A színész nehezen viseli az érintés hiányát, de már korábban is csak kézfertőtlenítés után fogott kezet.
Gálvölgyi János kedden, vagyis még a járvány idején ünnepelte a születésnapját, a Blikk ebből az alkalomból kérdezte meg, hogy hogy viselte a hosszúra nyúlt kijárási korlátozást. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész március 13-án este még színházban játszott, de azt mondja, azóta egy percet sem unatkozott. „Mintha meghosszabbított nyári szabadságon lennék” – írta le a helyzetet.
A kijárási korlátozás vége óta már elhagyta a házát, de leginkább csak autózik. „A minap nyolc kilométert tettem meg a kocsival, az egy nagyobb kör volt, nemrég pedig vásárolni vittem a nagyobbik lányomat. Ki nem szállhattam, be nem mehettem. Úgy ültem a kocsiban, mint valami régimódi sofőr, de így is jólesett, mert imádok vezetni” – mondta a változásokról.
A születésnapját csendesen ünnepelte, a távolságtartást azonban nagyon komolyan veszik a családban. „Nincs se puszi, se pacsi, ami nekem borzasztóan hiányzik, mert pusziszkodós vagyok, és most az unokáimhoz sem érhetek hozzá” – panaszkodott.
Kiderült az is, hogy járványügyileg már akkor felvilágosult volt, amikor a világ még felszabadultan hanyagolta a kézmosást. Gálvölgyi elmondta, hogy mindig tart magánál kézfertőtlenítőt, és már évtizedek óta használja. Meg is volt a hatása: „Előfordult, hogy valaki megsértődött, amikor azt látta, kézfogásunk után elővettem a zsebemből a fertőtlenítőt és bekentem vele a kezemet.”