Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az elmúlt időszakban egy fitneszgurutól érkező kioktatásnak köszönhetően forró téma volt a nők szülés utáni regenerálódása, és egyáltalán az az élethelyzet, amelybe az új édesanyák csöppennek, mialatt otthon vannak a gyerekükkel. Kádár-Papp Nóra, a Gyerünk, anyukám! mozgalom alapítója komoly mélypontról küzdötte fel magát oda, hogy társaival most online tornát tartson a lakásban ragadó anyáknak.
Az ikreim születése után nagyjából tíz hónappal indítottam el a mozgalmat, de ez nem egy rózsaszín sztori
– mondja Kádár-Papp Nóra, akinek több hónapos, magányos futásából mégis anyák ezreit megmozgató vállalkozás lett.
Kádár-Papp Nóra eredetileg angol-testnevelés szakos tanárként végzett, majd hosszú ideig a Malévnál dolgozott irodai munkatársként. Az első terhességét egy körülbelül hároméves, anyagilag és lelkileg is megterhelő próbálkozás előzte meg. Majd egyszer csak spontán sikerült teherbe esnie.
„Előtte azt mondtam, be nem teszem a lábam az IKEA-ba, mert nem vagyok már képes a többi terhes nőt látni. Minden sejtemmel és porcikámmal gyereket akartam, és mégis, amikor otthon voltam a fiammal, úgy éreztem, hogy egy vákuumba kerültem. Marhára lelkiismeret-furdalásom volt attól, hogy erre vártam, erre készültem, mindent erre tettem fel, de most nem tudok lelassulni, monotonnak érzem a hétköznapokat, úgy érzem, hogy mindenhová csak babával lehet menni, mindent időzíteni kell. Egy jó fél évbe telt, mire elkezdtem élvezni, és rájöttem, hogy ezeket a határokat rugalmasan is lehet kezelni” – próbálja leírni a szülés utáni élethelyzetet.
Kellenek a sorstársak
A fiuk másfél éves múlt, amikor megfogantak az ikreik, így a háromfős család hirtelen ötfősre bővült. A babák születését egy lakáseladással megspékelt év követte.
„A párkapcsolatunkat, a testünket és a lelkünket is megviselte az az év" – meséli. Az ikrek közül az egyiket Dévény-tornával kellett segíteni az első 8-10 hónapjában, Nóra az étkezést rendszerint két Dévény-torna és fejlesztés között tudta le valami zacskós vajaskenyérrel.
Ebbe a rohanásba persze semmi nem fért bele, így az sem, hogy Nóra elmegy tornázgatni a városba, vagy személyi edzőt hív. Pedig az igény megvolt benne: az első terhessége után tíz kiló pluszt szedett fel, az ikrek után viszont húsz kilót hízott, a 36-38-as ruhaméretről 44-esre váltott. Gyűlölte a helyzetet, minden fényképen elbújt, és ha ismerős jött, konkrétan átment a másik oldalra.
Tudta, hogy mit kellene tennie, de mindig feladta. „Utáltam az egészet. Körülnéztem a neten, hogy van-e olyan közösség, akikhez valahogy szólni lehet, vagy lehet velük nyűglődni, de 2013-ban még nem volt divat a szülés utáni regenerációról beszélni. Éreztem, hogy egy élő közösségre van szükségem, sorstársakra, akik megértik, hogyha adott esetben utálom ezt az egészet.”
„Az anyaságot sok esetben idealizálják. Hogy majd otthon leszek, és persze majd a barátnőm is babázni fog, vagy ha ő nem, majd a környékbeli lányok, és kakaózgatunk a kerthelyiségekben, meg együtt járunk baba-mama jógára.
Sokak fejében egyfajta pelenkareklám az egész.
Nóra hirtelen azt érezte, hogy mindenki, akihez szívesen hozzászólna, dolgozik, majd visszahívja, majd válaszol neki.
Az, hogy eljut-e bármilyen tervezett programra, annak volt a függvénye, hogy a gyerekei felkeltek-e éjjel, el tudtak-e készülődni, vagy nem. „Csodálatos volt velük otthon lenni, de mégis: egy szemlélő voltam egy üvegfal mögött. Nekem – később – például nagyon furcsa érzés volt babakocsi nélkül végigmenni az utcán. Ha időnként eljutottam valahová nélküle, meztelen voltam. Babakocsival viszont folyton azt éreztem, hogy útban vagyok. A villamoson, hogy hová szállok fel, a lépcsőkön, hogy nem férek be a boltajtón, hogy mindenki türelmetlenül rángatja a babakocsit (amit egyébként segítségként csomagolnak). Kicsit úgy éreztem, hogy nem elég, hogy nincs társaságom, de valahogy koloncnak is érzem magam.”
