Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola igazgatója a wmn.hu-n olvasható levelét a szülőknek szóló sorokkal kezdi.

„Fantasztikusak vagytok! Kezdjük ott, hogy nélkületek mi szomorú munkanélküliek lennénk, otthon magyaráznánk a tapétának a Koszinusz-tételt meg a teljes hasonulást” – indít, miután fantasztikusnak nevezte őket. Mint írja, hálásak azoknak a szülőknek, akik ma is behozták a kicsiket a suliba, és nem kételkednek abban, hogy amennyire csak lehet, vigyáznak ott rájuk.

Elképesztő, mit csinálnak otthon a nagyobbak szülei – folytatja az igazgató. „Nem elég, hogy dolgoznotok kell, de most ki kell bírni, hogy szegény gyerekek otthon frusztrálódnak. Enni kell nekik adni, csendben vigaszt nyújtani, amikor nem értik, hogy mi történik a laptop túlsó felén. Biztos sokan próbáltok nekik segíteni, ha nem megy valami, vagy pironkodva biztatjátok őket egy kis lógásra, ha már túl sok volt a bájtfürdő.”

Majd megállapítja, hogy a gyermekek boldogulása soha nem azon fog múlni, hogy milyen iskolába jár, hanem azon, hogy a szülők elég normálisan léteznek-e mellette.

A gyerekeknek is azt üzeni Kökéndy, hogy fantasztikusak. „Leckét csináltok, miközben halljátok, hogy máshol már zárnak az iskolák – mi sem tudjuk, meddig mehetünk még. Figyeltek az órán, én pedig a lelkem teszem ki, hogy adjak valamit, amin elgondolkoztok, amiről véleményetek van, amibe bele tudjátok élni magatokat, vagy amitől viszolyogni támad kedvetek. Ti pedig, akik otthon vagytok, ti vagytok most a legnagyobb hősök! Ha nekem 16 éves koromban azt mondták volna, hogy tanuljak úgy, hogy nincs előttem tanár, nincs mellettem osztálytárs, akkor azt mondtam volna: felejtsék el ezt gyorsan.”

Megjegyzi, hogy most úgy kell tanulniuk a diákoknak, ahogyan korábban senkinek nem kellett.

A legderűsebb sorok a pedagógusoknak szólnak – akik szintén fantasztikusak természetesen. „Cervantes törölgeti a könnyeit röhögés közben, mert ő nem is gondolta ezt komolyan, hogy lesznek ilyen csuda alakok, akik így mennek előre! Krétával a kezükben rohamozva a digitális munkarendet, megalakítva a Wak Wezet Wilágtalant-csoportokat a weben. Elképesztőek vagytok! Toljátok ezt a digitális oktatásnak nevezett amatőr e-sportot, tiszta szívvel, mint a megye kettőben, a sárban csúszva, lyukas stoplisban.”

Megállapítja még többek között, hogy „a nagy digitalizálás közben lóg az analóg beletek. Mert úgy meghibridizáltuk most az oktatást, hogy az anyja is alig ismer rá!” vagy hogy „A fizikatanár az üres teremben magyaráz, olyan mikrofonja van, mint a Mikkdzseggernek, de csak nem jön a szetiszfeksön”.

„A laptop-pokol bugyraiban fürdőző” otthoni tanárok viszont a bezártságtól szenvednek, „képernyőn keresztül még haragudni sem lehet a diákokra rendesen”. A betegen is tanító kollégákról pedig megjegyzi, hogy számukra fontosabb az érettségizők felkészítése annál, hogy kifeküdjétek a betegséget.

Azzal zárja sorait, hogy „nyavalyoghatunk mi nyugodtan, lógathatjuk az orrunkat a maszkba, nyalogathatjuk a lelki sebeinket, de mindez vicc ahhoz képest, amin most a nagyon betegek átmennek. És sopánkodhatunk a megszokottnál sokkal nehezebb tanéven, de inkább csendben szurkoljunk, hogy az orvosok és az ápolók között is legyen sok Szoboszlai, aki visszahozza a hosszabbításban a reményt”.

A teljes levelet itt lehet elolvasni.