Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Két héttel a nagy emberkísérlet – úgy is mint tömeges home office – kezdete után nagyon sok mindenből elegünk van, és nagyon sok mindenben van hiányérzetünk. Ez utóbbiból az egyik legidegesítőbb és legkárosabb a mozgáshiány: gyűlik a stressz és gyűlnek a kilók, és az országos tiszti főorvos hiába mondja el kedvesen minden nap, hogy mozogjunk, mert a mozgás jót tesz, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Éppen ezért megpróbáltunk erőt és ötleteket meríteni egymásból, és most megosztjuk, hogy mi hogyan próbáljuk meg mozgással megtölteni ezt a kényszerű leállást.
Petra belátta, hogy álmokat kergetett, amikor úgy tervezte, hogy minden nap tornázni fog a home office alatt, mert végre van idő rá, ugyebár. „Hát, nem az időn múlik” – ismerte fel. Az otthoni munkapózok miatt az izmai minimálisra rövidültek, így az esti jógák kicsit keservesebben zajlanak, mint szoktak. „A munkát ott hagyni, elmenni a jógastúdióba, átöltözni és ott a matracon félhomályban ráhangolódni a gyakorlatokra olyan rituálé, amit nem helyettesít a lekúszni a kanapéról a földre” – teszi hozzá, és bár eddig minden online jógás eseményre visszaigazolt, végül mindig elfelejtett a megadott időpontban „odamenni”.
„Amúgy rendkívül ijesztő, mennyire bele lehet csúszni a nem mozgásba, 4-5 nap teljes izoláció (fetrengés) után csak akkor tűnik fel, hogy semennyit nem mozogtam érdemben, amikor a boltból hazafelé jövet a maszk mögött elkap a heves szívdobogás a terhelésre” – osztotta meg a tanulságos felismerését.
István a mozgáshiány miatt drasztikus intézkedéseket vezetett be. Ennek részeként este 10 után egy hosszú sétát tesz a lakóhelye környékén, bár ennek a békéjét árnyalja, hogy ez nem csak neki jutott eszébe. Másrészt, mivel a liftet ma már potenciális vírustanyának tekinti, ezért lépcsőzik, ha le akar menni a ház elé dohányozni. „Mivel a 4. emeleten lakom, mire felérek, már a fülemen próbálom venni a levegőt. Ennek a hozadéka, hogy kevesebbet cigizek.”
„A triatlonnak megvan most az a szépsége, hogy három sportágban egyszerre kell teljesen átszervezni a logisztikát” – mondja Iván, a triatlonos. Az úszástól beláthatatlan időre el kellett szakadnia, kerékpározni ugyan még kijárási korlátozás alatt is lehetne, „de azért nem veszi ki nagyon szépen magát, ha kijárási tilalomban az ember békésen edzeget forgalomban.” Ő egyelőre egy görgővel pótolja a pótolhatót. Futás terén pedig szerencsés, mert ahhoz eléggé a város szélén lakik, hogy jó korán vagy jó későn ki tudjon menni úgy, hogy nem találkozik emberekkel.
Nóra az agyában végig pörgő vészforgatókönyveket futással próbálta meg elhallgattatni, a frusztráltságnak köszönhetően pedig nekilátott mindenféle gondolatot terelő munkának, például a sütőtisztításnak, ami közben viszont meghúzta a hátát, úgyhogy most nem a gondolatai, hanem a fájdalmak miatt nem tud aludni. A tanulságokat levonva, és a fájdalom múlását várva azt mondja: „Szeretem az otthoni edzést, szerintem mindennel lehet edzeni, csak akarat kell. Ha csinálom, szenvedek, mert az úgy jó, ha szenved egy kicsit az ember, ha nem csinálhatom szenvedek, mert hiányzik. Ez az igazi 22-es csapdája”.
Dóra a YouTube-ot részesíti előnyben, azon belül is Kovács Ramóna otthoni edzéseit, amelyeket a 12 éves lányával együtt abszolvál. De a régiek tudásában is bízik, ezért ajánlja az öt tibeti rítus videóját, ha meg vicces irányba vinnénk el az otthoni edzést, akkor a Ubisoft Just Dance oldalát ajánlja.
