A leggyakoribb pszichés tünet, ami a pandémia alatt jelentkezett a szülők szerint a fiataloknál a szokatlan fáradtság (67%), a tartós szomorúság és ürességérzet (65%), valamint az alvászavarok (53%). Reménytelenségről, pesszimizmusról is közel minden második szülő számolt be – derült ki az SOS Gyermekfalvak legfrissebb online felméréséből.

Ugyanennyien jelezték, hogy gyermekük a korábban érdekes, élvezetes tevékenységek iránt elvesztette az érdeklődését.

Magas arányban, a fiatalok 41%-ánál alakultak ki evészavarok a pandémia alatt, a diákok harmadánál pedig dühkitöréseket, agressziót, bezárkózást tapasztalt a család. Minden nyolcadik fiatalt a halállal, öngyilkossággal, önsértéssel kapcsolatos gondolatok is foglalkoztatják.

A szülők túlnyomó többsége (71%) szerint a bezártságban leginkább az okozott nehézséget a gyerekeknek, hogy nem tudtak találkozni a barátokkal, illetve kevesebb a szórakozási lehetőség (64%), ahol kiengedhetnek. A szülők elmondása alapján a diákok 44 %-a tart attól, hogy az otthontanulás miatt lemaradt a tananyaggal. A Covid-betegségtől a fiatalok 24%-a fél. Ebben az életkorban már a szerelmi élet is fontos a tinédzsereknek, a fiatalok 30%-ának jelent problémát, hogy nehezebb párkapcsolatot kialakítani a járvány alatt. A fiatalok 43%-a hiányolta a kulturális, 40%-a a sportolási lehetőségeket is.

A fiatalok baráti kapcsolataira is kihatott a járvány. A szülők többsége (60%) állítja, hogy negatívan befolyásolta a járvány a gyerek kapcsolatait, kevesebb barátjuk lett, lazultak viszonyaik vagy egyenesen megszűntek. A szülők szerint a gyerekek 40%-a örül, hogy visszatérhet az iskolapadba, 33%-uk bizonytalan, 27%-uk pedig inkább továbbra is otthonról tanulna.

A szülő-gyerek kapcsolatot a járvány kevésbé érintette negatívan. A válaszadók fele szerint nem volt hatással az összezártság a kapcsolatukra, 26 %-uk szerint egyenesen javult.

Az otthon töltött hónapok a gyermekek szabadidős tevékenységére is hatással volt. A megkérdezett szülők 65%-a szerint gyerekük kevesebbet sportolt, ráadásul közel ugyanennyien állítják, hogy a digitális oktatáson felül is többet használták az internetet.

Változó, hogy a fiatalok mennyi időt töltöttek otthon tanulással. A szülők megítélése szerint a diákok 40%-a többet, míg 34%-a szerint kevesebbet tanult. A fiatalok fele különórával is kevesebb időt tölt a járvány előtti időkhöz képest, 40%-uknak sikerült megtartani ugyanúgy ezeket a tevékenységeket.

Nem nőtt meg a fiatalok olvasási kedve a bezártságtól. Csak minden ötödik gyerek forgatott több könyvet, mint korábban, a fiatalok fele ugyanannyit olvasott, mint a járvány előtt.

A házimunkába sem szálltak be jelentős aktivitással az otthon töltött idő alatt. Minden negyedik diák segített többet szüleinek, a fiatalok fele ugyanannyi időt töltött házimunkával, mint korábban, 18%-a még annál is kevesebbet.

„Látjuk, hogy a nálunk élő fiatalokat is megviselte ez az egy év, valószínűleg még jobban, mint a családban élő gyerekeket. A pandémiás helyzet számukra újabb traumát jelent, ami rárakódik a korábban megélt negatív élményekre. Az SOS pszichológus stábja komoly munkát fordított az elmúlt egy évben, hogy „túléljék” ezt a válságot és félelem nélkül vissza tudjanak térni az iskolapadba. Most lesz igazán nagy szerepe a középiskolákban dolgozó iskolapszichológusoknak és tanároknak, hogy segítsék visszaintegrálódni a bezártságból a fiatalokat a normális kerékvágásba. Az SOS Gyermekfalvak traumatudatos-nevelés tréninggel segíti a gyermekvédelemben dolgozó szakembereket, hogy többek közt az ilyen válságokra is reagálni tudjanak a gyerekek nevelése során – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: