Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kevés gyerekjáték váltott ki annyi indulatot, mint ez a műanyag baba. A ma 60 éves Barbie-t a kritikusai felelőssé teszik a kislányok testképzavaraiért, nyílt szexualitással vádolják, az ostoba szőke prototípusát látják benne. Pedig amikor tervezője egy felnőtt nőt formázó babát adott a kislányok kezébe, azt akarta, hogy az önálló, sikeres nő szerepmodelljét testesítse meg.
Valószínűleg nagyon kevés lány mondhatja el magáról a fejlett országokban, hogy soha nem volt Barbie-ja, vagy legalább valamilyen Barbie-t utánzó babája. És kevés gyerekjáték létezik, amelyik ilyen ellenmondásos jelenséggé nőtte volna ki magát, mint ez a 29 centis, műanyag divatbaba. A pedagógusok, orvosok évtizedek óta kritizálják természetellenes testarányait, a feministák pedig káros női mintát látnak benne. Ennek ellenére Barbie 60 éve vezeti a kislányok karácsonyi kívánságlistáit, és legalább annyira felismerhető brand a világ bármely pontján, mint a Coca-Cola vagy a McDonald’s.
Barbie-nak saját Instagram- és Twitter-oldala van, és fodrász, stylist, sminkes és fotós "kíséri", bármerre jár szerte a világon. Egész univerzum épült köré, amelynek részeként a számtalan magazin, animációs sorozat és film után 2020-ra ígérik az élőszereplős filmet is Margot Robbie főszereplésével.
Ez persze nem meglepő egy olyan játék esetében, amelyet születése óta személyiségként kezel a gyártó cége, a Mattel is. Mert Barbie-nak saját élete van, sőt, a cég tervezői szerint az önállóan sikeres nő modellje a kislányoknak. Ennek szellemében Barbie több mint 125 karriert elindított már: láthattuk például orvosként, űrhajósként, katonaként, állatorvosként, nővérként, pilótaként, teniszezőként, és persze színésznőként, énekesnőként is. Sőt 2004-ben indult az Egyesült Államok elnökének is. Az évforduló alkalmából a Mattelnél megerősítették:
Már a születésekor cél volt, hogy a baba azt közvetítse a kislányoknak: bármi lehet belőlük. És 1959-ben ez egészen radikális ötletnek számított.
A szélsőségesen konzervatív ötvenes évekre gondolva ez még igaz is, csakhogy a babához kezdettől fogva hozzátartoztak olyan külsőségek, amelyek folyamatosan visszatetszést keltettek, illetve tulajdonképpen Barbie lett az üresfejű szőke nő műanyag megtestesülése. Elég csak arra gondolni, hogy a legnépszerűbb babák között ott találjuk a napbarnított testű Malibu Barbie-t és a hollywoodi csillogásban tobzódó Barbie szupersztárt – akik ugye csak szórakozni akarnak. A cég legnagyobb példányszámban elkelt babája pedig az 1992-es Totally Hair Barbie volt, amely mindössze annyit tudott felmutatni, hogy bokáig ért a haja.
Barbie öltöztetése emellett több mint 70 nagy nevű divattervezőt ihletett meg, köztük Yves Saint Laurent-t, Diort és Armanit is. Sőt, egy babát Andy Warhol is tervezett. A legtöbbet, 302 500 dollárt 2010-ben fizették Barbie-ért. Az a baba Stefano Canturi ékszertervező közreműködésével készült, és a nyakékét egy különösen ritkának és drágának számító, rózsaszínű Argyle-gyémánt díszítette. A pénzt egyébként rákkutatásra ajánlották fel.
Barbie eladási statisztikái amúgy sem rosszak, jelenleg 150 országban évente 58 millió babát adnak el, és akkor a kiegészítőkről még nem is beszéltünk. 1959-es debütálása óta pedig körülbelül egymilliárd baba talált gazdára. A Mattel évről évre több új verziót dob piacra, ITT például megnézheti, hogy melyik volt a menő abban az évben, amikor ön született.
A ma hatvan éves Barbie örökifjú, ránctalan tökéletessége és idealizált világa alsó hangon is kislányok sok tízmillóinak életére volt hatással, és befolyásolta azt is, hogy a mindenkori társadalom hogyan tekint a lányokra és a nőkre. Ugyanakkor ha maradéktalanul igazak lennénk a vádak, hogy Barbie elhülyíti a gyerekeket, akkor az elmúlt több mint fél évszázad során a nyugati civilizáció már minden bizonnyal összeomlott volna. Cikkünkben kísérletet teszünk arra, hogy az évforduló alkalmából körüljárjuk a Barbie körül kialakult komplex jelenséget.
Felnőtt nőt a gyerekszobába!
Ruth Handler az ötvenes évek közepén azt vette észre, hogy a lánya, Barbara szívesebben játszik a felnőtt nőt formázó papír öltöztetős babákkal, amelyeken cserélgetni lehet a ruhákat, mint a csecsemő alakúakkal. Handler ezután évekig győzködte a Mattel tulajdonosait, többek között a férjét, hogy készítsenek egy ilyen babát. Mikor végül 1959. március 9-én megjelent a lányuk után Barbie-nek elnevezett divatbaba, a gyerekek imádták. Barbie-ból hat hónap alatt csaknem félmillió darabot adtak el.
