Két arany lett, maradhat? Az olimpia szellemiségét sokan sokféleképpen értelmezik, de az biztos, hogy az olasz Gianmarco Tamberi és a katari Mutaz Barshim mindezt egészen szívmelengető módon tette. A két magasugró – egyébként jó barátok – az élen végzett ugyanazzal az eredménnyel. Felajánlották nekik, hogy ugorjanak még egyet, de Barshimnak jobb ötlete volt: miért ne legyenek mindketten olimpiai bajnokok? És lettek.

Simone Biles az olimpiai történelemírás nagyon különleges módját választotta. A világ legjobb sportolójának kikiáltott tornásznak volt lelkiereje nemet mondani, amikor az elméje veszélybe sodorta nemcsak a csapata esélyeit, hanem a fizikai épségét is. A tornasportban, és úgy általában a sportban is forradalommal ér fel, hogy valaki rávilágít arra: egy versenyzőt is akadályozhatnak fizikai és mentális határok, ezért a világ nem várhat el tőle bármit.

„Hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy azt mondhatom, meleg férfi és olimpiai bajnok vagyok.” A 27 éves Tom Daley, a brit műugrás legismertebb alakja 2008-ban 14 évesen mutatkozott be a pekingi olimpián. Londonban és Rióban bronzérmes volt, most pedig felért a csúcsra. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen csodásan köt. A kardigánja az olimpia ikonikus darabja marad.

Sky Brown az olimpia egyik legizgalmasabb arca volt, és nemcsak azért, mert mindössze 13 évesen indul el az idén Tokióban debütáló gördeszkázásban – és rögtön bronzérmes lett. A gördeszkázás hagyományainak megfelelően Brownnak sem volt soha edzője. Amit mutat, amilyen trükköket produkál, azt mind ő maga sajátította el autodidakta módon, teljes mértékben egyedül szabta magára a repertoárját.

Egy 46 éves olimpikon sok más sportágban is anomáliának számítana, de a tornában különösen így van ez. Okszana Csuszovityina viszont magasról tesz arra, hogy ki mit tart anomáliának. A csodálatos üzbég tornász karrierje jól illusztrálja azt is, hogy egy élsportolónak nemcsak érmeket nyerni nehéz, hanem kimondani azt is, hogy ennyi volt. Tokióban most végleg elbúcsúzott. Talán.

Az olimpián most debütáló karate egyetlen magyar indulója Hárspataki Gábor (pirosban) rögtön bronzérmes lett. Az elődöntőben azzal az azeri Rafael Agajevvel került szembe, akit a sportág egyik legendájának tartanak, és akit még nem sikerült legyőznie. A 25 éves Hárspataki így is sporttörténelmet írt, és megszerezte a karate első magyar olimpiai érmét.

Még hogy a politika nem szól bele a sportba! Kriszcina Cimanouszkaja ma Fehéroroszországban az egyik „áruló”, aki néhány ezüstpénzért eldobta hazáját, és a Nyugat zsoldjába állt. Pedig ő csak futni akar. A fehérorosz sportoló a repülőtérre tartva határozta el, hogy nem tér vissza hazájába, és mi ismét szembesültünk azzal, hogy az olimpiák történetéhez ma is hozzátartozik a disszidálás.

„Az olimpia arról szól, hogy ki tudja jobban rendezni a gondolatait” – mondta Szilágyi Áron a győzelme után. Néhány rendezett gondolat pedig csodákra képes. Egyéni kardvívásban soha senki nem nyert még három olimpiát, Szilágyi Áronnak sikerült.

A feszültséget mindenki másképp viseli. Bár az egyik sajtótájékoztatón Novak Djokovic arról beszélt, hogy a nyomás egy profi sportoló számára privilégium, miután kiderült, hogy nemcsak az olimpiai aranytól, hanem a bronztól is búcsúznia kell – a spanyol Pablo Carreno Busta győzte le –, a szerb Grand Slam mágusnál elszakadt valami.

