A Színművészeti frissen kinevezett kuratóriumának tagja szerint a kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni az egyetem új vezetői és a hallgatók, korábbi oktatók között.
„Lassan meg lehetne látni azt, hogy nem rosszindulattal vagyunk, ez a kuratórium nem egy fenyegető testület, és a modellváltás nem egy fenyegető állapot sem a hallgatók, sem a tanárok felé” – mondja a Mandinernek adott interjúban Rátóti. Szerinte ma legnagyobb veszély az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba.
„Óriási veszélyforrásként emlegetnek minket, ahelyett, hogy próbálnák az új helyzetben megtalálni a bővülő lehetőségek sorát. Rengeteg nyilatkozatot hallhatunk arról, hogy nemzetközi rangú színészek vagy rendezők is kerülhetnek majd ki a jelenlegi hallgatók közül, ezzel a támogatással, arculat- és modellváltással éppen, hogy megerősítjük ezt a lehetőséget. Ebben közös a szándék. Nem veszik észre, hogy már most vannak olyan dolgok, amikben egyet beszélünk.”
Felhánytorgatja, hogy korábban az SZFE-n „a polgári színházakból” nem volt szinte egyetlen tanár sem az utóbbi években. Először azt mondja, ennek az okára van magyarázata, de nem akar „abba a csapdába esni, mint a másik oldal, hogy állandóan sugallnak vagy sejtetnek valamit”.
Később viszont mégiscsak sugall és sejtet ő is, amikor felteszi azt a kérdést, „hogy ha valóban úgy van, ahogyan ők állítják, hogy ez tényleg egy nyitott egyetem volt, akkor most miért van ez a foggal-körömmel való ragaszkodás ahhoz, hogy ők hova is tartoznak pontosan. Számomra ez ellentmondásos, és egy picit el is árulja azt, hogy mi volt a fő ideológiai irány. Óvakodnék attól, hogy olyan summás véleményeket fogalmazzak meg az egyetemről, hogy „liberális fészek volt” vagy hasonlók, de a liberális oldal irányából jövő tiltakozás hevességéből egyértelműen kirajzolódik, mi is a helyzet. Gyakorlatilag önmagukat leplezik le.”
Egyébként Rátóti úgy véli, a tulajdonosnak – aki egy ekkora arculatváltást finanszíroz, mint fenntartó – joga van hozzá, hogy ő határozza meg a kuratórium tagjait. Nem érdemes erről tovább vitatkozni.
A szeptembertől induló tanévben szeretnék azt elérni, hogy a tanítás elkezdődhessen ugyanabban a formában, ahogy eddig, és ugyanazokkal a tanárokkal, akik eddig osztályt vezettek, vagy éppen most osztályt indítanak – jelentette ki. „Még egyszer szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem a vérengzés a cél. Ha rajtunk múlik, földönfutóvá senki nem válik a tanárok közül, semmiféle ilyen fenyegetettséget nem jelentünk.”