„Sikertörténet a pedagógus-életpályamodell” – nyilatkozta a minap Rétvári államtitkár. „Ennél nagyobb melléfogást nehezen lehetett volna kitalálni” – véli egy gyakorló pedagógus.
Rétvári Bence hétvégén nyilatkozta, hogy sikeres a 2013-ban bevezetett életpályamodell, s ezt azzal indokolta, hogy már több mint 55 ezer tanár lépett előre – minősítési eljárás során – pedagógus I. fokozatból pedagógus II. fokozatba.
A sikerjelentésre reagált most egy vidéki szakgimnáziumi tanár a ckpinfo.hu oldalon, de neki egészen más véleménye.
Mint írja, a ped. 1. és ped. 2. fokozatban lévő pedagógusok nagyon nem bírják már a 25-26 kontaktórát, plusz az ingyen helyettesítéseket. "Érdemes lenne bemenni egy-két tantestületbe, szembesülni a sok karikásszemű, hullafáradt pedagógussal."
Ráadásul, a ped. 2. kategóriában mindössze 10-15 ezer forinttal keresnek többet a tanárok, mint a ped. 1.-ben.
Majd azzal illusztrálja a tanárok magas fizetéséről szóló bekezdését, hogy bemutat egy fotót egy 35 éve tanító, többdiplomás, szakvizsgázott, egyetemet végzett középiskolai – ped. 2. fokozatban lévő – tanár bérének átutalásáról, s azon bizony az összeg egész pontosan 233 825 forint.
Úgy véli, hogy az életpályamodell tantestületeket vert szét, pedig jó oktatáshoz a legfontosabb a csapatmunka lenne. „Amikor a jóval többet kereső, önjelölt, 2×30 órában képzett, 18 kontaktórát tartó minősítők döntik el a szakadásig dolgozó – akár már 30+ évet is ledolgozó – kollégáikról, hogy alkalmasak-e arra a pályára, amiben évtizedek óta helytállnak úgy, hogy mindezt felsőoktatási intézmények tucatjai, szülők, gyerekek, vezetők, kollégák is tanúsíthatják, akkor egészen biztosan nem mondhatjuk azt, hogy az életpályamodell sikeres.
Sőt! Ennél nagyobb melléfogást nehezen lehetett volna kitalálni.”
Azt is hozzáteszi, hogy egy porfólió elkészítésétől és két bemutató órától egyetlen pedagógus sem lesz képzettebb.
„Tegye mindenki a szívére a kezét! Tényleg jobb lett a közoktatás 2013 óta, amióta a modell bevezetésre került? Ha valaki tud ilyet, ne tartsa magában! Mesélje el, mindannyiunk megnyugtatására!” – zárja sorait E. Éva.