Kint vannak a plakátok, szüljél gyereket üzleti alapon. Lesz pénz, és persze hitelszerződés is. A gyerek is üzleti vállalkozás lett, bár nem biztos, hogy tuti befektetés, de lehet vele lakáshoz, autóhoz jutni. Kampányfogásnak is jó, olyan, mint a rezsicsökkentés. Bár azóta kiderült, hogy nem csökkent a rezsink, csak a hirdetéseken, de a szavazatokat hozta a kormánynak. Majd az is ki fog derülni, hogy a rövid távú anyagi előnyre optimalizált gyerekszülés hosszú távon átverés. Azonban a rezsi ugyebár egy dolog, majd csak lesz valahogyan, de egy gyerek?

Egyelőre úgy tűnik, a fiatalok is gyanakodnak, mert tovább csökkent a szülési kedv. Lehet, hogy a családok másképpen gondolkodnak a gyerekekről, mint a kormány. Nem adok-veszek cserealapnak, hanem egyénnek tekintik, akinek érzései, személyisége, lelke van. Nem ágyútöltelék, szavazatnövelő egység, munkaerő, alattvaló, hanem ember. És az embernek emberi körülmények kellenek a fejlődéshez, és az életének kiteljesítéséhez.

Talán a fiatalok nem szeretnék felajánlani gyermeküket egy gyűlölködő, a polgárait állandó félelemben tartó kormánynak. Talán nem szeretnék, ha béranyasággá degradálódna a gyermekvállalás, hiszen ki fogja felnevelni a gyereket? Aki megszülte? A szülők túlóráznak, hogy megéljen a család. Amikor végre együtt vannak, mindenki hulla fáradt, a szülők a testet-lelket kívánó robot miatt, a gyerekek pedig a birkakarámokban elszenvedett napoktól.

Amikor egyre kevesebb gyerek születik, miért egyre nagyobbak az óvodai csoportok, iskolai osztályok, hogy sokszor a pedagógusok már csak a fegyelem valamelyes fenntartásával tudnak foglalkozni? Ha már az állam kiveszi a családok kezéből a gyerekek tanítását, miért olyan pocsék, elavult módszerekkel, tankönyvekkel tanítja, hogy a szülőknek kell aztán menteni, ami menthető, különórákkal (fizess érte), alternatív iskolával (fizess érte), tanulócsoporttal (fizess érte, és még szervezzed is meg)?

Ül a plakáton Nagypapa a Kis Unokával. Idilli. Uszítsuk rá az unokákra vágyó generációt a fiatalokra, hogy jöjjön már a kis trónörökös. Hagy nőjön a feszültség! Igen ám, de ha megjött az unoka, Nagymama és Nagypapa sehol nem lesz, mert a nyugdíj nem elég, vissza kell menni dolgozni. Az állam ezt is forszírozza. Tehát fiatalok, nem mindannyian számíthattok a nagyszülői segítségre. Hagy nőjön a feszültség! Marad majd a birkakarám.

A nagyszülők amúgy is sokszoros szorításban vannak, mert a saját szüleiket ápolják, minthogy az egészségügy erre nem képes. Közben a saját betegségeikkel is kellene foglalkozniuk, mert rendesen leamortizálódtak, de az egészségügy ugyebár padlón van, tehát jön a magánút (fizess érte). Jó lenne az unoka, szeretnék, ha elkényeztethetnék a kicsiket, de ha majd ott lesznek, akkor hol lesz a türelem, egészség, harmónia, boldogság, amit a plakáton látunk?

És persze a gyerekek a birkakarámba zsúfoltan gyakran megbetegszenek, vagyis a szülőknek meg kell oldani a munkahely felé a problémát, hogy bizony, a gyerek miatt gyakran nem hadra fogható munkaerők. Komoly karrierre ne is számítson, akinek kisgyereke van. Vagy legyen kéznél bébiszitter (fizess érte). Végül is ki neveli fel azt a gyereket?

Fel fog nőni az utód, nagyra nő majd, és a szülők elcsodálkoznak, micsoda értékrendet vett fel. Kitől tanulta ezt a viselkedést? Hát nem tőlük, hiszen alig találkoznak a családtagok, közös tevékenységekről szó sem lehet, legfeljebb a közös leckeírás jön szóba.

Az értékrendünket, a viselkedésünket a szocializációt az a közeg formálja amelyben a legtöbb aktív tapasztalatot szerezzük. Ha ez a család, akkor annak az értékrendjét fogjuk követni. Ha az oktatási intézmény, a média, az internetes közösségek vagy az utca, akkor ezek lesznek a szocializációt meghatározó közegek.

Desmond Morris, humánetológus, A csupasz majom című, 1967-es könyvében a túlnépesedést jelölte meg, mint a háborúk egyik legfontosabb kiváltóját, és az egyházak „sokasodjatok” parancsát háborús uszításnak tekintette. A középkori „szaporodjatok és sokasodjatok” szemlélet tovább él. A 21. században, amikor már amúgy is túl nagy az ökológiai lábnyomunk, még mindig arra biztat a kormányunk, hogy „szüljetek sok alattvalót nekünk”, ahelyett, hogy biztosítaná, hogy a fiatalok lássák, a megszülető gyermekeiket felnevelhetik, értékeiket átadhatják nekik, és az ökológiai lábnyom mellé a szellemi lábnyomukat is letehetik a Földre majd a gyermekek. Ehhez viszont az is kell, hogy az állam ne bizniszt és kampányt lásson a szülésben, hanem a szellemi értékek kiindulását. Gyereket világra hozni egy dolog, lehet megfontoltan és meggondolatlanul. A felnevelés egy másik kérdés, azt csak felelősen, felelős környezetben szabad.

Abból is látszik, hogy nem dőltek be a fiatalok a szülésre felszólító kormány propagandának, hogy a választási propaganda visszatért a régi, jól bevált migránsozó félelemkeltéshez. A számok azt mutatják, hogy a menekültáradat is éppen annyira nem létezik, mint a családkampány által megszülető többletgyerek, de erre nincs is szükség. A kormány láthatólag úgy gondolja, hogy elég, ha választási átverésként használja a menekülteket és a családokat. Valamelyik csak beválik.

A szerző Prima-díjas pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója, az MTA tudományos főmunkatársa.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: