haraszti Miklós író, egykori SZDSZ-alapító előadásával folytatódik: az istenkáromlás és a sajtószabadság a téma, az érdeklődés pedig, ha lehet, még nagyobb. Csúszással, este kilenc körül fejezzük be, de a csoport néhány tagjában még mindig van annyi lendület, hogy lent, az épület előtt folytassa a diskurálást Harasztival.
Végre egy könyvszerető társaság
Hamar kiderül, hogy az esti agytorna nem lefárasztja, inkább feltölti az embert.
„Az elmúlt években erőteljesen minimalizálódott a társasági életem, mert vagy dolgoztam, vagy dolgoztam. Ebből az élményből mégis valamit visszaadnak ezek az órák. Gyönyörűen össze lett válogatva ez a társaság, mert ahányan vagyunk, annyiféle háttérrel, véleménnyel, politikai irányultsággal rendelkezünk, mégis itt ki lehet mondani egy véleményt anélkül, hogy a másik lehurrogna, hogy te hülye vagy” – mondja a 32 éves Szilvia, és hozzáteszi, hogy a 11 hétig tartó kurzus órái teljesen kiszakítják őt a hétköznapokból, amiért hálás, mert az utóbbi időben nem nagyon tudott mihez nyúlni ebben a tekintetben – egyéb hobbira se ideje, se energiája nincsen.
„Van egy kiskamasz gyerekem, vele és anyuval lakunk együtt Soroksáron. Anyunak kicsi a nyugdíja, hogy egyedül tartson fenn egy háztartást, nekem meg kevés ahhoz a fizetésem, hogy egyedül finanszírozzak egy albérletet, és még a gyerekről is gondoskodjak.”
Elmeséli, hogy heti négy nap egy visszaváltható műanyag poharakat biztosító cég üzemében dolgozik, szerda délelőttönként egy ismerőse üzletét takarítja, ezen kívül egy könyvraktárban pakolja és csomagolja össze az online megrendelt könyveket. Amíg be nem köszöntött a téli szezon, addig fesztiválokon dolgozott, és egy budapesti szórakozóhelyen is pultozott a hét második felében: „Végeztem az üzemben, onnan mentem át 5-6 körül a szórakozóhelyre, éjszaka vagy hajnalban meg hazajöttem”. Csoda, hogy ezek után még belefér az esti egyetem is.
A kurzus egy másik résztvevője Szamócza, a Fedél Nélkül (FN) újság terjesztője, szerzője. Hétköznaponként általában délig a lap szerkesztőségében dolgozik mint adminisztrátor, délutánonként és a hét többi napján a Kosztolányi Dezső téren, a Döbrentei téren, illetve esténként a BAH-csomópontnál terjeszt. Szamócza sokat olvas, a szabadidejében pedig verseket ír, publikál, és pont azért figyelt fel a Socrates Program közzétett felhívására a Fedél Nélkül honlapján, mert fejlődni szeretne, és egy olyan környezetben lenni, ahol egyáltalán van kivel beszélgetni a könyvekről.
„Olyanokkal is tudok kommunikálni itt, akik több mint valószínű, hogy nem állnának szóba velem, főleg lappal a kezemben” – fogalmaz.
A Socrates Programban sokféle sorsú, nagyon különböző kompetenciájú ember ül be egy terembe, de egy valami mindenkiben közös: a továbbtanulás lehetőségétől valami elvágta őket.
Az eredetileg gépszerelő végzettségű Szamóczának sosem sikerült leérettségiznie. Bár elkezdte a felkészülést, az otthoni körülmények miatt másfél-két hónap után abbahagyta a tanulást. Ekkor jött Székesfehérvárról Budapestre.
Mit csinált, mikor ide került? „Kétségbeestem” – mondta. És mi történt azután? „Hát semmi, ugyanitt vagyok már több mint húsz éve, hiszen látszik. Az életem felét az utcán töltöttem.”
Szilvia zenésznek készült, az általános iskola után fel is vették a konzervatóriumba, de már a 10. évfolyam után iskolát kellett váltania. „Nem tetszett az igazgatónőnek, hogy bakancs volt rajtam, nem voltam elég hosszú nyelvű, és mindig is nagyobb volt a szám a kelleténél” – magyarázza. Már diákként is sokat dolgozott, Metropolt osztogatott vagy éppen a Tescóban volt árufeltöltő. Tanulmányait a Zöld Kakas Líceum Mentálhigiénés Szakközépiskolában, egy alternatív iskolában folytatta. Itt a diákokat mentorok támogatásával segítik el az érettségiig, de Szilvia csak három részletben csinálta meg a vizsgákat, mert közben kisbabát várt – nyolc hónapos terhesen tette le az érettségit történelemből és magyarból.
A felsőoktatás nem jöhetett szóba, „mivel nem volt elég az átlagom, csak költségtérítéses képzésre fértem volna be, amire nem volt pénz”, így maradt a szakiskolában a vállalkozás-ügyintézés és mozgóképgyártó szakasszisztensi szak, de végül egyiket sem volt lehetősége befejezni. „A harmadik befejezetlen szakmám a dekoratőr. Egy nemzetközi barista vizsgám és egy nyelvvizsgám van. Hivatásos mindenes vagyok” – fogalmaz.
Múló diplomakomplexus
A Nádor utcai terem láthatóan biztonságos közeget ad a résztvevőknek. Itt nem számít, hogy ki vagy, és honnan jöttél. Gábor Sámuel legelső óráján még közös bemutatkozás sem volt, mert az oktató úgy véli, az óriási társadalmi különbségeket úgy lehet a legjobban eltüntetni, ha mindenkit csak az határoz meg, amit az órán, az adott szituációban mond és képvisel.
Mindenki ott és abban a pillanatban, a feladott szövegben él, és picit megpróbálja elfelejteni az egyéb életét.
A kredittel nem járó, de a végén oklevelet adó Socrates Program részeként a hallgatókat mentorok is segítik elsősorban a kurzus során megírandó négy rövid esszé összeállításában, de ezzel a feladattal többeknek még így is meggyűlik a bajuk. A 69 éves András például az utolsó pillanatban kapja elő a papírlapokat, hogy valamit összehozzon esszé gyanánt. Az ő története is kalandos.
1972. március 15-én az utcán fotózott, meséli, egy lánynak így akart imponálni, de balszerencséjére rosszkor volt rossz helyen a fényképezőgépével. Lencsevégre kapta, ahogy egy rendőr gumibottal nekiesik egy fiatal nőnek, és emiatt még a helyszínen összetűzésbe keveredett a rendőrökkel. „Ezzel én a szépreményű építész pályafutásomat félbe is szakajtottam. Az incidens után feketelistára kerültem, és semmilyen nappali felsőoktatási tagozatra be nem iratkozhattam. Egy darabig diplomakomplexusom volt – azt gondoltam, hogy minden normális ember továbbtanul, csak én nem –, de aztán idővel elmúlt ez az érzés.”
Elmondása szerint elfogyasztott vagy 40 munkahelyet, mire rájött, hogy leginkább a zenével szeretne behatóan foglalkozni, így végül hangszerkészítő és restaurátor lett. Nem kellett diploma ahhoz, hogy tudásával végül még az Egyesült Államokban is boldoguljon; önkénteskedett a Smithsonian Múzeumban, majd hangszerrestaurátorként dolgozott, később pedig a Steinway zongoragyárban kapott állást. Harminc év után, 2018-ban tért haza Amerikából, most pedig a nyugdíjas éveit szeretné minél hasznosabban eltölteni – ezért jelentkezett a programra is. „Én azzal az előítélettel jöttem ide, hogy úgyse volt soha a büdös életben szólásszabadság, és érdekelt, hogy hátha megcáfolnak, hátha rosszul gondolom.”
Új impulzusok
A programnak biztosan nem célja a tökéletes fogalmazási készség vagy a lexikális tudás elsajátítása – azzal senki nem lesz előrébb, ha tudja, melyik évben végezték ki Szókratészt. Gábor Sámuel szerint inkább az a lényeg, hogy a résztvevők rájöjjenek, miként kell egy szöveget olvasni, értelmezni, kezelni, mit lehet kezdeni a lábjegyzetekkel, a kommentárokkal, a számozott sorokkal. „Arra is nagyon jó ez a 11 hét, hogy megtanulják élő szóban kifejezni magukat – mondja. – A megnyitón sokan említették, hogy ők elsősorban azért jöttek, hogy a szóbeli kifejezési készségüket javítsák. Fontos, hogy megtanulják kimondani, megfogalmazni, megvédeni az álláspontjukat.”
A Socrates Program ötlete a CEU doktori képzésére járó Aaron Lamberttől származik, aki korábban dolgozott már egy hasonló programban az Egyesült Államokban (Amerikában több egyetemen is működnek ilyen népfőiskola-jellegű, ingyenes órák). A program megtervezését és lebonyolítását a CEU és az New York-i Bard College alapításában létrehozott Open Society University Network (OSUN) támogatta, melynek egyik fő célkitűzése, hogy az egyetemek sokkal szélesebb rétegeknek legyenek elérhetőek, mint korábban. Budapest mellett a CEU bécsi campusán, illetve Berlinben is fut a Socrates, és a két németajkú fővárosban hamarosan elindulnak kisebbségi nyelveken is a kurzusok, így törökül és szerbhorvátul.
A budapesti campuson meghirdetett programra több mint százan voltak kíváncsiak, de csak negyven ember fért be a két kurzusra.
A kiírásban az szerepelt, hogy olyanoknak szeretnének lehetőséget adni, akiknek nem vagy csak kevéssé volt hozzáférése a felsőoktatáshoz. Fontos szempont volt a kiválasztásnál a diákok háttere és emellett a motiváció – azokat az embereket keresték, akik nagyon szeretnének tanulni, de nem találtak rá lehetőséget. „Sokaknál azt láttuk, hogy nem is a konkrét téma fogja meg őket, hanem az intellektuális környezet, a tanulás lehetősége” – mondja Halmos Máté, a program budapesti szervezője, hozzátéve: a pár hetes, még a Covid előtt szervezett pilot program két résztvevője is egyetemre jár azóta.
Ez elsősorban az ő érdemük, de talán a programnak is volt abban szerepe, hogy inspirálja őket. Ennek nagyon örülünk, de nem cél, hogy minden résztvevőnk beiratkozzon egy egyetemi képzésre, sokaknak az önmagában rengeteget ad, hogy egy kurzusunkon részt vehetnek, olvasmányokról beszélgethetnek, egy új közegben állhatnak helyt.
Végül Gábor Sámuel megjegyzi, hogy a kurzus során a résztvevők rengeteg új impulzust kapnak, jobb lehet a tanulástól a közérzetük, formálódhat a világlátásuk, még a kisebb válságokon is átsegíthet a tanulás. „Sokszor ezek az emberek be vannak szorulva egy élethelyzetbe, robotolnak egész nap, vagy permanensen munkát keresnek, és hol ezt csinálják, hol azt. Ilyen körülmények között nem fognak leülni olvasgatni délután. Ehhez meg kell teremteni a lehetőséget, és erre hivatott ez a kurzus.”
A Socrates Program következő kurzusai januárban és márciusban indulnak, ezekre november 30-ig lehet jelentkezni.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
