Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kegyeletsértő módon emlékeztek meg az indiai Mahátma Gandhi születésének 150. évfordulójáról a szélsőséges hindu nacionalisták: ellopták az egykori brit gyarmat függetlenségének atyjaként számon tartott politikus hamvait, fényképére pedig nagy betűkkel ráírták: áruló. „Bűne” az lehet, hogy küzdött a hinduk és a muszlimok közötti megbékélésért. Gandhi mellett számtalan olyan híresség van, akinek földi maradványai a bosszú, a kapzsiság, vagy éppen a múlt átértékelésének áldozatává váltak.
„Ha meghalok, hamvasszanak el, nem akarom, hogy csontjaimat bálványként imádják az emberek” – mondta életrajzírójának Albert Einstein. A nagyszerű fizikus kérését csak részben hajtották végre: míg testének nagy részét valóban elégették, s a hamvakat a Delaware-folyó környékén szétszórták, Einstein agyát ellopta egy patológus, Thomas Harvey.
Azt akarta megtudni, miben rejlett a tudós zsenije, s ezért több száz szeletre vágta a Einstein agyát, majd azokat annyi rejtekhelyre dugta, hogy a végén már nem is tudta, hol van a metszetek egy része. Harvey – aki természetesen lebukott, és emiatt elvesztette állását – nem jött rá arra, hogy a relativitáselmélet kidolgozója miért volt sokkal okosabb az átlagnál, így éveken át egy közönséges sörhűtőben tárolta a metszeteket.
Néhány évvel ezelőtt a tudósok korszerű eszközökkel ismét megvizsgálták a mintákat, és megállapították, hogy Einstein agyában sokkal fejlettebb volt a kapcsolat a bal- és a jobb félteke között, mint az átlagembereknél. A fellelt metszeteket most egy marylandi, illetve egy philadelphiai múzeumban lehet megtekinteni.
Bosszú a péniszeken
Míg Einstein esetében a szervlopás mögött a tudományos kíváncsiság állt, a talán legismertebb francia történelmi személyiség, Bonaparte Napóleon estében más, a gyűlölet volt a fő indíték. Igaz, a britek fogságában 1821-ben, Szent Ilona szigetén meghalt egykori francia császárnak nem is az agyát gyűjtötte be Francesco Autommarchi, a boncolást végző orvos, hanem a híres halott péniszét, amelyet később átadott a temetést végző papnak, Paul Vignalinak. A császári hímvessző hosszú ideig a Vignali-család tulajdonában maradt, majd 1924-ben egy amerikai könyvgyűjtő vette meg, aki azt ki is állította New Yorkban.
Napóleon nemi szerve jelenleg egy amerikai urológus-dinasztia tulajdonában van, Lattimerék viszont már nem helyezik közszemére a Párizsban örök nyugalmat nyert Napóleontól távol lévő testrészt. Megmutatták viszont több dokumentumfilmes stábnak, így megerősítést nyert, hogy a nőügyeiről is híres hadvezér pénisze nagyon kicsi, 4-5 centiméteres volt.
Napóleonhoz hasonló sorsra jutott az orosz cári családot bűvkörébe vonó szibériai paraszt, Grigorij Raszputyin is: a „nagy természetéről” is ismert „csodagyógyítót” 1916-ban ellenfelei meggyilkolták, és – csak hogy még teljesebb legyen a bosszú – a péniszét is levágták. Ez a maga 28 centiméterével – túlélve az 1917-es forradalmat, a polgárháborút, majd a második világháborút – jelenleg a szentpétervári Erotika-múzeum egyik vitrinjében áll. Akadnak, akik szerint a Raszputyin-hímtag „hamisítvány”, ők arra hivatkoznak, hogy egy boncolás utáni feljegyzésben az áll, hogy Raszputyin pénisze a helyén volt, viszont nagyon összezúzott állapotban.
Húsz év a lándzsán
A híres brit történelmi személyiség Oliver Cromwell holtteste is a bosszú áldozata lett. Az angol polgárháború egyik főszereplője – Anglia Lord Protectora – 1658-ban halt meg, s az általa száműzött király, II. Károly, a lefejezett I. Károly fia, miután 1660-ban visszatért az országba és a trónra, Cromwell testén vett elégtételt.
Levágatta a holttest fejét, és azt egy lándzsára tűzette, majd kiállította London belvárosában. A fej húsz évig maradt a lándzsán, majd ezt követően kisebb múzeumokban mutogatták a „trófeát”. 1815-ben egy magángyűjtő, Henry Wilkinson vette meg a hányattatott testrészt, majd azzal dobta fel a nála rendezett partykat, hogy díszítőelemként használta Cromwell mumifikálódott fejét. A Lord Protector fejét végül 1960-ban temették el tisztességesen.
