hvg.hu: Több kezdeményezés indult már el azért, hogy bekerüljön a Nemzeti alaptantervbe a pszichológiaoktatás. Eddig egyik sem jutott el a megvalósításhoz. Ön is támogatja ezeknek a programoknak a kidolgozását. Miért fontos ez?

Reményik Ildikó: A magyar társadalom Európa többi népével összehasonlítva igencsak hátrányos helyzetben van szociológiai és pszichológiai szempontból. A statisztikai adatok kimutatják, hogy átlagban hét évvel élünk kevesebbet, mint osztrák szomszédaink, és az életünk folyamán betegségben eltöltött idő is hosszabb, mint a legtöbb EU-s országban. Egyre több pszichoszomatikus megbetegedésben vagyunk listavezetők, például a szív- és érrendszeri megbetegedésekben. A 64 év alattiak tüdőrák miatti halálozásában Európában minden országot megelőzünk. Prosztatarákban egy fokkal jobbak a mutatóink, de nagy valószínűség szerint csak azért, mert a magyar férfiak nem élik meg azt a kort, amikor debütálni szokott a prosztatarák. Már alig találni olyan családot, ahol ne lenne olyan fiatal, akinek gyenge az immunrendszere, allergiás vagy emésztőrendszeri problémával küzd. A Magyarországon várható élettartam Európában az egyik legalacsonyabb. Az elkövetett szuicid esetek alapján Magyarország világviszonylatban évek óta a top 20-ban van. A magyar fiatalok házassági hajlandósága alacsony, míg kiugróan magas a gyermeküket egyedül nevelő szülők száma.

Mára már bizonyított, hogy az itt felsorolt problémák főként pszichológiai eredetűek. A sok stressz, a nem megfelelő vagy hiányzó stresszkezelés, a feldolgozatlan krízishelyzetek mind felelősek ezért. Közben az emberek még mindig nem látnak kapcsolatot a testi tünetek és a pszichés problémák között. Ma hangsúlyt fektetünk az egészségvédelemre, a prevencióra, kampányolunk a dohányzás, a mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás ellen, a szűrések mellett. Viszont nem ismerjük fel a pszichológiai elhanyagoltságot. Pedig a WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint is

„az egészség nem a betegség hiánya, hanem a bio-pszicho-szociális jóllét”.

Reményik Ildikó

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Miben látja megnyilvánulni a mindennapokban az emberek pszichológiai képzettségének hiányát?

R. I.: Tizenkét éve dolgozom Budapest I. kerületében. A kerület iskoláiban magas színvonalú az oktatás. A diákok többsége egyetemen folytatja a tanulmányait. Ennek ellenére találkozom olyan leérettségizett fiatalokkal, akik nem tudták definiálni a motivációt vagy az asszertivitást. De dolgoztam olyan megvert fiatal feleséggel, aki azért nem jelentkezett lelkisegély-szolgálatra, mert azt gondolta, az egy vallási irányzat. Mindeközben volt alkalmam megismerni az Igazgyöngy Alapítvány egyik programja keretében olyan Berettyóújfaluban és környékén elő, mélyszegénységből jövő, szegregált gyerekeket, akik igazán gazdag pszichológiai ismeretekkel rendelkeznek. Az Alapítványban dolgozók látványosan otthagyták az ujjlenyomatukat. Ez azt mutatja, hogy igenis lehet változást elérni. 

hvg.hu: Miért épp a 14-18 éves korosztálynál kezdené el az oktatási folyamatot?

R. I.: A pszichológiai ismeretek tanítását nem lehet elég korán elkezdeni. Tudnék olyan nemzetközi példát említeni, ahol már az óvodában elkezdik a pszichológiai nevelést, sokat beszélgetve a dühről, az irigységről, a szomorúságról és persze sikerekről, örömről, flow-élményről is. A szülők egyre leterheltebbek, kevésbé képesek gyerekeiket felkészíteni az élet minden területére. Az oktatás mellett már az életre való nevelés is az iskola feladata lenne, mint ahogy ezt nemzetközi példákban is tapasztalhatjuk. Az iskolában pedig átadjuk a tudást, mindent megtanítunk a gyerekeknek a fizikumukról, a testükről, miközben semmit nem tudnak meg a pszichikumokról és nincs semmilyen módszer a birtokukban arra, hogyan kezeljenek például egy szorongásos stresszreakciót. Fontos, hogy már a gyerekeknek is legyenek válaszaik olyan kérdésekre, mint hogy mennyi idő kijönni egy lelki problémából, mikor vannak benne már túl régóta és mikor kell segítséget kérniük. Ezt a típusú tudást sikeresen lehet kamaszkorban átadni.

hvg.hu: 2014-óta az Európai Unió támogatásával több program is elindult, amely magában foglalja a pszichológia oktatásának kiterjesztését. Mennyiben látja ezeket sikeresnek?