Viki épp az utóbbi hónapokban kezdte magát összeszedni és a pozitív változásokat is érezni a mozgás terén. „Ehhez képest két hete egy 40 nm-es lakásba vagyok beszorulva, ahol legfeljebb a függőfolyosón futkározhatok fel-alá” – mutat rá a helyzetből adódó frusztrációra.
„Miközben azt gondoltam, hogy a karantén összes kihívása közül a mozgáshiányt lesz a legkönnyebb leküzdeni, már most érzem, hogy megőrülök. A hátam pedig úgy fáj, hogy a hipochonder énem rögtön tüdőproblémákra kezdett gyanakodni.”
Maradt az otthoni torna egy online jógakurzus formájában, a fiókjából pedig előkerült a gyerekkori ugrókötele. „Tettem is gyorsan egy fogadalmat, amit szerintem még meg fogok bánni: mire ennek az egésznek vége lesz, ezer ugrást kell megcsinálnom egyszerre.” Nyilván majd számonkérjük rajta.
Éva a hét minden napján mozgott otthon és intézményesített formában is. „Erre szükségem van, hogy normálisan funkcionáljak – fizikailag, mentálisan és persze érzelmileg is. Talán kikövetkeztethető, hogy a négy fal közé zártsággal ez mennyire megbomlott” – mondja. Az oktatók, mesterek, edzők az áldásos közreműködésüket szerencsére az új körülményekhez igazítva is megpróbálják biztosítani. A pilates stúdiója komplett órákat bocsátott a vendégek rendelkezésére YouTube-videókon, az edzőterméből az edző a Facebookra posztol magyarázó videókat és edzésterveket, a balettiskolából pedig a stretching óra zenelistáját kapta meg, „és mivel a mester utasításai még mindig itt csengenek a fejemben, képes vagyok emlékezetből lenyomni egy órát a szoba közepén”.
Támaszkodik Adriene Mishler jógavideóira, és ha motivációra vagy inspirációra van szüksége, akkor Kayla Itsines, Mary Helen Bowers vagy Amanda Bisk Instagram-oldalát pörgeti. De olyan kincsekre is bukkant, mint a monacói balettakadémia, a Princess Grace Academy művészeti vezetőjének, Luca Masalának a nappaliban levezényelt rúdgyakorlata. "Nem lehet betelni azzal, ahogy diktálja a ritmust" - mondja.
Dóra mozgásbolond barátnőivel pingpongozni járt hetente 1-2 alkalommal. A szabályok nem ismerete semmit sem rontott az élményen. Mint mondja: „A lényeg a labda, a játék, a mozgás öröme, az önlefárasztás/-megizzasztás, és a sok-sok hahota az ügyetlenkedéseinken.” Na, ez az, ami most nagyon hiányzik neki. Végül visszaült a szobabiciklire, mert „mozogni muszáj”, a sajátos online fitneszterápiája pedig abból áll, hogy újra meg újra végig táncolja kedvenc együtteseinek a koncertvideóit. Így kapcsolódik össze a kultúra a sporttal!
Rózsa Szentgyörgyi Rómeó programjával kezdi a napot, és hogy ez mennyire hasznosnak bizonyul, azt jól jelzi, hogy az elmúlt kilenc nap alatt három kilót ugrált le magáról.
Richi a boldog békeidőkben hetente legalább egyszer focizott, kosárlabdázott, többször futott és amikor csak tehette, edzőteremből ment dolgozni reggelente. „A hajnali kelést és edzést követően a munka is jobban ment” – figyelte meg magán. Most maradt a futás, de már nem a Margitszigeten, hanem a budai utcákban fel-alá.
„Hiába van nyitva még mindig az edzőterem háromig, valahogy nem visz rá a lélek. Elképzelem magam, hogy a boltban összerezzennék, ha a közelembe jön valaki a kiflik közül válogatni, mi lenne velem a súlyzós polcoknál.” Így aztán „mivel egyszemélyes fürkésző és portyázó csapatom (én) hoppon maradt a sportboltban, marad a saját testsúlyos edzés, mint a rossz amerikai akciófilmekben a börtönökben.”
