Élet+Stílus BI 2021. április. 09. 15:15

Saját tankönyveit bírálta el az állami kiadó, és kiválónak találta

Az új Nemzeti alaptantervhez és a kerettantervekhez új tankönyveket is ki kellett adni, amit aztán minden iskolának használni is kell. Ehhez rohamtempójú tankönyvbírálatokra volt szükség, de az Oktatási Hivatal ezt is megoldotta. Az időnként komikusnak is nevezhető tankönyvi esetekről hivatalos dokumentumok kerültek elő.

A törvényi határidők miatt az oktatási kormányzatnak 2020. június 15-ig kellett három évfolyamra (1., 5., és 9. osztályra) több mint ötven kiadványt a Nat 2020-as változatához átdolgoztatni, az érvényes jogszabályok szerint jóváhagyatni, majd felvenni a hivatalos tankönyvjegyzékre. Mindezt úgy, hogy a tankönyvek alapjául szolgáló kerettantervek végül csak 2020 februárjára készültek el, azaz az egész procedúrára néhány hónap állt rendelkezésre. Tavaly tavasszal több száz egyházi és állami iskola, számos szakmai fórum és szervezet kérte – hogy az akkor már kialakult járványhelyzetre is tekintettel – halassza el a NAT 2020 bevezetését, de a kormányzat ragaszkodott a kitűzött szeptemberi dátumhoz.

A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (TANOSZ) mindezek ismeretében megvizsgálta, hogy észszerű volt-e a feszítő időkeret ellenére bevezetni pedagógiai szempontból az új alaptantervet és az ahhoz kapcsolódó tankönyveket, így közérdekű adatigényléssel fordult az Oktatási Hivatalhoz (OH) és a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-hez, amelyektől meg is kapták a megfelelő dokumentumokat. Az ezek alapján levont következtetéseit „Tankönyvi esetek” címmel a honlapján közölte a szervezet.

Mint leszögezik, most, a NAT 2020-hoz készült 1-5-9. osztályos állami tankönyvek esetén fordult elő először, hogy a könyveket ugyanaz az állami intézmény minősítette tankönyvvé, amely azokat elkészítette. Vagyis az Oktatási Hivatal egyik (fejlesztési) részlege a könyveket az Oktatási Hivatal másik (akkreditációs) részlegéhez nyújtotta be jóváhagyásra.

Az OH tankönyveit az OH minden esetben feltétel nélkül pozitívan bírálta el.

A TANOSZ megjegyzi, hogy példák sokasága bizonyítja, hogy ez a jóváhagyási konstrukció sem jogi, sem minőségi garanciát nem nyújt a független elbírálás követelményeinek. „Minimum aggályos, hogy a fenti jóváhagyási alaphelyzetet például egy versenyjogi szempontú felülvizsgálat vajon üdvözlendőnek találna-e?”

Egy példát ki is emel a TANOSZ az összeférhetetlenségre. Az OH akkori elnöke, Gloviczki Zoltán volt az 5. osztályos Etika(!) tankönyv tudományos-szakmai lektora. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az OH fejlesztő osztálya kérelemmel fordult az OH elnökéhez, hogy a beadott tankönyvet az OH akkreditációs osztálya bírálja el. A tankönyv 2. oldalán olvasható is, hogy a kiadásért Gloviczki Zoltán elnök felel.

Újabb furcsaság az állami tankönyvek bírálati rendszerében, hogy az Oktatási Hivatalnak nem kellett kifizetnie a jogszabályban rögzített és tankönyvenként több százezer forintos bírálati díjat, hiszen „a kérelmező és a jóváhagyó is ugyanannak az Oktatási Hivatalnak a része”. Itt érdemes megjegyezni, hogy a magánkiadók tankönyveinek jóváhagyási eljárását meg sem kezdhették addig, amíg az eljárási díj nem került a OH számlájára.

Az átdolgozott tankönyvek értékelésére, az érdemi szakértői bírálatra az úgynevezett kirendelő végzésben 15-26 napot adott az OH. (A magánkiadók tankönyveinek szakértői értékelése nemigen fejeződött be 60 napnál korábban.)

A valóságban a dokumentumok szerint akár 3-4 nap is elég volt egyes szakértőknek akár több tankönyv egyenként több száz oldalas anyagának bírálatára.

„Hogyan lehetett elérni, hogy a jóváhagyás villámgyorsan és biztos végeredménnyel járjon?” – teszi fel a kérdést a TANOSZ. És meg is válaszolja: „Olyan, a Hivatal számára sokat próbált szakértőket kellett találni, akiknél eléggé biztosak lehettek abban, hogy „helyből” (például a hibajavítások kikényszerítése nélkül) jóváhagyásra ajánlják a (valószínűleg) csak képernyőn megtekinthető tankönyveket, pedig a tankönyvvé nyilvánítási kérelem szerint a megjelenő tankönyvvel azonos kivitelű nyomtatott tankönyvet kell beadni két példányban.”

A TANOSZ mindenesetre furcsának tartja, hogy az összes érintett tankönyvértékelés – 3 kivételével – 95-100 százalék közé esett, például helyesírási hibát sem találtak. Az egyik – Történelem 9. osztályos – tankönyv szakértője viszont két oldalon át sorolta a 20 (!) tartalmi és 50 (!) „technikai” hibát, de ennek ellenére feltétel nélküli jóváhagyásra javasolta az adott tankönyvet. (A magánkiadók tankönyvei minden esetben csak akkor kaptak tankönyvi engedélyt, ha a hibák javítását ténylegesen bemutatták.)

A TANOSZ megjegyzi, hogy a szakértők minden eddiginél nagyobb felelősséggel tartoznak az elbírált tankönyvek szakmai színvonaláért, mondván „már nem csak annyi a dolguk, hogy egy-egy kiadványról véleményt alkossanak. Hiszen az ő javaslatuk alapján hagyják jóvá azokat az állami tankönyveket, amelyeket aztán kötelezően és szinte kizárólagosan használnak az iskolák. Mi sem fejezi ki jobban ezt a felelősséget, mint hogy a kötet készítői mellett az ő nevük is nyilvános a bírálatuk alapján tankönyvvé nyilvánított kiadványok második oldalán.”

A TANOSZ végül úgy foglalja össze a vizsgálata eredményét, hogy „az 1-5-9. osztályhoz készült állami tankönyvek esetében az érdemi elbírálás és az objektivitás körülményei erősen megkérdőjelezhetőek. Ez pedig nem nyújt garanciát a (jobb) tankönyvi minőségre, ezért a tankönyvektől függő oktatási eredmények javulása sem várható.”

Természetesen az OH-t is megkérdeztük a TANOSZ állításairól, amint válaszolnak frissítjük a cikket.