Tokióban leúszta élete utolsó futamát Cseh László. Több mint két évtizeden át versenyzett a legmagasabb szinten, és csupán azért nem emlegethetjük sokszoros olimpiai bajnokként, mert éppen abban az időszakban volt aktív, amikor minden idők legeredményesebb olimpikonja, Michael Phelps. Viszont megtanította mindenkinek, hogy legendává válhat valaki olimpiai arany nélkül is.

1996 óta szerepel az olimpiák programjában a szinkronúszás, és bár az orosz győzelmet egyetlen kivétellel mindig biztosra lehetett venni, maga a sportág új korszakot nyitott tematikában, zenében, és kicsit hozzáállásban is. Ez már nem vízi balett, hanem a sport és a művészet találkozása. A képen az ausztrál csapat, amely a Teriyaki Boyz egyik slágerével dobta fel az uszoda hangulatát.

A saját világrekordját döntötte meg férfi 400 méteres gátfutásban a norvég Karsten Warholm, és még ő maga sem tudta elhinni az idejét. Warholm olyan jól futott, hogy a mögötte érkezőt, az amerikai Rai Benjamint is a saját rekordja megdöntésébe hajszolta bele.

Az olimpiai felkészülés sokszor láthatatlan része az, amikor az egész még csak egy gondolat. Az amerikai Evita Griskenas már négyéves korában képzeletbeli bíróknak pózolt, mintha csak ritmikus gimnasztikázna. Tokióban ez komolyra fordult, ráadásul ilyen zseniális fotókat köszönhetünk a gyakorlatának.

Igen, a részvétel is fontos, de fontos a győzelem is, és az amerikai úszó Caeleb Dressel ebben mindenkit lekörözött Tokióban. 50 és 100 gyorson, 100 pillangón, valamint a 4x100-as gyors- és vegyesváltó tagjaként is győzött, ezzel ő szerezte a legtöbb aranyérmet: ötöt.

Az olimpia nemcsak az elképesztő sportteljesítményekkel szegezi a székbe az embereket, hanem az érzelmi hullámvasúttal is. A hullámvasút mélyén pedig sokszor a legfelemelőbb mozzanatokat találjuk. Mint például azt, amikor a gátfutó Kozák Luca a saját bukása miatt csordogáló könnyein keresztül is meglátta, hogy az egyik ellenfelének segítségre van szüksége. A stadionban nemcsak a győztest tapsolták, hanem egy gesztust is.

És ha már drámáról van szó: Oszaka Naomi a hazai olimpiáján sokkolta a hazai közönséget a kiesésével, a nagy esélyesnek tartott teniszező a legjobb nyolc közé sem jutott be. „Minden vereség elkeserít, de ez a mostani az összes eddiginél jobban fáj” – mondta a 23 éves, négyszeres Grand Slam-győztes.

A szörf is debütáló sportág volt a tokiói olimpián, és a képeket elnézve sajnálhatjuk, hogy eddig kellett várni rá. A férfiaknál a brazil Italo Ferreira nyert, a diadala után csapattársai a vállukon hozták ki a tengerből a 2019-es világkupa-győztest.

A kubai Andy Cruz életben tartotta az amerikaiakat sújtó átkot: a bokszolóik 2004 óta nem nyertek aranyérmet, és a kubai Cruz ezt a sormintát folytatta azzal, hogy a 63 kilósok aranymeccsén megosztott pontozással legyőzte Keyshawn Davist. A tekintetéből is csak az elszántságot lehet kiolvasni.

A fizika határait és a saját határaikat is feszegették a sportolók az olimpián. És megmutatták, hogy esni is tudni kell. A képen Abigail Irozuru, a britek távolugrója.

Fejben ott lenni. Amennyire fizikai erőpróba egy olimpia, annyira szellemi csúcsteljesítmény is. Itt a hongkongi Doo Hoi-kem arcáról olvasható le az összpontosítás: a pillanat, amin minden múlhat.