Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A X. kerületi kínai negyed amennyire csak lehet, felkészült a koronavírussal szembeni küzdelemre. Bár a betegség még nem jelent meg Magyarországon, a budapesti Mázsa tér környékén is megtették a szükséges óvintézkedéseket, a Pekingből érkezők pedig önkéntes karanténba vonulnak. A világjárvány a kínai kisebbségben egy érzelmileg is erősen terhelt kérdés lett. Mi köze a diszkriminációnak egy vírushoz?
A kőbányai Chinatown központjának számító nagykereskedelmi komplexum, a Monori Center projektmenedzsere, Henry Csü egy fontos, de eddig talán kevésbé szem előtt lévő problémára hívja fel figyelmünket, amikor a Kínából induló, és már az egész világon terjedő koronavírus-fertőzésekkel kapcsolatban kérdezzük.
Kétségkívül a magyarországi kínai közösség életére is hatással van a közeledő járvány – jelenleg igazolt koronavírusos megbetegedés nem történt Magyarországon –, ám ez a hatás mégsem az elrendelt óvintézkedések szintjén mérhető igazán, hanem az érzelmi reakciók dimenziójában. Henry Csü azt mondja, hogy a koronavírus miatt kitört pánik befolyásolja azt, ahogyan viselkedünk egymással, mert szélsőségesebb érzelmi válaszokat (félelmet vagy megértést) vált ki belőlünk.
Ezt pedig a X. kerületi kínai negyedben, a Mázsa tér környékén hatványozottan érezhetik a saját bőrükön az emberek. „Egy kicsit hezitálunk, amikor arról van szó, hogy felvegyük-e az orvosi maszkot vagy sem, főként a Chinatownon kívül” – mondja a projektmenedzser. „Bár Kínában teljesen mindennapi gyakorlat az egészségügyi maszk viselése, és néhány helyen még kötelező is, itt, Magyarországon ezt nem várja el a kormány.
Attól tartunk, hogy ha viseljük a maszkot, akkor a magyar emberek azt fogják gondolni, hogy már megfertőződtünk, vírushordozók vagyunk, ami nem igaz. Mi egyszerűen csak így fejezzük ki, hogy törődünk a másik emberrel. Semmi többről nem szól ez.
Ezt mindenképpen fontos leszögezni. Ha nem tisztázzuk időben, hogy az új koronavírus bár Kínában mutálódott emberről emberre terjedő fertőzéssé, nem kínai betegség, és csak azért, mert valaki kínai, még nem feltétlenül beteg, akkor a többségi társadalom könnyen beleesik abba a hibába, hogy ez alapján diszkrimináljon nemzetiségiként élő kínaiakat. Ahogy ez egyébként már történik is.
Vizer Rita, aki 8 éve ingázik Magyarország és Kína között, illetve a Pekingi Filmakadémián végzi a mesterszakot, azt mondja, hogy a magyarországi kínai ismerősei újabban sok negatív tapasztalatról számolnak be. „Mesélték, hogy félve merészkednek emberek közé, mert volt már olyan, akire a boltban rákiabáltak, hogy menjen haza Kínába. Most már egymást figyelmeztetik, hogy jobb, ha nem mennek boltba vagy kórházba, meg ilyen helyekre, mert megszólják őket”.
Persze, ez a jelenség nem újkeletű és még véletlenül sem csak magyarországi probléma.
Ahogy 2003-ban a SARS-járvány idején, úgy most is felütötte fejét az új vírussal párhuzamosan változatos formákat mutató, olykor rasszizmusba forduló kínaiellenesség máshol is a világban, például Kanadában és Ausztráliában. Ezeknél a megnyilvánulásoknál a legkevesebb, hogy sárga veszedelemként emlegetik a megbetegedést, de azokban az országokban, ahol jelentős kínai/ázsiai közösség él, a távol-keleti származású emberek – nemzeti hovatartozástól függetlenül – poénok és paranoiás zaklatások célpontjai lesznek. Őket magukat azonosítják a járvánnyal és a félelemmel.
A The Star című kanadai lap egyik Torontóban élő, ázsiai származású szerzője a 2003-as SARS-járvány idején még gyerek volt, de már akkor érezte, hogy nem a vírus, hanem az előítéletesség jelenti számára a legnagyobb veszélyt. Az osztálytársai és idegenek is folyton kérdezgették, hogy fertőzött-e, és szükségét érezte, hogy bizonygassa: fehérebb, mint az ázsiaiak. Így például kidobta az édesanyja által készített kínai ebédet, és soha nem merte elköhögni magát.
A helyzet furcsa pszichés reakciókat indított el benne. Mindent megtett azért, hogy ne kerüljön közel emberekhez, hogy aztán ők ne érezzék azt, hogy el kell távolodniuk tőle. Abszurd módon szívességet akart tenni, hogy mások ne érezzék magukat miatta rasszistának.
