A színész nagyon büszke rá, hogy őrséget állhatott az előtetőn.
Az ATV vendége volt Mucsi Zoltán, aki többek között az SZFE-vel kapcsolatos történésekről is beszélt. Szerinte az egyetemen tanító munkatársainak, barátainak, illetve azoknak a lejáratása, bemocskolása zajlik, akiknek a munkásságát nagyon tiszteli.
A színész szerint az is szomorú, hogy a helyzet úgy van beállítva, mintha az ott tanuló embereknek átmosták volna az agyát, holott ők nem hároméves gyerekek – "van a világról egy véleményük, és egy elgondolásuk arról, hol szeretnének tanulni, és milyen módon. Ezért ők kiállnak, ez felemelő" – mondta.
Mucsi Zoltán nemrég őrséget állt a Vas utcai épület előtetőjén, amire nagyon büszke, örül, hogy méltónak tartották arra, hogy odahívják, és meg tudta mutatni, hogy a diákok mellett áll.
Vidnyánszky Attila több interjúban is beszélt arról, hogy nagyon kellemetlen lesz ráébredni az SZFE hallgatóinak, hogy felhasználták őket. Mucsi Zoltán szerint Vidnyánszkynak is nagyon szomorú és kellemetlen lesz az az eszmélés, hogy mennyi kárt okozott, és hogy mennyire megosztotta a színésztársadalmat.
A lelkem mélyén azt gondolom, vagy hátra kell lépni Attilának, vagy leülni, és egy normális párbeszédbe belekezdeni. Meghallgatni elsősorban a diákokat, és nyilván, az ott tanító embereket is, mert ezek nagy része nagyon komoly szakember
– mondta a színész, és hozzátette, ő nem tud se nemzeti, se keresztény, se liberális módon játszani a színpadon. Úgy véli, ha bárki azt tartja nemzetinek, hogy a Nyugat egy zsidó szennylap, akkor ott valami nagyon nagy gond van.
Három kérdés Vidnyánszky Attilának |
Sándor Iván Kossuth-díjas író ismét nyílt levélben fordult Vidnyánszky Attilához:
"...bontakozik az élet és meggyőződés ereje melyet kultúrának nevezünk és amely a szabad alkotás szabad munka terméke" (Albert Camus) Ismerem az Ön pályáját, nem ismerheti az enyémet: kilencven évem alatt több diktatúrát éltem át, írói pályám mellett három és fél évtizedig (Kosztolányi Dezső szavaival) "Munkámhoz tartozott, hogy színházi előadásokról is írok", továbbá, hogy színházi lapot is szerkesztettem. Kérdéseket teszek fel: 1. Miért fontosabb Önnek, mint alkotóművésznek a hatalmi utasításoknak megfelelni, mint a világszerte legnagyobb színházi alkotóknak (Robert Wilson, Peter Brook és sok másoknak), a SZEF, a szabad alkotás melletti kiállása? 2.Gondolt-e arra, hogy - természetesen egészen más históriai körülmények között - az 1957-es Albert Camus Nyilatkozatnak (a mottómban idézett) mondatai ma is időszerűek? 3. Ismeri-e, mint az Illyés Gyuláról elnevezett egykori színháza igazgatója Illyés Gyula korszakokon át időszerű szavait: "Hírünk a világban riasztó..."(Magyar Csillag-1943)? 4. Gondol-e arra, vajon nem volna-e jobb a jelenbeli és jövőbeli művészi-pályája érdekében, ha visszatérne ifjúsága eszményeihez és a helyett, hogy szomorú részt vállal a szabadság, a kultúra elleni diktátumokban képességeit olyan Nemzeti Színház vezetésére fordítaná, amelyett a világnagyságok is a mai tiltakozásuk helyett-elismeréssel figyelnek, s így nem fekete betűkkel írná be a nevét a magyar színháztörténet lapjaira? Sándor Iván Kossuth-díjas író |