Élet+Stílus V.É. 2020. február. 18. 11:40

Lackfi János beköszönt a nők méhébe

Pontosabban berúgta az ajtót.

Lackfi János a Klasszik Rádión rendszerint néhány keresetlen gondolattal indítja be a hetet hétfő reggelenként Köszönöm, Istenem, hogy hétfő van! című műsorában. A János intelmei lackfiainak szójátékkal beharangozott blokkban ezen a héten A szív ökológiája címmel engedte szabadjára a szavakat.

A szerteágazó, és nem mindenütt összeérő gondolatok vezérfonala – ha jól értelmeztük – a klímaválság és az emberi természet kapcsolata volt. A következtetést nehéz volt levonni, mivel Lackfi egyik gondolatról ugrált a másikra, és közben egyiket sem zárta le. Szó esett ezer éve létező nemi szerepekről, fáradt olajról, és az emberről, mint védett fajról – amit az épp zajló klímaválság és tömeges kihalás fényében megint csak nehéz értelmezni.

A műsor facebookos promójához viszont sikerült egy olyan mondatot kiemelni ebből a zavaros gondolatfolyamból, amely sajnos nem Lackfi János sajátja:

Egy kőszáli sas tojásának megkárosítása ötvenezer euró bírságot von maga után, ám az anyaméh jelenleg a legveszélyesebb hely a földön… Vajon az ember védett faj még egyáltalán?

A sastojás-anyaméh analógia a szélsőséges abortuszellenes mozgalmak egyik kedvenc – bár logikailag erősen kikezdhető érve – amely mémek formájában visszatérően felbukkan. A lényege, hogy miközben a sastojás elpusztítását szigorúan megbírságolják, addig bezzeg az abortusszal legálisan lehet embereket elpusztítani.

Google

Lackfi sajnos függőben hagyja a gondolatmenetet, és inkább egy költői kérdéssel zárja le – Vajon az ember védett faj még egyáltalán? –  pedig a kijelentés súlyának fényében több bátorságot vártunk volna tőle. Főleg akkor, ha tényleg az anyaméh a legveszélyesebb hely a világon.

Ide kattintva eléri a Nyüzsi további cikkeit, azonnali véleményeket, érdekességeket, szórakoztató mémeket, gif-eket, videókat. 

Kult Sztupa Melitta Boglárka 2025. január. 08. 19:48

„Varázslatos, de nehéz is látni, hogy valaki, akit már ennyire szeretsz, rohan be sírva az erdőbe, te meg ott vagy kamerával a kezedben”

Felépülő függőkről szól Miklós Ádám negyedik, egész estés dokumentumfilmje, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját elnyerő Mélypont érzés. A filmben megismerhetjük Borókát, a nehéz családi háttérrel rendelkező gimnazista lányt és Szilvesztert, a fiatal, szexualitásával küzdő férfit, akik a budapesti Megálló Csoport Alapítvány foglalkozásain vesznek részt. A Megálló reintegrációs közösségi házában olyan innovatív módszereket alkalmaznak terápiás céllal, mint amilyen például a sziklamászás. Erről is kérdeztük a film alkotóját, de szóba kerültek még a dokumentumfilmezés etikai dilemmái, a filmesek felelőssége, a függőség társadalmi megbélyegzettsége, valamint a mentális egészségünkkel való törődés jelentősége.