Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Többen lettek öngyilkosok tavaly, mint az azt megelőző években, de amellett, hogy az ellátórendszernek is van még dolga bőven, mindenkinek fontos lenne törődni a saját és mások lelki egészségével. Ma van az öngyilkosság megelőzésének világnapja.
„2010 óta folyamatosan javult a hazai öngyilkossági mutató, ám tavaly huszonkettővel többen vetettek véget önkezűleg az életüknek, mint az azt megelőző évben. A többlet az idősek körében jelentkezett legfőképp, és bár náluk sokkal inkább a szociális ellátásnak van szerepe, mintsem a pszichiátriainak, ezt a számot mindenképpen jelzésként kell értékelni” – vezette fel a számokat Németh Attila, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetének (OPAI) főigazgatója az öngyilkosság megelőzésének világnapja alkalmából tartott szakmai konzultáción.
Minden negyvenedik másodpercben öngyilkos lesz valaki a világon
Az öngyilkossági rátát tekintve az Európai Unióban még mindig ott vagyunk a dobogó környékén, de a tavalyi évet megelőző öt évben radikálisan, 32 százalékkal csökkent az öngyilkosok száma, ami viszont Európa-csúcs. A jelenlegi szám – százezer emberből 16,9 – még mindig magas, kérdés, hogy meddig csökkenthető. A konferencián felszólaló Rihmer Zoltán pszichiáter úgy véli, általános természeti szabály, hogy egy adott beavatkozás hatása annál nagyobb, minél kórosabb az alapállapot. „Ha valakinek 220-as a vérnyomása, azt könnyű lecsökkenteni. A 160-as értéket már nehezebb lenyomni 140-re.
Ez a szám felveti azt az elméleti kérdést, hogy van-e normális szuicid ráta. Ez biztosan nem nulla, de nagyon közel van hozzá
– mondta a szakember.
Az öngyilkosságok hátterében általában kezeletlen depresszió, szenvedélybetegségek, valamilyen krízishelyzet vagy egyéb pszichiátriai betegség áll, illetve ezek kombinációi. A szakmai konferencián Tóth Mónika Ditta pszichológus, a Semmelweis Egyetem adjunktusa elmondta: a megelőzés érdekében fontos lenne, hogy az emberek többet tudjanak a mentális egészségükről, illetve javuljon a segítségkérő, valamint a segítségnyújtó attitűd is.
„Minden felmérés, amelyet a lakosság körében eddig végeztek, vagy végeztünk, azt mutatta, hogy maguk a mentális betegséggel élők is úgy érzik, stigmatizálja őket a társadalom, negatívan állnak hozzájuk. Amikor több ország adatait hasonlítottuk össze, akkor ez a szám Magyarországon volt a legmagasabb” – tette hozzá lapunknak Tóth Mónika Ditta. Ennek hátterében alapvetően az információhiány áll, hiszen az embereknek sokszor nincsenek reális ismereteik a mentális betegségekről. A társadalmi beavatkozások, például az antistigma-kampányok fő célja, hogy ezen változtassanak. „Egy-egy ilyen közlés segíthet abban, hogy rájöjjünk,
a depresszió az olyan, mintha valaki eltörné a lábát: hiába mondják neki, hogy szedje már magát össze, és legyen jobbkedvű, nem fog menni, mint ahogy törött lábbal sem tudunk felállni és járni
– magyarázta Tóth Mónika Ditta.
A szalmaszálak azért vannak, hogy kapaszkodjunk
Hogy mit teszünk azért, hogy megőrizzük mentális egészségünket? Sajnos nem sokat, mert a stigmák mellett az egészségtudatossággal is hadilábon állunk, és gyakran az eszközeink sincsenek meg hozzá, hogy ezen változtassunk. Nem elcsépelt kliséről van szó, amikor az orvos a rendszeres testmozgást javasolja, hiszen fél óra könnyű sétával naponta máris sokat tehetünk magunkért. Mint ahogy a más emberekkel való együttlét, a társas támasz felhasználása, illetve a strukturált napirend is jót tesz a lelkünknek.
„Ha valaki munkanélküli, akkor is keljen fel időben, próbálja meg elfoglalni magát, mert ha nap mint nap csak fekszik, jó eséllyel kialakulhat a depresszió, amivel még nehezebb lesz munkát találnia. Egyre több kutatás igazolja, hogy egy-egy depressziósnak, vagy akár csak magányos idős embernek mennyit segíthet egy háziállat, hiszen napirendet ad számára, felelősséget kell érte vállalnia. Előfordul a pácienseink körében is, hogy amikor egy súlyos öngyilkossági kísérlet után felmérjük a társas támaszát, és átgondolja, hogy mi mindenért érdemes élnie, akkor kiderül, hogy van otthon egy macskája vagy egy kutyája. Ezek olyan szalmaszálak, amelyekbe aztán lehet kapaszkodni, a szakember pedig segíthet abban, hogy az állat iránti felelősség ismét erőt adjon a betegnek” – sorolta a lehetőségeket a szakember.
Magyarországon 2012 óta működik az Egészségfejlesztési Irodák hálózata, két évvel ezelőtt pedig arra is lehetőség nyílt, hogy az irodákat lelki egészség funkcióval is bővítsék. Így jöttek létre a Lelki Egészségközpontok, amelyből jelenleg több mint kilencven működik az országban. A központok nem egyéni, hanem közösségekre szabott egészségszolgáltatást nyújtanak, ahol a legfőbb cél a prevenció, illetve hogy egy mentális problémával küszködő klienst mihamarabb felismerjenek, és a megfelelő alap- vagy szakellátásba irányítsanak.
