Nehéz lesz megkerülni ezekben a napokban és hetekben a meccsek gravitációs erejét, de nem lehetetlen, mert van élet és van nyár a labdarúgó-Eb-n túl is. Mi minden napra keresünk és ajánlunk valamit, amivel ki lehet tölteni a focival párhuzamos világot. Most épp sok jó koncertet. Talán túl sokat is.
Valószínűleg elég nagy a metszete a focirajongók és a popzenerajongók halmazának, mindenesetre az ebbe a metszetbe tartozók ezen a hétvégén kisebb bajba kerülhetnek. Fel kell ugyanis tenni azt a kérdést önmaguknak, hogy orosz–belga vagy Carson Coma. Vagy azt, hogy Ricsárdgír vagy dán–finn.
Arról már nem is beszélve, hogy Carson Coma vagy Ricsárdgír.
Az a helyzet, hogy miközben a megfelelő arénákban a válogatottak küzdenek egymással, a Kobuci kertben szerkesztőségünk egyik nagy kedvence, mindenképp az utóbbi évek legérdekesebb formációja, a Carson Coma tér vissza a nagy karanténidők után a színpadra, „végtelen móka és kacagás – újra üvölt a rokk és röfög a basszus” – ígérik, és nekik el is hisszük mindezt. Korábban azt írtuk róluk, hogy olyan a zenéjük, mint Tarantino filmjei: már meglévő stílusokból összepakolt, magas nosztalgiafaktorú, mégis izgalmasan és sokoldalúan újragondolt számok. (Mellesleg bármely Tarantino-alkotás filmzenéi is lehetnének a dalaik.)
Ehhez hozzájön még a Z generációs unikornis-kór: ezek a srácok még mernek vállaltan és kritikátlanul boldogok lenni. Mindemellett nagyon jó és virtuóz zenészek is, kordbársonyba csomagolt vizuális összképüket pedig a túlmozgásos olasz-magyar frontember, Fekete Giorgio koronázza meg. Túl vannak mér két zseniális albumon, egy csomó klipen, úgy hullottak rájuk a díjak, mint ahogy egyik nagy kedvencük, Korda György (akivel közösen is megállapították, hogy fő a nyugalom) megénekelte a Virágesőben. Ha ezen a szombaton valaki mégis inkább a belga meccset választja, akkor vasárnap ugyancsak a Kobuciban vagy júliusban a Bánki tónál pótolhatja a Carson Comát.
Ma este a Budapest Parkban viszont a Galaxisok játszik, méghozzá a Ricsárdgírrel. És bizony bármelyikre külön-külön is érdemes kilátogatni, de így együtt már tényleg kihagyhatatlan programnak tűnik. Szabó Benedekéknél jobban senki nem tudja kikiabálni, elsírni, kiröhögni a huszonévesek és kora harmincévesek melankolikus életérzéseit, na jó, a Ricsárdgír is erős kiröhögésben. Szintis Laciék art-fart produkciója a legjobb dolog, ami történhet az emberrel egy ilyen hülye karantén után, vagy egyébként bármikor. „Neked a padthai wok nekem a smackleves / Neked szálas tea nekem filteres / Neked egy salsatánc nekem egy punkpogó / Neked a jegy.hu nekem a viagogo” – énekli majd a zenekar, és erről biztos elfeledi mindenki, hogy neki a belga meccs vagy a Budapest Park volt a dilemma. És az Ördögnóra, Palvinbarbi után nemrég dalszereplővé vált és így celebstátuszba került Szintis Laci még lehet, hogy táncra is perdül, ahogy azt teszi a legendás Budapest tévés klipben.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: