Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyelőre csekély számban, de már vannak olyan kezdeményezések, amelyek a kisgyermekes vagy csecsemőt nevelő szülők kulturális feltöltődését szolgálják. A járvány előtt babahordozós tárlatvezetéssel, gyerekmegőrzős mozizással, illetve babaszobával ellátott templomi koncertsorozattal kísérleteztek, a babás múzeumlátogatások szeptember közepétől újraindulnak.
Még februárban, a járvány berobbanása előtt látogattunk el a Szépművészeti Múzeumba egy babás szülőknek szóló tárlatvezetésre. A koronavírus ennek a programnak is betett, ám most, szeptember 17-től, kötelező maszkviseléssel, újra szerveznek ilyen látogatásokat. De mitől is más egy csecsemővel végigcaplatni egy múzemon?
A téli tárlatvezetés során nyitás után fél órával gyűltünk össze a Szépművészeti Múzeum előcsarnokában, ez akkor 11 órás kezdést jelentett. Néhányan babakocsival érkeztek, mások elölre csatolt hordozóban cipelték a babájukat. Mivel múzeumban tartózkodtunk, a hordozót nem lehetett háton vinni, mert akkor a baba „hátizsáknak minősült volna”, és rendhagyó tárlatvezetés ide vagy oda, a múzeumi etikettet minden körülmények között be kellett tartani.
A látogatók által használható lift éppen akkor romlott el, úgyhogy annak, aki a babakocsit választotta, a személyzeti liftet ajánlották fel, de volt, aki bevállalta, hogy valahogy felvergődik a lépcsőkön a babakocsival az emeletre. Körülbelül 15-en lehettünk felnőttek, többségében kismamák, de jött két apa is, aki elkísérte a családot. Hétköznap délelőttönként azért nincs dugig a múzeum (ami különösen most, járvány idején nem utolsó szempont), a babák – köztük a legfiatalabb még csak két hónapos – ütemesen szuszogtak bele a tágas termek csöndjébe.
Egész nyugodtnak ígérkezett tehát Cser Judit múzeumpedagógus 45-50 perces, rövidített tárlatvezetése, amit néhány másik kollégájával, havi rendszerességgel kifejezetten egyéves kor alatti babákkal érkező szülőknek tart.
A szűkre szabott tárlatvezetési idő talán kevésnek tűnhet, hiszen mindössze három-négy termen tudtunk így végig haladni,
de már húsz perc után világossá vált, hogy valójában mindenkinek kínzás lett volna, ha ennél tovább maradunk.
Nem telt el fél óra, és a néhány perccel korábban még békésen szuszogó babák érezhetően nyugtalanabbá váltak, egyik-másik rá is zendített, az anyák pedig egyre nagyobb köröket tettek meg a gyerekekkel, hogy a csoporttól távolabb csitítgassák őket. Háromnegyed óra után már ennek sem volt sok értelme: kórusban üvöltött az egész babakar.
Le a kalappal viszont Cser Judit előtt, akit nem lehetett kizökkenteni a szerepből, a fokozatosan felerősödő zaj ellenére összeszedetten, koncentráltan folytatta a műtárgyak bemutatását. Mert – mint mondta – a cél mégiscsak az lenne, hogy ebben a néhány percben a kismamák, kispapák kizökkenjenek az otthoni dolgokból, ehhez pedig kitartóan kell adagolni a múzeumi érdekességeket. A babák miatt ugyan senkinek sem 100 százalékos a figyelme, és olyan „mintha az ember egy táncoló csapatnak tartana tárlatvezetést”, mert egy ilyen programon mindig mindenki mozgásban van – ringatják a gyereket, mások leülnek szoptatni, olyan is van, aki dúdolgat közben –, de az érdeklődés a szülők részéről láthatóan megvan. Ha máshogy nem, fél füllel is tudják követni az eseményeket.
A Mama, nézd! nevű rendhagyó baba-mama tárlatvezetések már 2017 óta gazdagítják a Magyar Nemzeti Galéria múzeumpedagógiai programjait, és idővel a társintézmények, a Szépművészeti, a Vasarely Múzeum, majd a Gödöllői Királyi Kastély, valamint a Gödöllői Városi Múzeum is átvették a programot. A műfaj pedig egyre ismertebb: Cser Judit elmesélte, hogy az év elején érdeklődött a babás tárlatvezetések iránt a pestszentlőrinci Tomory Lajos Múzeum, a soproni Macskakő Gyermekmúzeum is, újabban pedig a budapesti Posta Múzeum kísérletezne a programmal.
Cser úgy tudja, hogy a jelen körülmények között egyelőre csak a Szépművészetiben és Gödöllőn lehet ilyen látogatásokon részt venni, és készülnek arra, ha esetleg ismét be kéne rekeszteni a programot. Ekkor megpróbálkozunk majd az online tárlatvezetéssel – egészíti ki az ötletgazda.
Időnként jó visszatérni a felnőttek világába
Elmeséli azt is, hogy a program abszolút személyes indíttatású. Amikor a múzeumpedagógus otthon volt a gyerekeivel, igény támadt benne arra, hogy rendes, felnőtteknek szóló kulturális eseményeken is részt vegyen, de falakba ütközött. Ha az ember nem tudja kire ráhagyni a pici gyerekét – márpedig az első egy évben ezt különösen nehéz megoldani –, akkor nagyon kevés olyan hely van, ahol tolerálják a babasírást és a szülők megosztott figyelmét.
"Vannak szuper babaprogramok, mint a ringató foglalkozások, a baba-mama torna, a babajóga, de ezek nem feltétlenül a szülőről szólnak, hanem ugyanúgy a babázásról. És én nagyon szerettem volna kicsit kizökkenni abból a monoton helyzetből, amelyben az ember benne van a gyes alatt. Kulturális intézménybe viszont nem volt olyan könnyű menni babával, ráadásul nekem nagyon hangosak a gyerekeim. Egy síró vagy akár hangosabban gőgicsélő baba édesanyjára nagy valószínűséggel neheztelő pillantások esnek, volt, hogy az adott múzeum személyzetén és a látogatókon is éreztem, hogy egyáltalán nem veszik ezt jó néven. Nem szóltak, de éreztem” – számol be Cser Judit a negatív tapasztalatokról.
Végül ezt a gondolatmenetet folytatva jutott el addig az ötletig, hogy hiánypótló dolog lenne egy olyan programot alkotni, ahol teljesen kulturált körülmények között mindenki tolerálja, hogy a kismamák babákkal érkeznek, a gyerekek hangosak, hogy mindenki nehezebben közlekedik, és senkinek nem kell feszélyeznie magát, mert ha ezekre az alkalmakra körültekintően felkészül az intézmény, a kisgyerekes szülők és a látogatók is nyugodtan élvezhetik a kiállításokat.
Hangsúlyozza, hogy akár egy ilyen rövid múzeumi kiruccanás is sokat jelenthet a szülőknek, mert „itt egy kicsit felnőttebb világba kerülnek, mint egy baba-mama jógán. A múzeum a vizuális ingerek kimeríthetetlen tárháza.” A múzeumpedagógus bevallja, hogy miután megszülettek a gyerekei, ő például nagyon nehezen ment vissza dolgozni, mert elszokott a felnőttek hétköznapjaitól.
Nem volt semmi inger, ami időnként kimozdított volna a gyereknevelésből.
A februári tárlatvezetésen volt olyan kismama, aki képes volt bejönni Vácról ezért az értékes 45-50 percért, egy másik látogató pedig már a harmadik gyerekével jött vissza a babás-mamás tárlatvezetésre: „Én mindig is menős voltam, az egészen újszülött babával is nyakamba vettem a várost. Úgy gondolom, hogy ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tudtam tartani a felnőtt vonalat is az életemben. Noha ilyenkor a babám is velem van, de ez akkor is az én programom, ez nem a gyerekről szól. Miközben pedig nem kell elválnunk, nem kell a felügyeletét megszerveznem” – fogalmaz az édesanya.
Ha nincsenek kéznél a nagyszülők
A bébifelügyelet biztosítása délelőttönként amúgy is nehezebb – mondja Kalmanovits Balázs, az Art+Cinema mozi vezetője, aki maga is szülő. Idén év elején ugyanis a körúti mozi is rájött arra, hogy valahogy be kéne vonzani a vetítőterembe a kisgyerekes anyákat és apákat is, ezért akkor még kéthetente, csütörtök délelőttönként Anya moziba ment címen gyerekmegőrző biztosítása mellett tartottak vetítéseket. A koronavírus ezt a kezdeményezést is ideiglenesen elsöpörte, de mivel egy remek programsorozatról van szó, remélhető, hogy egyszer még felelevenítik.
„Fontos lenne, hogy azok a szülők, akik 0-24 órában gyerekekről gondoskodnak, igenis kicsit kikapcsolódjanak, és akkor is el tudjanak menni moziba, ha nincs senki, aki tudna helyettük a gyerekre vigyázni” – fogalmaz Kalmanovits.
