Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az első modern leszbikusként emlegetik Anne Listert, a 18-19. század fordulóján élt brit földbirtokosnőt, akinek kultúr- és nőtörténeti jelentősége ennél jóval több. A kimagasló intelligenciájú Lister ugyanis nem elégedett meg a társadalom által számára felkínált szerepekkel: anatómiát tanult, politizált, utazgatott, sikeresen üzletelt és udvarolt – a részleteket pedig naplóiban megörökítette.
Gentleman Jack – ahogy a környezetében Anne Listert emlegették –, minden bizonnyal a világ egyik legszorgalmasabb naplóírója volt: 34 éven át írt, 27 kötetnyi, 6600 oldalas írása értékes kordokumentum, amely a UNESCO Világemlékezeti Listájára is felkerült. Az írásaiból készült könyv bemutatóján a 13. LIFT Fesztiválon Szécsi Noémi és Béres-Deák Rita, a könyv egyik fordítója beszélgetett szerepáthágásokról, szexualitásról és nőtörténetről.
„Gendertanulmányaim során irodalomtörténeti művekben találkoztam már Anne Lister nevével, de magyar feljegyzésekben is olvashatunk szerepáthágó nők eseteiről – gondoljunk csak a férfiruhában élt gróf Vay Sándor, azaz Sarolta történetére. De a karom is odaadnám, ha egyszer rábukkannék egy ennyire izgalmas és különleges információkat hordozó naplóra, mint amilyen Anne-é” – tette egyértelművé a gyűjtemény különlegességét Szécsi Noémi, a hazai nő- és szexulitástörténet lelkes kutatója és krónikása (a témában megjelent legújabb könyve a Lányok és asszonyok aranykönyve).
Anne Listert furcsának találta a környezete, de nem ítélték el, szeretői pedig általában betagozódtak a hagyományos női szerepekbe. Ennek leginkább az volt az oka, hogy a 19. század elején nem volt a köztudatban a nők közötti testi kapcsolat; míg a férfiak között ezt üldözték, addig a nők viszonyának neve sem volt – magyarázta Béres-Deák Rita, aki nemcsak a kötet egyik fordítójaként, hanem kulturális antropológusként, a gendertudományok doktoraként és LMBTQ-aktivistaként is hozzászólt a témához.
A 19. században számos nőről tudunk, akik csak úgy tudták elképzelni, hogy nőket szeressenek, ha közben férfiként azonosították magukat, de Anne Lister ellenpélda. Ő egyértelműen nőnek vallotta magát, bár átlépte a határait, Béres-Deák Rita szerint ezért is jelentős személyiség a leszbikus történelemben. Szerencsés körülmények között élt. Elfogadó családja, anyagi biztonsága, származása és kivételes intelligenciája lehetővé tették, hogy úgy éljen, ahogy akar. Anne megalkotott magának egy különleges identitást, a naplója, ez a szövegfolyam is erről szól. Szécsi Noémi úgy véli, talán
az írásnak is köszönhető, hogy ennyire rendben volt magával.
A naplóírás ebben a korban eléggé általános volt, az angol irodalomban számos, kevésbé jelentős szerzőről tudunk, akik kiadták a naplóikat. Egyébként Anne Lister is fontolgatta, hogy útinaplóiból útleírást készít és megjelenteti, de végül sosem tette meg. A naplóírás valószínűleg fontos önismereti eszköz is volt a számára, nem csak tudatosította a saját érzéseit hanem reflektált is önmagára, elgondolkodott a történteken, próbálta megjósolni például az udvarlásai eredményességét is. Őszintén beszámolt bennük életének mozzanatairól, munkájáról, utazásairól, valamint a nők iránti érzelmeiről és szexuális életéről is, azonban az intim részeket titkosírással írta. A naplókat egyik leszármazottja találta meg 1930-as években, de csak a nyolcvanas években kerültek nyilvánosságra.
A könyvből kiderül az is, hogy Anne Listert az üzlet, a tudomány és a találmányok iránti érdeklődése magával ragadó beszélgetőpartnerré tette. Egy kemény üzleti tárgylás után ellenfele úgy nyilatkozott, hogy „hölgy még nem diadalmaskodott fölötte”, amire Lister megjegyezte: „Üzleti ügyeinket szellemünk intézi, annak pedig nincs neme, legalábbis nem kellene, hogy legyen.”
