Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A filmidő felénél váratlanul megérinti egymást a két ember, akik addig titkon vágytak a másikra. Ennek az apró, alig észrevehető mozdulatnak elemi ereje van Horvát Lili filmjében, a mi gyomrunk is összeszorul az izgalomtól. És ami még jobb: nemcsak ez a pillanat, de az előtte és az utána lévők sem eresztenek. Kritika a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmről.
Horvát Lili elsőre nehezen megjegyezhető című játékfilmjének világpremierje a Velencei Filmfesztiválon volt – idén tíz, újító és eredeti hangúnak vélt alkotást válogattak be a Giornate degli Autori versenyprogramba. És nem véletlenül: a Horvát által rendezett és írt szerzői film a szerelem legizgalmasabb és legmisztikusabb fázisáról beszél egy egészen megejtő metaforával.
Vizy Márta (Stork Natasa) sikeres idegsebészként tér haza az Egyesült Államokból. Otthagyja fényes karrierjét, és a magyar egészségügy közalkalmazottjává válik egy fővárosi kórházban. A kollégák részéről szakmai féltékenység, a hazatérőkkel szembeni általános bizalmatlanság, irigység, a körülményeket tekintve pedig egy zsúfolásig megtelt, lehangoló váróteremre nyíló rendelő, valamint egy dohos, üres pesti lakás vár rá. Gondolhatnánk, teljesen elment az esze, hogy ezért képes volt szakítani a kinti életével, de a legszebb az egészben, hogy valójában nem is tévedünk nagyot. Mármint lehetséges, hogy Vizy Mártának tényleg elmentek otthonról.
A 40 éves, egyedülálló nő egy olyan férfi miatt repülte át az óceánt, akivel életében egyetlen egyszer találkozott egy konferencián, és akivel randevút beszéltek meg a Szabadság híd pesti hídfőjénél. Csakhogy a Bodó Viktor által alakított férfi, Drexler János – aki ugyancsak sikeres idegsebész hírében áll – nem, hogy nem jelenik meg a megbeszélt időpontban és helyszínen, de később meg sem ismeri Mártát, mondván: életében nem látta még a nőt.
Vajon hazudik a férfi, aki iránt már azelőtt erős vonzalmat és rokonszenvet érzett Márta, hogy egy szót is beszéltek volna, vagy valamilyen csalafinta játékot űz a nővel a saját tudata?
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre lélektani dráma, de úgy indul, mintha pszichothriller lenne. Márta azonnal sarkon fordulhatna, és a következő géppel repülhetne is vissza Amerikába, ő mégis marad. Úgy tűnik, hogy egy megmagyarázhatatlan, szürreális eset történt meg vele, amelynek egyszerűen muszáj a végére járnia. Nyomozni kezd, megszállottként kutatja, hogy vajon az ő elméje borult-e meg, vagy a férfi lódít, esetleg Drexler János tényleg nem emlékszik rá, és akkor viszont az ő fejében nem stimmel valami. Akárhogy is, minél többet jár utána, annál inkább csavarodik bele a férfiba.
Mi együtt nyomozunk Mártával, Horvát Lili pedig szándékosan úgy keveri a lapokat, hogy hol a megbomló tudat jeleit véljük felfedezni, hol a fickó tűnik egy gyáva, megbízhatatlan és olyan alaknak, akinek titkolnivalója van.
Az idegtépő nyomozásra, Márta tanácstalanságára és zavarodottságára segít rá az alkotás skandináv thrillereket idéző esztétikája is, úgymint a 35 mm-es filmre vett, letisztult és kimért képi világ, a hűvös színek, a hidegen csengő hangok, egyáltalán a kórházi miliő vagy egy agyműtét gondosan, hosszan részletezett, feszült jelenete.
Legkevésbé sem modorosan vagy épp túlzásba esve, hanem jó ízléssel szolgálja a szerelmes, de a másik érzéseiben totálisan bizonytalan nő belső lelkivilágát a díszlet is: főszereplőnk elhanyagolt, szinte teljesen üres lakása átmeneti szív- és lelki zűrzavarról árulkodik.
A filmről egészében is elmondható a jó arányérzék, mert például pontosan annyi humor van benne, amennyit még egy ilyen mélyebb, szerelemlélektani tanulmány elbír. Peer Krisztián rövidke jelenetén nevetünk, Márta kissé autisztikus karakteréből pedig megmosolyogtató szituációk következnek. Vilmányi Benett, aki a doktornő iránt rajongó orvostanhallgatót alakítja, szintén derűs jelenség a filmben, igaz különös viszonya Mártával teljesen lényegtelen szál a történet szempontjából.
Mindezzel együtt is az a fokozatos váltás a legszebb a Felkészülés…-ben, ahogy a nyomozásról lassan áttevődik a hangsúly a két ember között kialakuló kapcsolatra. Ilyen értelemben a rendezés a Testről és lélekről hangulatát idézi.
Ritkán esik meg a vásznon, főként magyar alkotásokban, hogy az őrületbe kergető vágyat úgy építik fel, hogy mikor elérkezünk valamilyen beteljesüléshez – legyen az akár egy apró mozzanat csupán, egy várt, mégis váratlanul jött érintés – akkor a mi gyomrunk is liftezni kezd. Horvát Lili filmjében viszont ez kétszer is megtörténik velünk. Mert, ahogy a látványos akciójelenetek megrendezéséhez, úgy a hihető szerelmi jelenetek kivitelezéséhez is érteni kell, és a második nagyjátékfilmjét jegyző rendezőnek láthatóan van érzéke az utóbbihoz.
Persze, kell hozzá az is, hogy Stork Natasa és Bodó Viktor között működjön a kémia. A két színész nagyjából hasonló rezgésszámon létezik a filmben, Horvát pedig korántsem közhelyes megoldásokkal mutatja be kettejük visszafogott közeledéseinek vagy épp távolodásainak fázisait.
Ami tehát lélektani thrillerként indul, az szelíd metaforává bomlik a végére. A Felkészülés… nem a lilaködös, kibontakozó szerelmet mutatja be, hanem a szerelem előszobáját.
Azt az intuitív, kaotikus időszakot, amikor nem számítanak az észérvek, és amikor a kezdeti, gyötrő bizonytalanság az őrületbe kerget minket.
A film annak a megfoghatatlan mágneses erőnek ad teret, amely két teljesen ismeretlen embert mindenféle véletlennek tűnő eseményeken keresztül egymás közelében tart.
