Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miközben még mindig csak találgatni lehet, hogy Veres András püspök kirohanása nyomán miként szigoríthatják Magyarországon a lombikprogramok szabályait, mi megkerestük az első sikeres beültetést elvégző orvoscsapat egyik tagját. A most a Pécsi Tudományegyetemen rektor Bódis József elfogadhatatlannak tartja a páciensek megbélyegzését, és észérveken alapuló társadalmi párbeszédet sürget.
Reggel 7:09 perckor megszületett a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikáján az első magyar lombikbébi – adták hírül az újságok 1988. augusztus 24-én. A Dunántúli Napló például így számolt be a jeles eseményről:
„Zsuzsanna mit sem törődik a nagy, országra szóló szenzációval, pufók pofival, kakastaréjba fésült, nagy hajával békésen szuszog a pólyában a klinikai kis rácsos ágyában.”
Két év és 1000 kísérlet kellett a sikerhez
Az “országra szóló szenzáció” nem csak afféle újságírói túlzás volt; H. Zsuzsanna világra jötte valóban áttörést jelentett a magyarországi lombikbébi-kutatás történetében. Hosszú út vezetett az első sikeres beültetésig: a kísérletek két évvel korábban kezdődtek a pécsi klinikán, a külföldön elsajátított módszert egereken gyakorolta be a Csaba Imre professzor vezette munkacsoport. Végül több mint 1000 kísérlet kellett ahhoz, hogy embereken is biztonsággal tudják alkalmazni a technológiát.
Az úgynevezett Gift-módszer lényege, hogy a megfelelő érési stádiumban leveszik a tüszőből a petesejtet, és a spermiummal együtt tápoldaton előkészítik. Ezt azután visszafecskendezik a méhkürtbe, ahol végül létrejön a megtermékenyülés. Maga tehát a megtermékenyülés a mesterséges beavatkozás után természetes úton, orvosi ellenőrzés mellett történik.
Az édesanya, az akkor 35 éves H. Jánosné tíz éven keresztül próbálkozott, hogy teherbe essen, többször vett részt különféle orvosi kezeléseken, mire összejött a várva várt baba. Érthető volt az anyuka öröme, aki így nyilatkozott alig pár órával a szülés után:
“Olyan boldog vagyok, alig tudom elhinni, hogy anya lehettem."
Ráadásul a szülés sem volt problémamentes: a magzat farfekvésű volt, ezért császármetszéssel kellett világra segíteni.
Ma már elavultnak számít az akkor úttörő eljárás
Az úttörő beavatkozást végző orvosi csapat tagja volt Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora: többek között az ő feladata volt a petesejt-hímivarsejt elegyének laparoszkópos visszahelyezése. Ő meséli: az akkori és a manapság alkalmazott technológia között az a legnagyobb különbség, hogy a hatékonyságot sikerült 30-40 százalékra növelni, míg a kezdeti időkben ez 10 százalék alatt volt. Természetesen az elmúlt 29 évben az eljárás során alkalmazott gyógyszerek, tápoldatok összetétele és a petesejt izolálásának módszere is változott, tette hozzá Bódis.
A Gift-módszert mára jórészt felváltotta az úgynevezett egysejtes módszer, amikor az egyetlen darab hímivarsejtet közvetlenül a petesejt sejttestébe helyezik. Ez a módszer főleg azon meddőséggel küzdő pároknak lehet segítség, amikor a férfinél van valamilyen probléma.
Akkortájt egymással párhuzamosan több orvosi csapat dolgozott saját lombikbébiprogramján. Hogy mégis pont Pécsen sikerült az áttörés, Bódis ezt egyrészt a szerencsével, másrészt pedig azzal magyarázta, hogy rendelkeztek azzal az endoszkópos technológiával, ami elengedhetetlen az eljáráshoz.
Nem volt megfelelő jogi szabályozás
Ekkor már tíz évvel jártunk az világ első lombikbébijének megszületése után; az "évszázad gyermekeként" köszöntött Louise Joy Brown 1978. július 25-én látta meg a napvilágot az angliai Oldhamben. Patrick Steptoe nőgyógyász és Robert Edwards, a Cambridge-i Egyetem fiziológusa ekkor már több mint egy évtizede dolgozott a meddőség kezelésén. Ennek ellenére egészen 1977-ig az embriók csak néhány hétig maradtak életben az anyaméhbe való visszahelyezésük után. Az áttörést végül az hozta el, hogy a korábbi gyakorlattal szemben a megtermékenyült petesejt visszahelyezésével a sejtosztódás után nem 4-5, hanem csak 2 napot vártak az orvosok.