Tóth Mónika Ditta szerint azonban a betegek gyakran nem tudnak a szolgáltatásokról, nem tudják, hová fordulhatnak, milyen lehetőségeik vannak. „Az alapellátásban dolgozó háziorvos gyakran problémával küzd, hová küldhet egy depressziós beteget, mert sokszor ők sem nagyon tudnak az ellátóhelyekről. Rengeteg ingyenes program van a Lelki Egészségközpontokban, már az is sokat segíthet, ha valaki csatlakozik egy önsegítő csoporthoz, hiszen közösségbe kerülhet, végre beszélhet a problémáiról, és támogatást kaphat.”
Mentális elsősegélynyújtás
Ami az akut krízishelyzeteket illeti, ha a testi sebeinkre létezik elsősegély, adott esetben fontos lenne a „pszichológiai vérzéscsillapítás” is: ezt felismerve képezték ki Tóth Mónika Ditta és kollégái a Lelki Egészségközpontokban dolgozó pszichológusokat az akut krízishelyzetek kezelésére. Ők később a saját településükön maguk szerveznek további képzéseket az ottani szakembereknek, például rendőröknek, tanároknak, lelkészeknek, háziorvosoknak. Ezeket az embereket kapuőröknek hívják, hiszen ők nagy számban találkozhatnak olyan emberekkel, akik krízisbe jutottak.
A módszer könnyen elsajátítható lépéseket tartalmaz, de az első és talán legfontosabb pontja, hogy ha valaki körülöttünk krízisbe kerül, bármilyen veszteség, diagnózis, haláleset, vagy akár válás miatt, és úgy érzi, hogy az adott helyzettel nem tud megküzdeni, azt soha ne hagyjuk egyedül. Ilyenkor fontos az is, hogy empatikus, biztonságos környezetet nyújtsunk a számára. A szakember szerint a legtöbb segítő ott rontja el, hogy tanácsadással próbálkozik, ám ez gyakran tévútra vezet.
Ne próbáljuk meg megoldani a helyzetet mi magunk, mert valószínűleg úgysem tudjuk.
Egy embert nem lehet visszahozni – ha például egy szerette elvesztéséről van szó –, egy diagnózist nem lehet semmissé tenni. A legtöbb, amit tehetünk érte, hogy meghallgatjuk – tette hozzá Tóth Mónika Ditta. Ilyenkor esélyt adunk a ventilálásra, ha a hússzor mondja el, akkor hússzor hallgatjuk meg, hagyjuk, hadd sírjon, hadd törjenek felszínre az érzelmei. A szakember szerint már az sokat számíthat, ha próbáljuk megoldani, hogy egyen, aludjon, pihenni tudjon, hogy elkerülje a szerhasználatot. „Igyekezzünk felidéztetni vele jól működő területeket az életéből, de ne folytassunk oknyomozást, ha magától nem mond el dolgokat, ne tépjük fel a sebeket” – mondta Tóth Mónika Ditta. A mentális elsősegélynyújtás tehát az első pillanatban való ottlétről szól, maga a krízisállapot pedig az esetek többségében 4-6 hét múlva megszűnik.
Az odafigyelés életet menthet
A befejezett öngyilkosságok 90 százalékában pszichiátriai zavar, leggyakrabban depresszió áll a háttérben. Az akut krízishelyzet nagyon látványos, nem lehet nem észrevenni, de vannak olyanok is, akiknél akár hónapokon át is elhúzódhat az ambivalens időszak és depresszió, vagy valamilyen mentális betegség alakul ki. Fontos tehát észrevennünk a hosszabban elhúzódó, krónikus folyamatot is.
A szakember szerint a háziorvos és a környezet is észlelheti, hogy az adott ember megváltozott. Például intő jel, ha valaki, aki addig társaságkedvelő, vagy nyitottabb ember volt, most befelé fordul, passzívabb lesz, és semmilyen örömteli tevékenységet nem végez. Sokszor jelentkezhet probléma az alvással (korán felébred, és nem tud visszaaludni, vagy túl sokat alszik) és a folyamatosan nyomott hangulat is jellemző lehet a depresszióban. Ha a környezet felismeri a problémát, a fokozott öngyilkossági rizikójú emberek nagyobb eséllyel jutnak el az ellátórendszerig.
„Merjünk rákérdezni, hogy megfordult-e a fejében az öngyilkosság. Ezzel a tévhittel ellentétben nem adunk ötletet, sőt segítünk neki, hiszen végre úgy érzi, hogy beszélhet róla. És ha egyértelműen igen a válasz, illetve rizikósnak látjuk a helyzetet, akkor mindenképpen kísérjük szakemberhez, vagy hívjunk hozzá mentőt” – hangsúlyozza Tóth Mónika Ditta. A beteget ilyenkor bármelyik pszichiátriai osztály vagy gondozó soron kívül fogadja. A szakember szerint nem kell önerőből megpróbálni elhárítani a helyzetet, a lelki elsősegély száma is sokat segíthet. Ha súlyos a helyzet, valaki eltűnik, magára zárja a lakást, vagy az ablakba áll, akkor nyilvánvalóan azonnal vegyük kézbe a telefont és tárcsázzuk a 112-t. Az I Fight Depression honlapon az Azonnali segítség menüpontban az ország összes pszichiátriáját összegyűjtötték a legfontosabb információkkal, telefonszámokkal, címekkel, illetve azt is jelezték, hogy szükség van-e előjegyzésre.
(Kiemelt képünk illusztráció)
