Mint írja, őszinte tisztelettel, reményekkel tele írja nekik ezt a levelet, hátha elolvassák, és elgondolkodnak a válaszokon. Arra kéri őket, hogy magukban, kezüket a szívükre téve, őszintén válaszoljanak a kérdésekre, majd tegyenek legjobb belátásuk szerint.

A kérdések:

„Önök tudnak mit mondani a gyermeküknek, unokájuknak, ha fáradtan, kedvetlenül hazatérnek az iskolából, miért kell nekik ezt tenni?

Önök engednék, hogy a gyermekük, unokájuk egy leharcolt, festetlen teremben, rozoga padokban töltsön el naponta 6-8 órát?

Önök engednék, hogy a gyermekük, unokájuk veszélyes körülmények között, a lépcsőn, raktárban rohangálva tesizzen?

Önök meg tudják magyarázni gyermeküknek, unokájuknak, hogy miért jönnek-mennek a tanárok az iskolában?

Önök meg tudják vigasztalni a gyermeküket, unokájukat, amikor a kedvenc tanáruk elmegy az iskolából, mert nem bírja, és emiatt szomorú a kisdiák?

Önök el tudják fogadni, hogy gyermekük, unokájuk szakóráit éppen az a pedagógus tartsa, aki ráér, mert nincs szaktanár?

Önök meg tudják vigasztalni gyermeküket, unokájukat, amikor megszüntetik a kis létszámú osztályát, és bekerül egy nagy létszámú osztályba?

Önök csendben tűrnék, ha az érettségi előtt álló gyermekük, unokájuk vizsgakövetelményeit, használható eszközeit egyik pillanatról a másikra megváltoztatnák, ezzel jelentős hátrányba hozva őket?

Önök meg tudják otthon magyarázni a gyermeküknek, unokájuknak, miért hemzseg hibáktól minden tankönyv?

Önök tudnak mit mondani a gyermeküknek, unokájuknak, miért fáradtak, nyúzottak a pedagógusok és miért nincs türelmük már semmihez?

Önök engednék, hogy a fejlesztésre szoruló gyermekük, unokájuk ne kapja meg a neki szükséges fejlesztéseket, mert nincs rá ember?

Önök rá tudnák beszélni felvételiző gyermeküket, unokájukat, hogy miért legyen tanár, mert előremutató életpálya vár rájuk?”

Jocó bácsi szerint ma szülők ezreinek kell ugyanezeket a dolgokat megmagyarázni a gyermeküknek. „Kénytelenek tétlenül nézni azt, ami a gyermekükkel történik. Közben persze a hírekben minden rendben van…”

Úgy véli, az lenne a közös feladata az iskolának, szülőnek, pedagógusnak, és az oktatásirányításnak, hogy a gyermekek fejlődését, előrejutását és boldogságát biztosítsa nyugodt körülmények között, meghagyva nekik az önfeledt gyermekkort. „Csak mondom, Önök most pont nem ezt teszik, sőt az ellenkezőjét…”

Végül kijelenti a pedagógus, hogy semmilyen pártnak nem tagja, bérelt embere. Párttól, gondolkodásmódtól függetlenül szeretné felhívni a figyelmet, hogy nagy baj van.