A #metoo mozgalomnak köszönhetően átértékelte a saját helyzetét és tapasztalatait a nevével fémjelzett botrány áldozata.
Húsz évvel a botrány kitörése után Monica Lewinsky hosszú cikkben tekint vissza az elmúlt évtizedekre a Vanity Fair legfrissebb számában – ezúttal már a #metoo kampány perspektívájából. Monica Lewinsky a húszas évei elején botrányhősként a címlapokon találta magát, miközben a közvélemény és Bill Clinton is magára hagyta, és engedte, hogy a sajtó szétszedje a gyakornokát.
Ez a forgatókönyv nem nagyon különbözik azoknak a nőknek a történeteiről, akik a nyilvánosság elé álltak a traumáikkal, és ezért hiteltelenítették őket. A különbség ma már az, hogy a #metoo mozgalomnak köszönhetően ezek a nők már nincsenek egyedül, és ezzel olyan erőt kapnak, amely annak idején, húsz évvel ezelőtt nem állt Lewinsky rendelkezésére.
Lewinsky ír a poszttraumás stresszről is, amelyet cipelnie kellett, miután célkeresztbe került az elnökkel folytatott afférja miatt. Megjegyzi, hogy, ha nincs a #metoo mozgalom, amely végre létrehozta azt a nyelvezetet és azt a közösséget, amelyen keresztül a visszaélések narratíváját újra lehet értelmezni, ő sem ismerte volna fel a hatalmi egyenlőtlenséget közte és Clinton elnök között.