Az új koronavírus ürügyén a gyűlölködő vadhajtásoknak kiváló melegágya lett az online tér. A közösségi oldalakon különösen élénk rasszista tobzódást vált ki például a kínai gasztronómia. Sokan kezdtek el szörnyülködni azon, hogy a kínaiak mi mindent képesek megenni, mintha nem lenne minden kultúrának olyan gasztronómiai vonatkozása, amelyet egy másik kultúra viszolyogtatónak, de legalábbis furcsának tart. (Nem is szólva arról, hogy a kergemarhakórban például nincs semmi egzotikus, mégis járvány lett belőle).
A vírus és a járvány tehát alig egy hónapja ütötte fel a fejét, de az egészségügyi veszélyhelyzeten kívül máris társadalmi és pszichológiai veszélyhelyzeteket generál.
Nyilván nincs semmi rasszista abban, ha megpróbáljuk megérteni egy vírus működését, egy járvány terjedését, egy betegség lefolyását. De ténynek vehetjük azt is, hogy egy vírusnak nincs nemzetisége. A pánik azonban nagyon gyorsan átcsap bűnbakkeresésbe, ami viszont az irracionális félelmet hergeli, ráadásul a járvány megfékezése szempontjából is kontraproduktív: egy vírus nem csak egy bizonyos embercsoportot fertőz. Ez Henry Csüben is megfogalmazódott, szeretné azt látni, hogy nem az emberekkel, hanem a vírussal küzdünk. Ő azt tapasztalta, hogy több kínai tartományban elkezdték Vuhant és a vuhaniakat hibáztatni.
De egy vírusnak nincs nemzetisége, lakcímkártyája vagy útlevele. Emberekként állunk szemben a vírussal.
Olyan, mintha eltörölték volna nálunk a karácsonyt
Pedig a kínaiak számára – akárhol is éljenek – így is épp elég problémát jelent a vírus. Még akkor is, ha nem betegednek meg, ugyanis egy igen érzékeny periódusban jelentkezett a járvány.
Az új koronavírus az egyik legnagyobb kínai ünnepi időszak közepébe rondított bele: a kínai holdújévet, vagy másnéven a tavaszünnepet tette gyakorlatilag tönkre. Ez az időszak a kínaiaknál olyan, mint nálunk a karácsony, ilyenkor mindenki megpróbál hazautazni a szeretteihez, hogy a kéthetes szünidőt a családdal töltsék.
A járvány fészkének számító, majdnem 12 milliós kínai várost, Vuhant azonban karanténba zárták: ünnepi időszak ide vagy oda, a rokonlátogatást sok család ezúttal kénytelen volt elhalasztani. Vizer Rita éppen a járvány kitörésekor járt kint Pekingben (erről egy érdekes videót is készített), és mint mondja: akkor kezdte igazán komolyan venni a vírus miatti aggodalmakat, amikor a városban lefújták a tavaszünnepi műsorokat és bezárták a kirakodó vásárokat is. Egy hetet volt kint Kínában, de igyekezett végig a szobájában maradni, nem találkozott a barátaival sem, és ahova csak lehetett, taxival ment.
Bár az, hogy a járvány a holdújév időszakában robbant ki, azzal járt, hogy nagy tömegek indultak meg más tartományokba a munkaidő végeztével (amely járványveszélykor nem túl előnyös), Vizer szerint kifejezetten segíti a járvány terjedésének lassítását, hogy a holdújévi időszakban eleve mindenki otthon van. „Pekingben ilyenkor üresek az utcák, nincs tanítás, az emberek szabadnapokat vesznek ki” – magyarázza.
Ugyanakkor Henry Csü, mint a magyarországi kínai tavaszünnep szervezője, saját bevallása szerint elég rosszul viselte, hogy azt le kellett fújni. „Az elmúlt három hónapban a fesztiválra készültem. Utáltam végignézni, ahogy öt nappal a megnyitó ünnepség előtt törölni kellett az egészet, nagyon szomorú voltam. Talán nem hiszi el, de sírtam, amikor a döntés megszületett. Mi azonban mindennél előbbre helyeztük a közegészségügyet, és úgy hisszük, helyesen cselekedtünk. Sok magyar, akik érdeklődtek a fesztivál iránt, az együttérzésüket fejezték ki, és kommentekben gratuláltak (a döntéshez), ami nagyon szívmelengető és bátorító a számomra.”
Önkéntes karanténba vonulás
A Magyarországon élő kínai közösségben, de Pekingben is – ahol január 30-án 111 fertőzött embert regisztráltak – az emberek próbálnak minden tőlük telhetőt megtenni, hogy hatékony legyen a védekezés a vírussal szemben.