Nem lehet elbújni, nem lehet alibizni
„Akkorra költöztünk a Jászai Mari tér környékére, és a dactól vezérelve azt mondtam, oké, ikrek a babakocsiba és megyünk ki a Margitszigetre” – meséli, hozzátéve, itthon akkor még egyáltalán nem volt divat, hogy a nők babakocsival futnak.
Az autósok is lefékeztek a döbbenettől, mondjuk, lehet, hogy úgy néztem ki, mint akit ott rövidesen újra kell majd éleszteni.
Egyszer kiszámoltam, hogy a cucc körülbelül 30 kiló volt, menetfelszerelésnek meg ott feküdt a két gyerek. Próbáltam valahogy bőrön át lélegezni, jó, most futok fél percet, és utána addig gyalogolok, amíg újra nem kapok levegőt. Amikor ezzel végeztünk, fogtam az üveges bébiételt, és remegő kezekkel mindenkibe betoltam az almapürét. Erre akkor sokan felfigyeltek.”
Nóra összeállított magának egy sor tornagyakorlatot, és bár sokan figyelték a mutatvány közben, senki nem kérdezett tőle semmit. Azt gondolta, segítene neki, ha publikus és követhető lenne. Nem azért, mert büszkélkedni akart, sokkal inkább, mert ha van az edzésnek valamilyen nyilvános nyoma, akkor már jóval nehezebb elsunnyogni a mozgást. 2014 áprilisában végül elindította a Gyerünk, anyukám! Facebook-oldalát, amiről sokáig még a férjének sem szólt. „Azoknak, akik most velünk tornáznak, mindig elmondjuk: fontos, hogy az ember reális célokat tűzzön ki maga elé. Ha látható és nyilvános, hogy valaki tornázik, az ad egy tartást, hogy ezt csinálni kell.
Nem lehet elbújni, és azt mondani, hogy erről úgyse tud senki.
A környéken élő anyák látták, amikor Nóra elindult tornázni, és rövid idő alatt az oldalra is rátaláltak. Elkezdtek érdeklődni, hogy csatlakozhatnak-e. Ebből másfél évnyi közösségi tornázás lett. Nagyjából tízen gyűltek össze a közeli parkokban, kirakták a gyerekeket, Nóra pedig a lelkükre kötötte, hogy amíg a gyerek nem mászik a Dunába, és nincs vészhelyzet, addig a baba fekszik, az anya tornázik. „A babák azért voltak ott, mert nem tudtuk őket hová tenni, de ettől még nem lehetett alibizni. Ez a torna a nőkért volt, szerettem volna, ha nem takaróznak a pelenkázással, hanem szépen, együtt, de túléljük a tornát”.
A mozgalom támogatója: a rossz idő
Amikor esősre fordult az idő, akkor jött az ötlet, hogy „oké, akkor közvetítsük a tornát az interneten!” Nóra készített egy fiókot, ahol néhány reklám megtekintéséért cserébe a nézők valós időben követhették a videóit. Ha rossz idő volt, meghirdette, hogy milyen időpontokban nézhetik a tornáit. Ezekre a videókra már a külföldön és a vidéken élő anyák is rátaláltak, és kérték, hogy a XIII. kerületi időjárástól függetlenül legyen heti egy fix online torna.
„Hirtelen nagyon népszerű lett a dolog, és el kellett gondolkoznom azon, merre tovább. Vagy bezárom ezt az egészet és azt mondom, hogy köszönöm, ez a mozgalom megmentett a gyermekágyi depressziótól és segített abban, hogy megőrizzem a józan eszemet, vagy megnézem, hogyan tudom olyan üzleti modellé alakítani, amelyből fel tudok mutatni egy három gyerek neveléséhez szükséges keresetet.”