A szülők, szakemberek és az újságírók egy része persze mélységesen megrökönyödött, és már-már ördögtől való dolognak tartotta, hogy a kislányok egy felnőtt nővel játszanak. Pedig a játékok történetében viszonylag friss szokás volt a lányok kezébe csecsemőt mintázó babát adni. A 19. századig a középosztálytól felfelé a lányok feladata elsősorban az volt, hogy olyan szkilleket sajátítsanak el, amelyekkel igazán jól mehetnek férjhez. Azt nem várták tőlük, hogy felkészüljenek az anyaságra, mert a gyereknevelés a szoptatós dajkák és a nevelők/nevelőnők dolga volt. Amikor viszont a 19. században kialakult a gyerekeiről közvetlenül gondoskodó anya képe, megjelentek a csecsemő játékbabák is.
A felnőtt nőt formázó, és gyakran a legújabb ruhakölteményeket bemutatni hivatott divatbabáknak ellenben sok száz éves hagyománya van – bár elsősorban felnőtteknek és gyűjtőknek szánták őket. A gyerekek pedig az idők kezdete óta másolják a felnőttek életét. Handler újítása az volt, hogy divatbabáját a gyerekszobába szánta, és egészen konkrét szerepmodellt képzelt el neki: az önálló, sikeres fiatal nőét, aki bármelyik kislányból lehet. Az első, 1959-es tévéreklámban is ezt az üzenetet hangsúlyozták: „Egy nap olyan leszek, mint te.”
Mindenért egy könnyűvérű német nő a felelős?
Az első Barbie csíkos úszódresszben feszített, és oldalra sandított, mintha valamilyen különleges titkot tudna. A baba teste anatómiailag hibás volt: abszurdak az arányai, túl karcsú a dereka, természetellenes a fejformája.
Ezek miatt számos vád érte, például, hogy kisebbrendűségi érzést ébreszt a lányokban, és egészségtelen testképet programoz beléjük. Ennek az olyan szélsőséges példáktól függetlenül is volt alapja, mint az ukrán Valeria Lukyanova, az amerikai Justin Jedlica vagy a brazil Rodrigo Alves, akik vagyonokat költöttek arra, hogy ideáljaik, Barbie és Ken mintájára szétműttessék a testüket.
A kifogásolt-dicsőített testformát nem Handler alkotta meg, ő gyakorlatilag lemásolt egy német babát. A Bild Lilli felnőtt gyűjtőknek szánt divatbaba volt, igazi belevaló csaj, és annak a kevésbé szalonképes verziója. Az eredetije a Bild bulvárlap hasábjain futó képregényben kalandozott az éjszakában: szellemes, csábos nőcske volt, aki a sztori szerint szívesen múlatta az idejét a szórakozóhelyeken.
Az évtizedek során Barbie külseje változott, de a cél végig az volt, hogy mindig beazonosítható maradjon. És bár kezdettől fogva kapható volt sötét hajú változatban is, az ikonikus Barbie a szőke lett. 1961-ben kapta meg híres kék szemét, a fejére puhább haj került, és az egész teste könnyű, üreges lett. A feje korábban is az volt, ami persze rengeteg viccnek szolgált alapul, viszont így lehetett dús, fésülhető haja, ami a Barbie-babák egyik védjegye.
Később hajlítható lett a lába, és több körben is megpróbálták úgy alakítani az arcát, hogy természetesebb legyen. Ennek persze voltak olyan zsákutcái, mikor inkább hörcsögre hasonlított. 1972-ben a Malibu Barbie volt az első, aki egyenesen szembe nézett a világgal és el is mosolyodott.
Húsz évig Barbie semmit sem változott, a kilencvenes évektől viszont egyre több szó esett a testképzavarokról. A Mattel erre 1998-ban piacra dobta az új Barbie-t: a melle kisebb, a dereka szélesebb, a csípője keskenyebb lett, a lába kevésbé formás, a haja természetesebb árnyalatú.
A nagy áttörést aztán a 2016-os Normal Barbie vagy Curvy Barbie kollekció hozta el. A Mattel négyfajta testalkatot, nyolc különböző bőrszínt, 14 arcformát és 18 szemszínt tett elérhetővé. A különleges alkalomból Barbie a Time címlapján szerepelt, egyértelműen felszólítva a világot:
Most már befejezhetjük a testem kibeszélését?
Az újításoknak viszont nem mindenki örül. Volt gyűjtő, aki úgy tiltakozott, hogy ha reális külsejű nőt akar látni, akkor belenéz a tükörbe. A gyakrabban felmerülő szempont viszont az, hogy a régi, extrémebb idomú babákra tervezett ruhák nem jönnek fel az új, természetesebb testarányú babákra. Márpedig Barbie ideális világában a több rend ruha legalább olyan fontos, mint maga a baba.
