Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miután a hatóságok meszeltek, mint a kisangyal, és példás gyorsasággal eltüntették a kétfarkúak Thomas gőzmozdonyos, orbános (ál)Banksy-freskóját, meghirdettünk egy versenyt az olvasóink között, ki milyen megoldással tudna új értelmet adni a fehér falnak. Aztán nem győztünk válogatni a pályaművek közül – nagyon beindult az olvasók agya. Önnek melyik jön be leginkább? Szavazzon a cikk végén!
K. Tamás két op-artos megoldása egyrészt a Terror Házának pengefalát idézi meg a békés bulinegyedes környezetben, másfelől pedig a "több nem kevesebb, hanem több " elvét érvényesíti. A műalkotások mélyesztétikai, ontológiai rétegébe nem hatolnánk bele, ám kiemelnénk, hogy a sarokba állított rózsaszín személy négyszer is látható a tükörben, de ő egyszer sem látja önmagát – ezt a súlyos üzenetet így hét vége felé inkább mindenki boncolgassa magában.
K. Zsuzsa is hasonlóan önreflexív üzenetet küldött: a rózsaszín alak nem Banksy (egyértelmű utalás a ceci n'est pas une pipe-féle Magritte-gesztusra, minden posztmodernista esztéta reggeli mantrájára), meddig Banksy, honnan Kétfarkú, felvetül a kérdés, Magyarország ország-e, a politika nálunk politika-e, a köztársaság köztársaság-e, ugye, megint ilyen fajsúlyos kérdések kerülnek elő egy mesefigura és egy helyi Terminátor találkozásakor.
Pápai Gábor összehozta a magyar szabadságeszmény legaktuálisabb szimbólumát, a láncát lerázó medvét az újrakezdés fehér ártterével. Üzenete egyételmű: a medve nem játék, de márciusban újra kezdjük.
Challenge room, azaz szabadulószoba a címe ennek az alkotásnak, melynek értelmezésére akár külön félévet lehetne indítani az ELTE BTK megfelelő interdiszciplináris tanszékein. A szemetet (hamut?) a saját fejére szóró Szabadság-szobor, azaz a szabadság eszményét önnön kezével meggyalázó gellérthegyi alkotás párhuzamba állítható az elvi szólásszabadság terében rapid módon lefestett képi vélemény paradoxonával, de ezt igazából már mi sem tudjuk követni. A szabadság teréből szabaduló ország lennénk? (Update: a pályamű alkotója magyarázatot fűzött alkotásához: a Szabadság szobra ice-bucket challange-et hajt végre, azaz jeges vizet zúdít magára á la Falus Ferenc).
Kevésbé duplafenekű P. ZS. alkotása, amely az igazat mondja, nem csak a valódit – szövegesen festi le, mi is található a fehér diszperzitréteg alatt.
N. Fliege pályaműve olyan bűnfilmes és alvilági referenciákat sorakoztat fel, aminek kommentálásának inkább Magyar Bálint a szakértője, a fegyveres utalásrendszert pedig már végig sem merjük gondolni.
Hát persze, csaphat a homlokára bármelyik olvasónk, aki szívesen pályázott volna, de épp nem pattant ki semmi a fejéből, ez a megoldás a legevidensebbek egyike. Ez azonban cseppet sem von le értékéből.
A Mi Időnk Forradalmi Hírportál nem híve a nyájas kedélyeskedésnek, elvégre a közélet kérdéseinek végén sorsok és emberéletek vannak – egyszerűen arra használták a fehér falfelületet, amire való: ismeretterjesztésre.
Kivételesen kompakt pályamunka az Orbanksy, szóvicc és utalás a miniszterelnök valahol félelmetes buggyos pantallókatasztrófájára – ráadásul a stílus terén is üzenete: van, amikor még egy gőzmozdony is jobban áll, mint egy teljesen elbaltázott nadrág.
Koko Jumbo műve kapcsolódik az Orbanksyhoz, leágazás és variáció, ebből is látszik, hogy az a buggyos nadrág mennyire traumatikus élménye volt megannyi magyarnak – egy nemzetnek. A sarokban gubbasztó nő Blair Witch Project-szerű nyomasztása pedig csak újabb szinteket emel a traumán.
