Élet+Stílus hvg.hu 2017. szeptember. 19. 11:14

Színdarabbal szórakoztatja utasait egy légitársaság

Az Icelandair kifejezetten a hosszú utakat akarta feldobni, mivel egy felmérésből kiderült, az utasok többsége rettentően unatkozik a reptéren vagy a fedélzeten.

"Azt hittem, kínos lesz. De nem volt az. Valójában miközben a színészek elkezdték szórakoztatni a sztorijaikkal az utasokat, remekül éreztem magam" – mesélte a Telegraph tudósítója, miután végigülte/nézte az Icelandair legújabb attrakcióját, a több mint tízórás színházi előadást, mialatt Londonból reykjavíki átszállással New Yorkba ért.

Nem hagyományos értelemben vett színházi előadás ez, hiszen az utasoknak fogalmuk sincs, melyik utas beavatott színész. A londoni Gideon Reeling társulat által létrehozott előadásban ugyanis amatőrök, a légitársaság alkalmazottjai is részt vehetnek. Így voltaképp a mit sem sejtő utas már a sorban, a reptéri várakozás során, vagy a repülőgép fedélzetén is simán találkozhat a színészekkel, akik a legkülönbözőbb szerepekben tűnnek fel. Van grunge-rajongó, a kilencvenes évekből ittragadt hátizsákos turista, Woodstockba igyekvő hippipár, vagy hatvanas évekbeli stewardess is. A tucatnyi színész pedig a legkülönbözőbb pillanatokban tűnik fel, a hippipár például az Atlanti-óceán felett fakadt dalra, de már a becsekkolásnál is simán bele lehet futni egy színészbe.

A "légiszínház" az Icelandair átszálló utasainak az Izlandra szóló Stopover Pass turistabérlet promócióját szolgálja, így fordulhat elő például, hogy a New Yorkba érkezőket a légiutas-kísérők egy izlandi dallal köszöntötték.

Az ötlet alapját egy brit közvélemény-kutatás adta, amelyben a megkérdezettek háromnegyede válaszolt úgy, hogy unatkozik a hosszabb repülések alatt, és hogy főleg a légiutas-kísérők tehetnék sokkal izgalmasabbá a többórás repülőutakat.

hvg360 Lenthár Balázs 2024. december. 16. 19:30

Rendszerváltás 35 – Belarusz, az ország, amely alól kidőlt a Szovjetunió

A totális szovjetorosz elnyomás sikerrel járt a nemzeti kultúra felszámolására indított hadjáratával, a gazdasági mutatók jók voltak, így az általános életszínvonal is szovjet viszonylatban magasnak volt tekinthető és ebből kifolyólag egészen a ’80-as évek második feléig Belarusz lakosságának nagy része semmiféle komoly változásra nem vágyott. Aztán jött Csernobil és utána egymást követően potyogtak ki a szó szoros értelmében vett csontvázak a szovjet múlt rég eltemetett szekrényéből. Ám még ezek sem ingatták meg a tagköztársaság népének bizalmát a szovjet keretrendszerben, és ha nem omlik össze a Szovjetunió, Belarusz talán még ma is önként és dalolva lenne a része. Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemzővel, a posztszovjet térség szakértőjével beszélgettünk.