Minden gyerek más, és minden gyerek másképp fejlődik. Vannak azonban bizonyos igazodási pontok, amelyekből képet lehet kapni arról, hogy hol tart, és szüksége van-e valamiféle külső beavatkozásra ahhoz, hogy tartani tudja a tempót. Ha például egy gyerek lényegesen lassabban tanul meg beszélni, vagyis kétéves korára nincs még egy ötvenszavas szókincse, esetleg egyáltalán nem beszél, akkor annak a gyereknek szakértő kezében van a helye.

Ezt az utat próbálja meg közel hozni a szülőkhöz a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat szervezésében futó Korai Fejlesztés Hete című programsorozat. Több szakember a szakszolgálat Beszédjavító Tagintézményében rendezett találkozót, beszélgetést szülőkkel, nagyszülőkkel, bölcsődei gondozókkal.

A mielőbbi beavatkozás egyik fontos területe a beszéd, melynek késése „nagyon nehéz kérdés, mert sok érzést indít el a szülőkben is, de arra kell koncentrálniuk, hogy milyen lehetőségük van segíteni a fejlődést” – indokolja az ismeretterjesztés fontosságát Szekeres Mária, klinikai szakpszichológus. A beszéd késése ugyanis akár már pár hónapos logopédiai kezeléssel rendezhető.

A fejlesztés csapatmunka

A védőnők szerepe óriási az elsődleges prevencióban, hiszen ők találkoznak legelőször a gyermekkel, folyamatosan követik fejlődését, látják otthoni környezetében, beszélgetnek a szülőkkel. Általában ők észlelik, hogy valamiféle szakértői beavatkozásra van szükség egy gyereknél. A korai felismerésnek köszönhetően pedig már két, két és fél éves gyerekek is megjelennek az ellátórendszerben.

„Ez az egyik legnehezebb kérdés egy család életében, hiszen arról van szó, hogy született egy gyermek, de valami gond van vele” – mondja Szekeres Mária. Ráadásul a fejlesztés több évig is eltarthat, vagyis szükség van egy védő, segítő hálózatra a gyerek közül, amelyet a pszichológus szerint a bizalomnak kell összetartania.

Hogy mennyire csapatmunka a fejlesztés, jól jelzi, hogy a szakszolgálat Beszédjavító Tagintézményében sok szakember közreműködik benne: logopédus, mozgásterapeuta, pszichológus segíti a gyerekeket abban, hogy megtalálják a hangjukat. Nem mindegy azonban, hogy a gyerek mikor kerül a szakértőkhöz.

AFP / Uwe Anspach

Több szülő szembesült azzal, hogy amikor rájött, a gyerek nem beszél, a rokonok annyival intézték el a problémát, hogy „Ó kicsi még, ráértek. Majd fog beszélni. Ne aggódjatok.” Holott már rég felülírta a szakma azt az elképzelést, hogy ráér várni a gyerek hároméves koráig – mondja Havadi-Nagy Marian, gyógypedagógus, logopédus, nyelvész.

„Én szakemberként, magánemberként is túlbiztosítok” – erősít rá Szekeres Mária, aki szerint fontos, hogy a problémát diagnosztikaialag is kizárják. Ehhez pedig komplex gyógypedagógiai, pszichológiai, orvosi vizsgálat kell. „A bölcsődében gyakran felmerül a kérdés: be van gyulladva a gyerek füle, és nem jól észlel? Nem biztos, hogy hallássérült. De zárjuk ki a lehetőséget!” – int óvatosságra a szakember.

Sokszor azonban a szakértői biztatást felülírja a családi nyomás. Az egyik szülő arról számolt be, mennyire nehéz volt megküzdenie az őt érő külső, „minden oké” ingerrel, holott érezte, hogy valami nincs rendben. „Mindig megnyugtattak. Harcoltam magammal, és arra jutottam, hogy igenis segítséget kell kérnem a gyerekemnek, mert nem biztos, hogy jót teszek azzal, ha várok.”

Az egyik kisgyermeknevelő véleménye szerint a védőnők és az orvosok gyakran nem merik felvállalni, hogy probléma van. Ha a bölcsődei dolgozók gondot észlelnek, ha azt látják, hogy nem fejlődik a gyerek, szólniuk kell a szülőnek. „De nehéz helyzetben vagyunk, mert a szülő sokszor hárít” – mondja.

Szekeres Mária szerint adekvát kérdés, hogyan kommunikáljunk a szülőkkel úgy, hogy a megértés megtörténjen. „A megértésen sok mindent lehet érteni. Nem csak azt jelenti, hogy igen, bement az információ a fejembe, hanem azt is, hogy abban a pillanatban megdobban a szívem. Lehet, hogy látszólag hárít a szülő, de a dolog másik oldala, hogy védeni akarja a gyerekét.”

AFP / Marco Bertorello

És van, amikor eltérítik őket a cselekvéstől. Havadi-Nagy Marian szerint a hozzájuk forduló szülők gyakran arról számolnak be, hogy már jóval a Beszédjavítóba kerülés előtt észlelték a problémát, és keresték a beavatkozás lehetőségét, de a gyerekorvos vagy a védőnő lebeszélte őket erről.