Holttest és váltságdíj
A híres nevettető, Charlie Chaplin holttestét anyagi megfontolásokól lopták el. A színész 1977-ben halt meg, s egy évvel később két férfi kiásta Chaplin koporsóját, majd miután elrejtették azt a közeli kukoricásba, felhívták a színész özvegyét, és 600 ezer dolláros váltságdíjat követeltek tőle. A tolvajok azonban igencsak amatőrök voltak, a rendőrök hamar elkapták őket, Chaplint pedig visszaszállították a temetőbe. A koporsóra pedig vastag betontömböt helyeztek, hogy elejét vegyék az újabb hasonló kísérleteknek.
Chaplin kései pályatársát, Benny Hillt sem hagyták békében nyugodni. A színész 1992-ben halt meg, s a rablók már fél évvel később akcióba léptek. Elterjedt ugyanis a hír, hogy az örököseivel rossz viszonyban lévő Benny Hillt rengeteg aranyékszer társaságában temették el. A rablók nem találtak semmit, és legalább annyi tisztesség volt bennünk, hogy nem bántották a felnyitott koporsóban lévő holttestet.
Az elnököket sem kímélték
Az 1865-ben meggyilkolt amerikai elnök, Abraham Lincoln holttestét is el akarták rabolni váltságdíjra ácsingózó tolvajok. Az elsőre jónak tűnő ötlet a dolgos hétköznapokban pénzhamisításból élő bűnszövetkezetben merült fel, s mivel tudták, hogy nem értenek a sírrabláshoz, kerestek egy igazi szakembert. Meg is találták Lewis Sweglest, ám azt csak akkor tudták meg, hogy a profi lakattörő egyben a titkosszolgálatnak is dolgozott, amikor a sír közelében rejtőzködő rendőrök lefogták őket.
Egy másik meggyilkolt amerikai elnöknek, az 1963-as dallasi merénylet áldozatává vált John F. Kennedynek viszont eltűnt az agya. Ma is csak annyit tudni, hogy a hiány már rögtön a boncolás után feltűnt, ám hogy ki a tettes, s miért tette, arra a mai napig nincs válasz. Néhányan úgy vélik, hogy a meggyilkolt elnök testvére, Robert Kennedy tüntette el az agyat, mert meg akarta akadályozni, hogy kiderüljön, a meggyilkolt elnök súlyos betegségben szenvedett, és ennek tünetei már az agyon is látszottak.
Fiumei úti sírrablás
Magyarország sem maradt ki a holttestgyalázásból. 2007 májusában máig ismeretlen elkövetők feldúlták Kádár János egykori MSZMP első titkár sírját, s elvitték az 1989-ben meghalt politikus koponyáját és több csontját.
A sírrablók ugyancsak magukkal vitték az özvegy, Tamáska Mária hamvait tartalmazó urnát. Az elkövetők egyértelműen politikai megfontolásból cselekedtek, felírták ugyanis a Fiumei úti temetőben lévő Munkásmozgalmi Pantheon felára, hogy „Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat, 1956–2006”.
Az egykori szocialista tábor vezetőinek holtteste sem lelt egyből örök nyugalomra. Több országban ugyanis – szovjet mintára – mauzóleumokba temették a hatalmuk csúcsán elhunyt pártvezetőket, ám ahogy jött a politikaváltás, majd a rendszerváltás úgy kerültek ki a „drága vezetők” a különleges sírhelyekről. Elsőként Sztálint vetette ki – 1961-ben – a Lenin-mauzóleumból Nyikita Hruscsov, miután a szovjet kommunista párt hivatalosan szakított a sztálini személyi kultusszal. Igaz, a diktátor holtteste nem került nagyon messze: Sztálin ma is a Kreml közvetlen közelében, egy díszsírban fekszik, hasonlóan a legtöbb szovjet pártfőtitkárhoz. Az egyik kivétel maga Hruscsov, akinek „csak” a novogyevicsi temetőben jutott hely, ott is egy olyan fekete-fehér márványemlékmű alatt, amely azt hivatott szimbolizálni, hogy a politikusnak sikerei mellett súlyos hibái is voltak.
1990-ben pedig az 1949-ben meghalt bolgár kommunista vezér, Georgi Dimitrov került ki a saját, szófiai mauzóleumából. A politikust elhamvasztották, és az egyik szófiai köztemetőben helyezték el, az épületet pedig 1999-ben lerombolták. A mauzóleum igencsak ellenálló volt, három robbanást is átvészelt, s végül csak a negyedik után omlott össze.
