A most először Párizsban megrendezett World Restaurant Awards díjátadó gálán az Év étterme fődíjat – amelyet a világ legjobbja érdemel ki – egy kis dél-afrikai hely kapta.
A mindösszesen 20 vendég egyidejű fogadására alkalmas étterem az Atlanti-óceán partján, a Paternoster nevű halászfaluban található. Ha úgy tetszik, mondhatnánk, a világ végén van. Az éttermet tulajdonos-séfje, a 38 éves Kobus van der Merwe szüleinek 130 éves családi nyaralójából alakította ki a fehér sziklás partszakasz strandja közelében.
A Stellenboschban felcseperedett Van der Merwe egyáltalán nem akart szakács lenni. „Első szerelmem a klasszikus zene és a képzőművészet volt – mondta el egy interjúban. – A kulináris iskola egyfajta visszaesés volt a számomra, nem is fejeztem be, mivel úgy gondoltam nem nekem való”.
Ezt követően Fokvárosban médiatudományt tanult a Cape Peninsula Műszaki Egyetemen. A kurzus befejezése után zenekritikus, majd Dél-Afrika legkedveltebb éttermi kalauza, az Eat Out webszerkesztője lett. „Itt jöttem rá, hogy honnan hiányzok, úgy éreztem, mintha az iparág rossz oldalán lennék. A Wolfgat ennek a következménye: egy finomhangolású, hangsúlyosabb projekt a számomra” – foglalta össze pályamódosítását a séffé vált újságíró.
A 2016-ban nyílt Wolfgat csapata abszolút természetes és friss alapanyagokból dolgozik, az óceánparton begyűjtött vízi- és pozsgás növényekből, hínárból, algából, halakból, kagylókból és rákokból állítják össze menükínálatuk főbb tételeit, s a part menti dűnékben növekvő fűszernövényekkel ízesítik ételeiket. Van der Merwe gasztronómiai felfogása és útmutatása szerint az egyébként szakképzetlen, javarészt nőkből álló személyzet a nyers állapothoz közeli, alig feldolgozott fogásokat készít.
A hét tételből álló menüsoruk 850 randba, vagyis 17 ezer forintba kerül, ami jóval alatta van a nagy nyugati gasztroszentélyek árszintjének. Viszont bejutni nem könnyű hozzájuk, már három hónappal előre minden asztal foglalt.
A séf büszke kis csapatára, amely a legjobb étteremnek odaítélt fődíj mellett egy másikat is hazavihetett Párizsból Dél-Afrikába, még a Legjobb térképen nem jegyzett desztináció díját is a Wolfgat kapta.
A francia fővárosban egyébként a World Restaurant-díjat 18 kategóriában hirdették ki. A teljesség igénye nélkül említjük meg, hogy külön-külön elismerték a klasszikus, a legjobb új, a leghangulatosabb, a legeredetibb konyhájú, és legjobb ételspecialitású éttermet is.
A World Restaurant Awards-t a multinacionális IMG hozta létre a nemzetközi gasztronómia olyan prominens személyiségeinek, nagytekintélyű étteremkritikusainak és szakíróinak a közreműködésével, mint Joe Warwick és Petrini Andrea. A díj alapításának célja, hogy jobban tükrözzék a nemzetközi gasztronómia minőségi sokoldalúságát, sokrétűségét, s egyaránt elismerjék az egészen kis éttermek és a legnagyobbak teljesítményét is (30 ország 800 vendéglátóhelye került a listájukra). Szóba került olyan megfogalmazás is, hogy egyben a Világ legjobb 50 étterme (The World's 50 Best Restaurants) ellendíja. A 100 fős bírálóbizottság (50 nő és 50 féri) tagjai között a gasztrovilág legnagyobb neveit találjuk, köztük Elena Arzak (Arzak), Massimo Botura (Osteria Francescana), David Chang (Momofuku), Hélène Darroze (H. Darroze), Daniel Humm (Eleven Madison Park), Rene Redzepi (Noma) és Clare Smyth (Core).