A mozi kávézójában akkor kialakítottak egy játszósarkot, játszószőnyeggel, kisautókkal, rajzeszközökkel, játszóházzal, hogy míg a szülők filmet néznek, addig egy óvodapedagógus itt tudjon foglalkozni a család kisebbik tagjaival. Bölcsődés kortól kisiskolás korig várták ide a gyerekeket, a felügyeletükért – amíg tart a vetítés – pluszdíjat nem számoltak fel.
Három gyerekem van. Tudom, hogy elsősorban az édesanyjuknak milyen kimerítő 4-5 éven keresztül egész nap velük lenni. Egy időnként beiktatott mozi vagy egy vacsora, vagy csak egyszerűen egy kicsit gyerekek nélkül lenni más környezetben, óriási feltöltődést adhat az anyának, apának
– mondja a mozivezető.
Különösen manapság nő meg az ilyen kulturális programok fontossága, amikor a nagyszülők nem egy esetben távol laknak a családtól, és így ritkán vehető igénybe a segítségük, a járvány miatt pedig sokan nem is kockáztatják ezeket a találkozásokat.
Úgy tűnik, hogy az ötletgazdák kezdeményezésére a kulturális intézmények is elkezdtek nyitni egy eddig kevésszer megszólított társadalmi csoport felé.
A Szépművészeti Múzeum infrastrukturálisan is kismama-, kispapabarát hely lett a felújítása óta: a ruhatárban a járványig sportbabakocsikat és hordozókat lehetett ingyen kölcsönözni, most azonban ez a szolgáltatás szünetel. Ugyanakkor üdvözölendő, hogy a férfimosdóban is van pelenkázó, a női mosdóhoz pedig jár egy baba-mama szoba, ide elvonulhat az, aki nem akar nyilvánosan szoptatni. Az egyik látogató szerint azonban az intézményben abból sem csinálnak problémát, ha a szoptatáskor az anya nem vonul el.
Szülőbarát helyek
És nemcsak mozi, meg múzeum, de akár egy koncert is szóba jöhet a kisbabás szülők számára. Rohmann Ditta csellóművész kezdeményezését például a budapesti Hold utcai Református Templom is örömmel fogadta, amikor a zenész a téli Bach-koncertsorozatát családbarát eseményként hirdette meg. A koncertek alatt a szülők egy a templom karzatáról nyíló szobában tudták Rohmann pedagógus végzettségű édesanyjára bízni a gyerekeiket. A teljesen felújított, fűthető, szőnyeggel és játékokkal felszerelt szobában szabadon lehetett zsibongani, nem zavarták a gyerekek az előadást.
És ahogy az Anya moziba ment vetítésekkor sem csinált senki gondot abból, ha a szülő időnként kiment a teremből megnézni a gyerekét vagy szoptatott a film alatt, a Bach-koncertek is lazábbak voltak ilyen szempontból. „Volt szülő, aki közben úgy érezte, hogy eleget kapott a zenéből, és átment a játszószobába megnézni a gyerekét. Abszolút empatikus vagyok a szülőkkel szemben, ha valaki az előadás közben, két zenemű között kimegy, az engem egyáltalán nem zavar. A darab közben meg amúgy sem szoktak ki-bejárkálni” – mondja Rohmann Ditta, és kiemeli, hogy egyébként a templomban is lehet szoptatni, és van lehetőség pelenkázásra is. A járvány óta a templomi koncertek elmaradtak, de a csellóművész idén ősszel a budai Virág Benedek Ház udvarán többször is fel fog lépni. Mint fogalmaz: annyiban bababarátok lesznek ezek a rendezvények is, hogy délelőttönként várják majd a közönséget.
Nem utolsó szempont, hogy bár az említett programok mindegyike elsősorban az anyák és apák érdekeit szolgálják, a kulturális miliő hatással van a gyerekekre is.
A csecsemők akkor is magukba szívják a zenét, mint a levegőt, ha nem kifejezetten nekik játszanak, a kicsivel nagyobb gyerekek pedig legalább hamar megszokják, hogy miként kell viselkedni egy koncerten.
A múzeumba járásnak szintén van hasonló szocializációs hatása. „Szeretnénk, hogy a múzeumlátogatás már a családdá válás kezdetén opcionális kikapcsolódási lehetőséggé váljon, elfeledtetve mindenkivel azt a régi beidegződést, hogy a múzeum egy unalmas, távolságtartó hely" – teszi hozzá Cser Judit.