El kell érni a nyugvópontot
Egy játszótéri ismerős, Orbán Katalin segítségével létrejött egy üzleti modell a Gyerünk, anyukám!-hoz. Az volt a cél, hogy olyan edzőket találjanak, akik értenek a szülés utáni regenerációhoz. Ha lehet, anya legyen, de legalábbis tudja, értse a folyamat mentális részét is. Nagyon fiatal lányokat épp ezért nem kerestek: Nórának fontos volt, hogy az edző egy legyen közülük, ne egy elérhetetlen ideál.
Sok kritika érte őket, hogy egy ilyen fontos és kényes foglalkozás, mint a szülés utáni regeneráció, ezer úton félremehet, felmerülhet a sérülésveszély, ezért nem szabad a neten csinálni. Nóra szerint viszont, ha lehet választani, hogy valaki otthon üljön depressziósan, vagy inkább csináljon végig egy jól instruált órát, akkor inkább válassza az utóbbit.
2015 szeptemberében végül elindult a Gyerünk, anyukám! oldala. Rájöttek, hogy a mozgalomnak a közösség a fő megtartó ereje, és fontos szempontnak tartják, hogy a nőkben nem akarnak bűntudatot kelteni. Mert épp elég nekik az új élethelyzet és a megváltozott testük. Mint ahogyan ő maga is úgy érezte az ikrek születése után, hogy a második kamaszkorát élné át. „Ott álltam, belenéztem a tükörbe, és láttam egy testet, amit tökre nem ismertem. Nem tudtam, hogy működik, nem tudtam, mire lehet tőle számítani, mit lehet tőle elvárni. És ahogy éreztem magam, az teljesen rányomta a bélyegét a hétköznapokra is.
Amíg nem jutottam el legalább az önelfogadásig, addig ott szó nem lehetett arról, hogy kifelé én vagyok a csábító, hódító nő, és az a másik nagyon fog engem akarni. Baromi nagy meló fizikailag és lelkileg is feldolgozni, hogy attól a néhány különleges nőtől eltekintve, akinek sikerül, soha nem lesz ugyanolyan a tested.
Hogy szépen el kell búcsúztatni azt, amilyen a gyerek előtt volt, és röhögni egyet azon, hogy mennyire szeretnéd azt visszakapni, amivel szemben régen annyira elégedetlen voltál. Mi a feldolgozáshoz a sportot használjuk.”
Mindegy, kinek mikor lett lapos a hasa
Az online jelenlét nemcsak azért jó, mert így gyerekfelügyelet nélkül is megoldható a sport, hanem mert sokan rettegnek attól, hogy mit szólnának a testükhöz mások egy edzőteremben. Voltak olyan anyák, akik a mozgalommal kezdtek el tornázni, majd később fitneszversenyeken indultak el, de volt olyan is, akiből pilates oktató lett.
Nóra viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy nagyon könnyű belecsavarodni a sportba: sokan nem tudnak beállni egy heti két-három alkalmas edzésformára, hanem túl sokat várnak maguktól és túl hamar. Ebben a helyzetben ő senkit nem oktat ki: úgy véli, mindenki csak a saját teste és hibái által tanulhatja meg, hol a határ.
Schobert Norbert múlt heti kirohanására Nóra is reagált a Facebookon. Először úgy gondolta, szóra sem méltatja, de végül arra jutott, hogy ha az ő területén egy ennyire invazív beavatkozás történik – legyen az bármennyire nívós vagy nívótlan – nem hagyhatja szó nélkül. „Lehet utána szépíteni, hogy nem a frissen szült anyákra gondolt, és nem minden házasság ettől megy tönkre. De ha valakinek van egymillió követője, annak nagyon meg kell terveznie, hogy mit mond és hogy mondja. Pont a videója előtt néhány nappal történt, hogy nagyon mocskos megjegyzéseket kaptunk az egyik videós hirdetésünk alá. Élő, létező nőktől. Hogy miért mutogatunk ilyen szakadt nőket. Hogy nekik rögtön lapos lett a hasuk. Nekem is van egy lányom, ő milyen képet kap a világról?
Anyaként nagyon vigyáznom kell arra, hogy később az ilyenek, mint Schobert, vagy a kommentelők, gondolkodás nélkül lepattanjanak róla. Hogy egy percig se gondolkodjon azon, hogy tényleg erről szól a szerelem, vagy hogy tényleg ezen múlik-e majd a házassága. Ilyen örökséget nem adhatunk neki.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