A 19. század elején a nők jogai nagyon korlátozottak voltak, hivatalosan az oktatásban sem vehettek részt. Tudunk olyan nőkről, akik „cross-dresserként” férfinak öltözve titokban folytattak orvosi hivatást. A nők jogai nagyjából kimerültek abban, hogy házasságot kössenek, saját magukat szinte csak abból a szempontból tekintették értékesnek, hogy mennyire jól tudtak férjhez menni – vázolta a korabeli életkörülményeket Szécsi Noémi. Anne Lister számára felszabadító lehetett, hogy hozzájuthatott a tudáshoz, amire vágyott, világot látott, híres professzorokat keresett fel, és tanult tőlük.
A korabeli erkölcsökről sok érdekesség előkerül a könyvből. Számos jóravaló, szende úrilányról és mintafeleségről derül ki, hogy mégsem éltek annyira szűzi életet. Leginkább Jane Austen regényei alapján az a kép él az emberek fejében, hogy a lányok igyekeztek megőrizni a szüzességüket, de itt kiderül, hogy nem annyira az volt fontos, hogy „ne történjen meg”, hanem az, hogy ne derüljön ki – mutatott rá egy fontos különbségre Béres-Deák Rita. Szécsi Noémi legutóbbi könyvéhez folytatott saját kutatásai során hasonló tapasztalatokat szerzett; elmondta, hogy ha kicsit megkapargatjuk a „szűzkultuszt”, akkor látjuk, hogy a lányoknak bizony voltak szexuális élményei a házasságuk előtt.
Annak, hogy a társadalom a 19. század elején nem üldözte a nők közötti szexuális kapcsolatot leginkább az volt az oka, hogy elképzelhetetlennek tartották, hogy ilyesmi létezik. A nők gondosan ügyeltek rá, hogy ne hagyjanak nyomokat, titkolták a viszonyukat, olykor külföldre mentek, hogy megélhessék a szerelmüket, illetve gyakori mintázata lehetett a leszbikus kapcsolatoknak, hogy megházasodtak – Anne Lister egyik szeretője is férjnél volt.
A légkörre jellemző, hogy a női szexualitásra nem is léteztek szavak.
Ma is hagy kívánnivalót maga után a szexualitásunkra vonatkozó szókincsünk, akkoriban viszont még kevésbe tudtak és volt erről szabad beszélni. Ez a fordítás során is komoly kihívást jelentett. Anne Lister kifejezéseket és szavakat alkotott, amelyekkel leírta a naplójába, hogy mit csinált a szeretőivel – és bizony nagyon explicit módon lejegyezte, ahogy ez a könyvben is olvasható – például a „lemenni Itáliába” a szexuális aktust jelentette.
A szexualitás megjelenítésére a magyar korabeli feljegyzésekben sem találni szemléletes kifejezéseket – értett egyet Szécsi Noémi: „Az ezzel foglakozó írásokban, még az 1920-as években is, amint valami konkrét dologról lenne szó, a szerző azonnal átvált latin nyelvre. Latin szakosként kezdtem az egyetemet, a könyvemhez használt kutatásaim során ennek végre komoly hasznát láttam.”
Bár korszaktól függetlenül sokaknak okoz komoly gyötrelmeket a hit és a nemi identitás kérdése, Anne Listert ez láthatóan nem zavarta. Személyesen élte meg kapcsolatát Istennel, és napi imái során bevallotta neki gyengeségeit. Felfogása szerint életét a természet parancsai szerint élte, amelyeket Isten szent akarata alkotott és szentesített. Lister hívőként, házasságban akart szerelmével együtt élni, akivel végül 1834-ben közös úrvacsorával szentesítette kapcsolatát a yorki Szentháromság-templomban – derül ki a könyvből. Csaknem két évszázaddal ezután, 2018-ban a Yorki Polgárok Egyesülete emléktáblát állított neki a templom falán.
A tábla nagy vihart kavart, ugyanis Listert „nemileg nonkonform nőként”, nem pedig leszbikusként írta le. A szöveget később lecserélték, bár Anne Lister valójában sosem azonosította magát leszbikusként. Akárhogy is, személyének és írásainak kultúrtörténeti jelentősége vitathatatlan, történetét pedig mindnyájan megismerhetjük, immár nem csak az HBO-sorozatból, hanem a HVG Könyvek gondozásában megjelent Gentleman Jack – Anne Lister titkos élete című kötetből is.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