A Monori Center közleménye szerint bár a nálunk élő kínaiak közül nagyon kevesen utaznak haza az újévet ünnepelni, és a hazautazóknak is csak elenyésző hányada lehet, akiknek a középső régiók, Vuhan vagy Hupej tartomány az úticéljuk (mivel a magyarországi kínaiak nagyrészt két tengerparti tartományból származnak), mindenkit elővigyázatosságra intenek. „Mi magunk is kérjük azon kínai ismerőseinket, akikről tudjuk, hogy nemrég tértek vissza Kínából, hogy egy ideig maradjanak otthon elszigetelve, és mérjék a testhőmérsékletüket” – fogalmaznak.
A követség arra kért minden Magyarországon tartózkodó kínai állampolgárt, hogy azok, akik 2019 december vége óta jártak Hupej tartományban, vagy érintkeztek ott járt emberekkel, esetleg Magyarországra érkezésük után betegség tüneteit észlelték magukon, haladéktalanul jelentkezzenek a követségen.
„Az itt élő kínaiak felelősségteljes tagjai a magyar társadalomnak. Abszolút első helyre helyezzük a személyes- és a közegészségügyet” – hangsúlyozza a Monori Center, hozzátéve, hogy a közeljövőben nem várható Magyarországra kínai turistacsoport érkezése. Kitérnek arra is, hogy Kínában a holdújévet országosan február 3-ig meghosszabbították, de van olyan régió, ahol ennél is tovább tart kényszerből az ünnep. A Monori Center hangsúlyozza, hogy a „Kínában tartózkodó rokonaink, amennyire csak lehetséges otthon ülnek, nem járnak ki az utcára. Az általában megállás nélkül dolgozó emberek ezt egy váratlan pihenőidőszaknak fogják fel, amit családjuk körében töltenek. A kínai média új szlogenje: A te biztonságod – 1,4 milliárd kínai biztonsága – a bolygó lakosainak biztonsága.”
Henry Csü szerint, mivel a legtöbb, nálunk élő kínai átesett már a SARS-víruson, így ők pontosan tudják, hogy mire kell a járványkor figyelniük (az új koronavírus influenzaszerű tüneteket okoz, és rokona a SARS-nak, illetve a MERS-nek). „Személy szerint én úgy élem most a mindennapjaimat, ahogy általában. Két kollégámnak, akik visszamentek Kínába az újévre, azt javasoltuk, hogy maradjanak tovább Kínában és legalább 14 napig maradjanak otthon. A cégem vásárolt orvosi maszkokat és kézfertőtlenítőket az alkalmazottaknak” – beszél a Monori Centerben bevezetett óvintézkedésekről.
Vizer Rita azóta, amióta hazajött Pekingből, szintén önkéntes karanténba vonult. Mint mondja, senki nem kötelezte arra, hogy a lappangási időszakban, tehát két héten át ne mozduljon ki otthonról, de felelősségének érzi, hogy betartsa az előírásokat. A családja viszi neki az ebédet, ő maga eddig egyszer mozdult ki, akkor is maszkban ment le a boltba.
Beszámolója szerint a pekingiek nem pánikolnak a járvány miatt, csak precízen betartják az óvintézkedéseket. Ehhez minden szükséges információ a különböző hírappokon, Weibón és a WeChaten terjed – ez utóbbi a Facebook kínai megfelelője. Azt mondja, egészen mostanáig neki is minden nap be kellett jelentkeznie WeChaten a Pekingi Filmakadémia ide vonatkozó csoportjaiban, hogy jelezze: járt-e Vuhanban, beteg-e, és hogy hol tartózkodik éppen.
Csúszik az iskolakezdés
Azt nem tudja, hogy mikor indulhat meg újra a tanítás, március 20-ra van repülőjegye, de a szemeszterkezdést a vírus miatt későbbre halasztották. „Online fog elkezdődni a tanítás, a könyvtár már a neten elérhetővé tette az adatbázist. Nem tudom, mi lesz. Van, aki azt mondja, hogy lehet, hogy az egész szemeszter elmarad, ami nem is lenne annyira meglepő, mert a pekingi általános iskolákban áprilisig/májusig biztosan nem kezdik el a tanítást.” Arról is beszámol, hogy január 30-i intézkedés, hogy a Pekingi Filmakadémia kampuszát is gyakorlatilag karanténba zárták, arra kérték az ott tartózkodó néhány diákot, hogy ne hagyják el a területet.
A mesterszakos hallgató attól tart ugyanakkor, hogy Kína-szerte egyre nehezebb lesz fenntartani ezt az önkéntes elvonulást, mert amint jó idő van, az egészséges emberek mennének kirándulni, és ha véget ér a holdújév, akkor nagyon nehéz lesz visszatartani az embereket, hogy ne induljanak vissza dolgozni a nagy városokba.
Egy világjárvány küszöbén állunk, ez most már tény