Györgyi onnan közelít, hogy „a legnagyobb mázlink az, hogy egészségesek vagyunk, és együtt töltjük a napokat. Óriási ajándék ez a bajban.” Ő azt vette észre, hogy délután 4-5-re már komolyan elfárad a home office-ban és a home schoolban, így ekkor gördíti le a nappaliban a jógaszőnyeget. A jóga régi szerelme, sokszor segítette már át nehéz időszakokon. „Több oldalt próbáltam már a napokban, de nálam Petraflow, a Mandala online órái és a Gyerünk anyukám nyert. Utóbbira elő is fizettem” – mondja, hozzátéve, hogy keresi az online térben is a közösségi együtt gyakorlás lehetőségeit, mert jól esik a támogatás.
Hanna eddig sem volt az a punnyadós típus, de most mintha a házi karantén alatt még jobban igényelné a mozgást. „Valószínűleg a bezártság érzet is úgy kalibrálta át az agyam, hogy épp azt akarja a legjobban, amire most nincs lehetőségem: szabadon mozogni” – elemzi a saját reakcióit. Minden nap egyszer sétál, hogy ép elmével kibírja ezt az időszakot.
Ezen kívül heti több alkalommal átalakítja a nappalit mini fitnesz stúdióvá. „Ezek az egyetlen, koronavírus-mentes mentális folyosók a napomban, ilyenkor tényleg, egy pillanatra sem jut eszembe a járvány.” Ebben a formában most egyik nap Rubint Réka diktálja a 4x8 ütemet, máskor Diószegi Ádám jógaoktató megnyugtató hangja tölti be a teret. Legutóbb pedig már egy kezdő salsa órát is sikerült beiktatnia. „Tapasztalatom szerint a szorongást egész jól oldja a kubai zene (pláne, ha időnként csapunk hozzá egy kis bort vagy rumot). Online tánckurzusokból is találunk jó néhányat ezen a Facebook-oldalon” – mondja.
Tamás szokja, hogy az otthona most már az edzései helyszíne is. Szerencsére amúgy is a funkcionális és saját testsúlyos edzéseket kedveli, így nem okoz gondot a legtöbb eszköz hiánya, telefonon pedig minden nap ki tudja választani, hogy épp melyik edző melyik típusú edzését akarja csinálni. Más kérdés, hogy általában már az edzés felénél azon gondolkozik, hogy milyen kifogással csináljon kevesebb ismétlést, vagy hagyjon ki egy feladatot. „Itthon senki nem veszi észre, nincs ki elől bujkálni. Talán ez az itthoni edzéseim legnagyobb tanulsága: ezt tényleg csak magamért teszem, nem kell senkinek megfelelnem. Nincs strand, nincs utazás, sehol senki, aki azt nézi milyen formában vagyok. A mentális és fizikai egészségem a tét. Ez sokkal nagyobb motivációt ad az edzéshez, mint bármi korábban. Ha egy valakit, akkor magamat nem hagyhatom cserben” – fogalmazza meg a tökéletes motivációt.
Eszter hetente háromszor járt konditerembe, ami az edzés mellett „én idő” is volt számára. „Sokkal nehezebben veszem rá magam, ennek ellenére majdnem minden nap csinálok egy átmozgató edzést. Bár a végén nagyon jól esik, de csak a töredékét adja annak az érzésnek, mint a teremben. Az se segít, hogy azt a tevékenységet, ami kikapcsolna, ugyanúgy itthonról kell csinálnom, ahol egész nap voltam” – mondja.
Hajni a home office-t és a 8 és 11 éves gyerekeinek a távoktatásos feladatait szigorú napirenddel igyekszik kordában tartani. Ebben minden nap szerepel egy óra sportolás. A közös futások sűrűsödtek, „persze szigorú távolságtartással, nagy ívben kerülünk mindenkit”. A közös futás után pedig rendszerint beiktatnak egy, a jógából és a gerinctornából vett elemekből összeálló nyújtást is. De a Nike Training Club edzéseit is csinálják a nappaliban, és „nagyokat nevetünk, amikor a yoga push-up senkinek nem jön ossze, és dőlünk rakásra.”
