Biciklis tempóban tudta csak szállítani utasait, de mindenkinek ott volt. Péter bácsi egyike azoknak, aki miatt falunak érzik lakóhelyüket az újlipótvárosiak.
Meghalt Adler Péter. A vezetéknevét kevesen tudják, de ha azt mondom, hogy ő a "Péter bácsi konflisa", akkor legalábbis Újlipótvárosban mindenki tudja, ki ment el ma
– írja a Facebookon Csáki Judit szerkesztő-újságíró. Péter bácsi, az örökké jókedvű, anekdotázó ember "figura" volt, nemcsak azért, mert ezt az ő fura kis járgányát, amely akár 30 km/h sebességgel hasított a falu utcáin, mindenki megmosolyogta, hanem mert öblös hangú "játékdudájával" jelezte jöttét mindenkinek, akinek segítségre volt szüksége. Vitte az idős embereket az orvosi rendelőbe vagy a Lehelre, a postára vagy a gyógyszertárba, kit hová kellett. És közben kérdezett és mesélt - ismerte a kuncsaftok többségét.
Naptárába beírta a "rendeléseket", és időben ott volt, ahol kellett. A járgányt egy jólelkű "szponzor" néhány éve felújította, csinos is lett, de főleg jó, utólag is köszönet neki. Péter bácsi nem kért pénzt a fuvarért – aki tudott, adott, amennyit gondolt, mások a Hollán utca sarkán lévő harisnyaboltban lévő dobozába dobtak valamennyi pénzt. Péter bácsi konflisa hozzátartozott ehhez a mi falunkhoz. Péter bácsi jó ember volt – írja Csáki, és azzal zárja bejegyzését: a konflis most ott árválkodik a garázsban – nincs neki sofőrje.