Minden összefügg

Négyéves korig nem lehet nyelvi zavarról beszélni, és a beszéd késésének több oka is lehet. „Anélkül, hogy betegségekben gondolkodnánk, sok olyan dolog történhet a gyerekkel, amelyek érinthetik a beszéd-, a mozgásfejlődést, és természetesen az egész személyiség működését is” – mondja Szekeres Mária, aki szerint már a fogantatás első pillanatától kezdve nagyon fontos, mi történik a magzattal, hiszen már a méhen belüli lét meghatározhatja a gyerek későbbi fejlődését. Ilyenkor alakul ki az elsődleges kommunikáció.

Az orvosok és a szülésznők pedig már a születéskor jelezhetik, ha valami gond van – például, ha nem sír fel a gyerek. Az öröklődés, az idegrendszer érésének késése, és hallásprobléma is szerepet játszhat a beszéd késésében, de a jól beszélő, stimuláló, serkentő környezet hiánya (azaz, ha a szülők nem beszélnek eleget a gyerekükhöz) is okozhat késést a beszédfejlődés területén.

„Régen úgy képzeltük el az idegrendszer és a gyerek működését, hogy vannak fiókok, amelyeket kihúzunk: az egyikben látunk, hallunk, gondolkodunk. Ma már sokkal inkább úgy képzeljük el, mint egy szépen horgolt csipketerítőt. Ha itt meghúzok egy szálat, a túlsó végén is reakciót fogok látni” – mondja Dobrovitz Zsuzsa mozgásterapeuta.

Ha a gyerek sokáig nem szólal meg, az az egész családból szorongást válthat ki. A szakértők szerint éppen ezért, ha a beszéd mint erős kapcsolódási lehetőség kiesik, más utakat kell találnunk a gyerekhez. Egy kisgyerek az első pillanattól kezdve nagyon igyekszik kötődni, de ha nehéz felvennie a kapcsolatot, az frusztrálja őt is, és a szüleit is. Fontos tehát, hogy a felnőttek támogassák ezt a nehéz folyamatot.

Kapcsolódási pont lehet például a mozgás. Egy nem beszélő gyerek a testén, a mozgásán keresztül fedezi fel a környezetét, önmagát, a szüleit, az egész világot, ezért elengedhetetlen, hogy a mozgásfejlesztés is elérhető legyen valamilyen formában.

A kerekasztal-beszélgetésen részt vevő szülők egyike azt mondja, amikor a másfél éves gyereke nem beszélt, az egyetlen kapcsolódási pontjuk egy verseskönyv volt: napi másfél-két órát kellett olvasni a gyereknek. Míg hallgatta a mesét, rámutatott a képekre is, és ha a szülője mást mondott, mint amit az ábrázolt, erőteljesen tiltakozott. Egy nevelőnek pedig a hosszú ideig tartó legózás volt az egyetlen, ahol a leginkább tudott az egyik kisgyerekkel kommunikálni, még ha szavak nélkül is. Egy másik családtag pedig a labdázásban, a mondókákban találta meg a kapcsolódási pontot.

Havadi-Nagy Marian szerint tulajdonképpen ez már a párbeszéd építése. „Igaz, hogy hiányzik a szóbeli kommunikáció, de ha az akció-reakció működik, az a szóbeli közléseket is segíti” – mondja.

A szülőknek is fejlődniük kell

A szakemberek egyetértenek abban, hogy minden, gyerekkel kapcsolatba kerülő felnőttnek türelmesen kell kezelnie a beszédkésést.

AFP / Marco Bertorello

„Nagyon fontos, hogy a gyerek akciójára jó reakciókat adjunk. Így a gyerek megtanulja, hogy jó kapcsolatban lenni: nem fogják kinevetni, vagy megbüntetni, ha valamit nem tud kimondani. Azt hiheti a szülő, hogy serkenti a gyereket, ha mondjuk, elutasítja a szókezdeményeket, és arra kéri, hogy egész szavakat mondjon ki helyettük, holott csak még inkább frusztrálja” – mondják a szakemberek.

Ha a gyerekkel ilyen típusú gond van, az elképesztően megterhelő lehet a szülő lelkének is – mondja Szekeres Mária. „Azt éli meg, hogy rossz anya, rossz apa, és egyáltalán, alkalmatlan arra, hogy a gyerekével foglalkozzon. A tétlenségben összezuhanhat. A terápia komplexitása abban is rejlik, hogy segítsünk megérteni a szülőnek, hogy bár ő ismeri a gyerekét, egy adott pillanatban nem fog tudni segíteni neki. Nem fogja tudni például megműteni, vagy kellő mozgásfejlesztést adni neki. És nem is kell. Az egyetlen, amit tehet, hogy megtalálja azt a csatornát, ahol kapcsolatba tud lépni vele, mert így megtapasztalhatja, hogy ő elég jó szülő.”

A fővárosban minden kerületben elérhetőek a Szakszolgálat tagintézményei, az ellátásba szülői jelentkezés által lehet bekerülni, de intézményi kezdeményezés is lehetséges, szülői beleegyezéssel.