R. I.: Valóban elindult 2014 augusztusában a TIE projekt (Teljeskörű Iskolai Egészségfejlesztés). Ezt Magyarország kormánya és az Európai Unió közösen finanszírozza. A program értelmében a következő célokat kell kitűzni és elérni: az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás és az érett, egészséges személyiséggé válás elősegítése. Azonban a legtöbb iskolában jó esetben is csak az első két pontig jutnak el, a pszichológiai oktatásig már nem. A TIE honlapjára felkerültek példamutató kisfilmek, amelyekben két kamasz, egy fiú és egy lány hívja fel a figyelmet adott témákra, mint a kézmosás, táplálkozás, fejtetű-megelőzés, a mozgás fontossága – de semmilyen pszichológiai témát nem érintenek. Még arról is készült egy kisfilm, hogyan kell retket termeszteni. Ezekre mind megtanítjuk a tinédzsereket, de semmilyen lelki probléma kezelésére nem. Ezek szerint egy tinédzsernek fontosabb a retek termesztésének megtanulása, mint az, hogy mit csináljon olyankor, ha irigy, ha féltékeny, ha depressziós vagy ha veszteség érte.

De épp idén indult el a 2017-2026-ig tartó népegészségügyi stratégia. Ennek keretében vállaljuk, hogy csökkentjük a daganatos-, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések arányát. Ezt azonban a pszichológiai okok és kezelési lehetőségek megismertetése nélkül, mert azokról nincs szó a tervezet leírásában. Miközben ezek pszichoszomatikus betegségek.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Véleménye szerint hajlandóság nincs a pszichológia oktatására, vagy még nem jutottunk el odáig, hogy ez gyakorlatban kivitelezhető legyen?

R. I.: Önkormányzati képviselői pozíciómból adódóan látom, mekkora a nyitottság a témában. Egy korábbi testületi ülésen Lázár Jánossal kerültem vitába. A Vár újraépítési terveinek ismertetéséhez kapcsolódva mondtam el, hogy aggódom a kerület lakóinak egészségéért. A turistaszezonban van olyan nap, amikor huszonnégyezer látogató érkezik hozzánk, ami megegyezik a kerület teljes lakosságszámával. Emiatt az első kerületi lakosok intenzív stresszforrásnak vannak kitéve az állandó rendezvények, a folyamatosan növekvő árak és kipufogógáz miatt. Ehhez még hozzájön az, hogy beköltözik a Várba a Miniszterelnökség, ami tovább növeli a zsúfoltságot, a forgalmat és a parkolóhelyek hiányát. Ez magas és folyamatosan tartó stresszt okoz a kerület lakóinak, immár nem csak a nyári hónapokban. Miközben azt szeretnénk, hogy a turisták pozitív benyomással menjenek haza, a kerület pedig folyamatosan fejlődjön, aközben az itt élőknek is komfortossá kell tennünk az életet. Az volt tehát a kérdésem, készült-e a kerületi lakosok védelmében valamilyen pszichoimmunológiai védelmet nyújtó egészségmegőrző koncepció. Lázár János azt válaszolta, mérlegeljünk, van-e szükség egy népegészségügyi programra. A képviselő-testület úgy döntött, erre nincs szüksége a kerületi lakosságnak.

Én Erdélyben, a diktatúra idejében nőttem fel. Láttam, ahogy azokban az években tiltólistára került a pszichológia egyetemi szintű oktatása. Akiket pszichológia szakra vettek fel, évekkel később történelem-filozófia szakos diplomát kaptak. Nem szeretik a diktatórikus rendszerek, ha az emberek pszichológiailag képzettek.

hvg.hu: Hogyan képzeli el a gyakorlatban a gimnáziumi pszichológiaoktatást?

R. I.: Akkor lesz eredményes az elképzelés, ha a pszichológia oktatására képzett szakemberek kerülnek az iskolákba, nem pedig az egyébként is túlterhelt pedagógusok nyakába varrnánk még ezt a feladatot is. Ehhez nyilván változtatni kell a jelenlegi óraszámokon és óraelosztáson, ami mindig hatalmas problémákat szül, de ha megnézünk fejlett oktatáspolitikával rendelkező európai országokat, ahol a pszichológiai kultúra alapelemeit rég konszolidálták, láthatjuk, hogy nem is olyan távoli ez az elképzelés.