Egy darab műanyag: a tökéletes bűnbak
Barbie teljes neve egyébként Barbie Millicent Roberts, és a kitalált wisconsini városból, Willow-ból származik. A Mattel demokratikus, internacionalista, extrovertált, a gyengéket védelmező, intellektuális személyiségként szeretné eladni, akivel szerintük minden kislány szívesen azonosul – amellett persze, hogy Barbie vonzó, jólöltözött és hipersikeres.
Kritikusai szerint viszont a baba a sablonosság, az álságosság, a művi eszmék, a fogyasztói szellem megtestesítője. Barbie idealizált világában nincs szegénység, betegség vagy úgy általában csúfság, ellenben ott van ő, az irigyelt alfa lány, aki mégis orvosnak vagy katonának áll.
Az ilyen ellentmondások írják le legjellemzőbbek a Barbie-jelenséget. Barbie-t például gyakran emlegetik divatbolond trendteremtőként, de ha jobban megfigyeljük, öltözködése valójában mindig megmaradt a biztonságos kereteken belül. A nagy divattervezők ténykedése ellenére tömeges szinten nem diktálta, hanem legitimizálta az aktuális divatot. Hasonló tévhit, hogy Barbie-nak bármi köze lenne az adott kor szépségideáljához. Míg ezek az eszmények évtizedenként változtak, Barbie lényegében ugyanaz maradt. Ő inkább egy erőteljesen átlagolt figura, akire bármikor azt mondanák: csinos.
Linor Goralik a Barbie - Az igazi szőke nő című könyvében (Typotex, 2014) gyűjtötte össze, mi mindent látnak bele. A baba például kezdettől fogva a fogyasztói szellem és a jólét szimbólumává vált. Magyarországon sosem számított olcsónak, de Amerikában eredetileg jóval kevesebbe került, mint a többi divatbaba, mindössze 3 dollárt kértek érte. A matricás albumokhoz hasonlóan a fogyasztásra ingerlő trükk itt is az volt, hogy sok kelléket kellett hozzá vásárolni: ruhákat, testvért, barátnőt, házat, kocsit. A kislányok azonnal vetélkedni kezdhettek, kinek mit sikerült beszereznie – márpedig egy Barbie Álomház ma is majdnem háromszáz dollárba kerül az Amazonon. A cég ráadásul mindezt leöntötte giccsel. A Barbie-pink ma már egy meghatározott árnyalat a színskálán, ami nem csoda, miután a Mattel erőteljesen bebetonozta a rózsaszín=lányholmi kapcsolatot.
Barbie nőiessége is önmaga karikatúrája lett. Az üresfejű, szőke a butaság szimbóluma, teljesen természetesen hangozhat el bármikor egy olyan mondat:
Tiszta Barbie! Gyönyörű, tetszik a férfiaknak, de tök buta.
A szülők kifogásolják Barbie kifejlett mellét és azzal vádolják, hogy nyílt szexualitással zavarja össze a kislányokat, mikor pedig a Mattel előjött a nyitható hasú, állapotos babával, világraszóló botrány kerekedett, hogy a cég a tinédzserkori terhességet reklámozza. Az érzelmektől (és nem kevés prüdériától) túlfűtött vitákban az közben nem igazán merült fel, hogy a hús-vér szerepmodell édesanyák vagy a csecsemő-formájú babák hasonló „reklámfelületek” lennének.
A Mattel ráadásul mind a mai napig kínosan ügyel arra, hogy megőrizze babája ártatlanságát. Barbie világa exkluzívan matriarchális, amelyben a férfiaknak (a feminin Kennek vagy utódjának, a kissé vagányabb Blaine-nek) semmilyen számottevő szerep nem jut azon kívül, hogy előbbi például évtizedeken keresztül hűséges kiskutyaként kísérgesse Barbie-t és barátnőit a különböző bulikba.
A nyugati kultúra jelképeként pedig Barbie a hazafiasság mintaképe. 1976-ban még abba az időkapszulába is bekerült, amellyel az Egyesült Államok 200 éves fennállását ünnepelték. A Mattel sorra elkészítette ugyan a különböző fekete és latino babákat, majd később egész etnikum-sorozatokat (még egy Sissit idéző, osztrák–magyar monarchia beli babát is terveztek, de végül nem hittek benne eléggé, hogy piacra dobják), Barbie igazi WASP (fehér, angolszász, protestáns) maradt. Akinek még a mosolya is az a „tipikusan felszínes amerikai mosoly” – harsog ismét a kritikusok kórusa.
Goralik véleménye szerint viszont érdemes elgondolkodni, hogy a műanyag babára aggatott címkék közül mennyi a projekció. Amikor bűnbakot csinálunk egy tárgyból, a kritikák valószínűleg inkább a kultúrára érvényesek, amely kitermelte. A Trophy Wife Barbie ironikus Facebook-oldalát nézegetve nem olyan elképzelhetetlen, hogy ebben az érvelésben van némi igazság.
Jönnek a kerekesszékes és a lábprotézises Barbie-babák
