Nesze neked, Orbán, ilyenkor meg jók a migránsok? Ha sportsikerek vannak, akkor jó a sokszínűség?

Csütörtök koradélután óta ezt trendi kérdezni a közösségi médiában és másutt, ha valaki egyébként elutasítja az elmúlt három év idegenellenességre épülő kormányzati kommunikációját. De ezzel szépen ki is jelöltük a Liu testvérek helyét: a magyarságon kívül. Ők migránsok, esetleg sokszínű magyarok, gazdasági bevándorlók.

Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang egyaránt Budapesten született, egész életükben magyar színekben versenyeztek, hazánk bajnokai, piros-fehér-zöld színekben szereztek érmeket az Európa- és világbajnokságokon. Nyilván identitásuk fontos része, hogy apai ágon kínai felmenőkkel rendelkeznek. De ez legfeljebb egzotikusabb többségünknél, akiknek az ősei között szerbek, szlovákok, zsidók és németek vannak.

A magyar polgárok általános DNS-mixtúrája van olyan összetett, mint a bajnokainké. Erről csapattársuk, Knoch Viktor családneve is árulkodik.

Aki most Orbánnak bemosva azt emeli ki, hogy a Liu testvérek is migránsok, az kirekeszti őket a magyarok közösségéből. Ilyenkor kéne ugyanis az elvekhez hűnek maradni. Ha valaki hisz abban, hogy távolról érkezett emberek is hasznos tagjai lehetnek egy kezdetben idegen kultúrának, az akkor sem mutogathat valaki vélt származására, amikor az politikailag hasznossá válik.

Igen, Orbán Viktor politikai jövőjét építette arra, hogy az illegális migráció után egyre inkább a legális vándorlást is üldözendővé kiáltsa ki. És igen, ezt nagyon sokan tartjuk hibának ebben az országban. Mert lehet hasznos tagja a magyar társadalomnak az, aki Mongóliából vagy Nigériából érkezett, és ez számos más kontinensen született, magyarrá vált orvos vagy ügyvéd igazolja is a mindennapokban.

De az ügy ennél kellemetlenebb. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, Elizabeth Swaney esetében kevesebbet hallottuk, hogy migráns. Pedig ő épp annyira magyar a gének tekintetében, mint a Liu testvérek, viszont identitásában semmit sem hord magában abból, amit a most olimpiai bajnoki címet szerző sportolók. Az országnak kínos perceket okozó amerikai szeme azonban hasonlít a miénkhez, bajnokainké viszont ferde. Igen, az ő migránsozásukban meghúzódik a faji gondolkodás, jöjjön az a legbaloldalibb sarokból is. Hamarabb kapják meg a kirekesztő jelzőt az ősbudapesti Liuk, mint egy felnőttkorában honosított szerb kézilabdás.

De ha messzebbről nézzük: a kenyai apától, kansasi anyától Hawaiin született Barack Obama épp annyira volt amerikai, mint Liuék magyarok. Száz százalékig. És igen, a demokrata elnök hazafiságát többek között Donald Trump alamuszi módszerekkel kérdőjelezte meg. Tette ezt politikai haszonszerzésből, rasszista alapon. Ne essünk ebbe a hibába, bármilyen frusztráló legyen is a három éve folytatott kommunikációs szőnyegbombázás.

Jean-Marie Le Pen egykoron a kék-fehér-pirosaknak hívott francia válogatottat találta fekete-barna-fehérnek csúfolni, míg az AfD jelenlegi elnöke mondta azt Jerome Boateng világbajnok labdarúgóról, hogy nem szeretne a (Berlinben született) focista szomszédja lenni. A migrációs háttérrel rendelkező sportolók kiközösítésének tehát hagyománya van, ez azonban a populista, etnicista szélsőjobb szórakozása. Ha Orbán és Habony akar ezzel élni, már nem fogunk meglepődni.

Mi azonban akkor se közösítsük ki a Liu testvéreket, amikor nyernek, és akkor sem, ha éppen lemaradnak a dobogóról. A modern Magyarország négy magyar versenyzője szerzett a 2018-as olimpián aranyérmet: Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor és Burján Csaba.