Ági eddig csak áhítozott a home office után, de most, hogy megkapta, már a második héten alig várja, hogy vége legyen. Miután azonban minden jel szerint tartósan be kell rendezkednünk erre az életmódra, valahogyan még jól is kellene érezni magunkat benne – mondja. Ebben segít neki a futás.
„Alig várom, hogy végezzek a napi teendőkkel és indulhassak futni. Biztosan a bezártság és a sok órás gép előtt ülés az oka, de azt vettem észre, hogy egyre emelem a távokat, most már rendszeresen 10-12 kilométert megyek, és sokszor úgy választom meg az útvonalat, hogy kemény emelkedők is legyenek benne. Furcsa, amennyire azt érzem bent a lakásban, hogy nyavalyás vagyok, egyre jobban bírom kint, ha nekivágok. Ez nem egy tudatosan felépített túlélési stratégia, csak így jön. Nem viszek semmilyen mérőeszközt, nem érdekel, hogy milyen gyorsan megyek és mennyi kalóriát égetek el, csak futok, futok, ahogyan jólesik, s közben engedem csapongani a gondolataimat.”
Pali gyógytornázni-lazítani, súlyzózni-erősíteni és gimnasztikázni is szokott, meg persze úszni, de ez most végképp kiesett. A karantén viszont annyit változtatott a programján, hogy heti 2-3 alkalom helyett naponta meg tudja csinálni az edzéseit, kvázi az utazáson megspórolt időben.
Andi egy éve hetente legalább kétszer járt mozogni, és egy idő után már azt is megérezte, ha egy-egy alkalom valamelyikből kimaradt, így a home office-t és bezártságot érthető módon egyre nehezebben viseli. „Főleg azért, mert elég volt néhány nap ahhoz, hogy visszatérjen a fájdalom a hátamba és a vállamba, és hiányzik az a jóleső fáradtság is, amit egy-egy alkalom után éreztem” – listázza a veszteségeket. Mostanra mind a gyógytornásza, mind az edzője megteremtette a lehetőséget az órák, edzések online levezénylésére. „Részben azért, mert szükségem van rá, részben pedig, hogy támogassam az üzletük fennmaradását, a jövő héttől befizetek az online óráikra” – világítja meg a helyzet által kívánt újfajta tudatosságot.
András az utóbbi tíz évben hetente ötször teniszezett, most viszont bezártak a sportközpontok, lehet várni, hogy a pályák tulajdonosai lebontsák a sátrakat. Igaz, állítólag sokan arra készülnek, hogy eldobható gumikesztyűben teniszeznek majd, hogy a labdára került vírus ne fertőzze meg őket. Ő addig is egy elliptikus futógépen szaladgál hangos zenére, de jóval kisebb lelkesedéssel, mint a salakos pályán.
Zsófi amikor csak teheti, túrázik, így számára most az a legfájóbb, hogy nem tud elvonulni a természetbe. Cserébe a kora őszi túrák útvonalait tervezgeti és igyekszik azokra mentálisan előkészülni, illetve hegymászásról szól könyveket olvas, filmeket néz. Ajánlja Jerzy Kukuczka Függőleges világom – A tizennégy nyolcezres meghódítása című könyvet, avagy az Oscar-díjas Free Solo című filmet is.
Dóriban a home office során új, szorongó érzést keltett az, hogy lemarad a kedvenc edzője online órájáról, így a FOMO-t át is fogalmazta: Fear of Missing my Fitness Out = FOMFO. Az otthoni mozgásra már csak azért is mindenképpen szüksége van, mert azt vette észre magán, hogy sokkal többet nyitogatja a hűtőszekrény ajtaját és nagyon hiányzik a kinti mozgás.
Letöltött egy ingyenes jógás applikációt (Yoga for Beginners Mind+Body), ez is sokat segít. És az ötödikes gyereke kézilabda edzőjének a 12 oldalas edzésterve is jól jön. „Röviden összefoglalva: alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez” – mondja. És ezzel mindannyian így vagyunk.