Elsősorban anyagi és technológiai okai voltak annak, hogy ilyen hosszú időt kellett várni az első magyarországi lombikbéki megszületéséig, mondta Bódis.
Az akkori viszonyokat jól jellemzi, hogy 1988-ban a mesterséges megtermékenyítés folyamatának jogi szabályozása messze elmaradt az orvostudomány fejlődése mögött. Ez nem azt jelenti, magyarázta Bódis, hogy az eljárás során bármiféle tiltott beavatkozást végeztek volna, az viszont tény, hogy a jogi szabályozás nem volt megfelelő. Azóta sokkal szigorúbb előírások vannak – tette hozzá a Pécsi Tudományegyetem rektora.
Balog Zoltán Emmi-miniszter nemrég arról beszélt egy sajtótájékoztatón, hogy véleménye szerint szigorítani kell a szabályozást a meg nem születő embriók kérdésében. Bódis József ugyanakkor megfelelőnek tartja a jelenlegi előírásokat, ám úgy látja, Veres András győri püspök nyilatkozata nyomán fellángolt vita az ellenőrzések újabb hullámát hozhatja el.
Elfogadhatatlan a páciensek megbélyegzése
Elmondása szerint szinte már megszokottnak tekinthető, hogy a lombikbébiprogramokban dolgozó orvosokat időről időre kritizálják, ennek ellenére meglepték Veres András győri megyés püspök szavai, különösen a kontextus miatt. Mint ismert, az egyházi vezető augusztus 20-ai, tehát az államalapítás alkalmából írt szentbeszédében szólt elítélően a lombikbébiprogramokról: a lombikeljárást bűnnek, az abban résztvevőket pedig kvázi bűnösnek titulálta Veres.
A püspök szavaira reagálva Bódis elmondta, hogy elfogadhatatlannak tartja a páciensek megbélyegzését. Ahogy annak a kb. 7 millió embernek az elítélése is súlyos hiba szerinte, akik az elmúlt 40 évben a lombikbébi-techológiának köszönhetően jöttek a világra. Úgy véli, észérveken alapuló társadalmi párbeszédre van szükség a témában, “ez egy olyan helyzet, amikor véleményt kell mondani”.
"A világ ennél színesebb, minthogy egyetlen szemszögből vizsgáljuk ezt a kérdést. Minden ember szuverén joga, hogy akar-e élni ezzel a módszerrel, vagy sem"
– mondta.
“Nem egy lélekemelő tortúra” – jegyezte meg arra utalva, hogy a pároknak rengeteg vizsgálaton, beavatkozáson kell átesniük, mire eljutnak a sikeres beültetésig, illetve a várva várt baba megszületéséig. Voltak, akiknek komoly lelki problémákat okoztak a püspök mondatai, számolt be a nagy vihart kavart nyilatkozat utóhatásairól a rektor.
A páciensek érdekei mindenek felett
Meggyőződése, hogy muszáj felhasználni az orvostudomány eredményeit, mert 1988 óta csak tovább nőtt a meddő párok aránya: jelenleg ez 20 százalék, egyes felmérések szerint 150–180 ezer párról van szó. Úgy fogalmazott:
"a páciensek érdekei mindent felülírnak, természetesen az etikai normák betartása mellett.”
A meddőséggel küzdő párok aránya ugyan emelkedett az elmúlt közel három évtizedben, de a meddőség okai alapvetően nem változtak, válaszolta kérdésünkre Bódis József. Ugyanakkor “szélesebbé vált a páciensek spektruma”, vagyis a tudomány fejlődésének köszönhetően egyre több olyan nő vállalhat gyermeket, akiknél ez más megbetegedésből kifolyólag (pl. daganatos megbetegedés) 10-20 éve még elképzelhetetlen lett volna.
Veres András püspök egy későbbi nyilatkozatában egy olyan megoldást javasolt, ami nem jár embrióélet kioltásával; a püspök leírása szerint a Nyugat-Európában és Egyesült Államokban ismert és elterjedt NaProTechnológia (Természetes Reprodukciós Technológia) egy olyan, a természetes fogantatást elősegítő módszer, amely a lombikprogrammal ellentétben „gyógyítja a sterilitást” és „számos meddőnek tartott házaspárt ajándékozott meg természetes fogantatás útján a gyermekáldás örömével”. (A püspök által javasolt módszerről erről a cikkünkben írtunk részletesen.)
A Creighton-modellként is emlegetett, a női ciklus megfigyelésén alapuló módszerről azt mondta Bódis, hogy az egy út a lehetséges megoldások közül. Hasonló rendelés a Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján is működik, tette hozzá. Ez sem alkalmas azonban minden probléma megoldására, hangsúlyozta.
Természetesen megkerestük magát H. Zsuzsannát is, de ő udvariasan elhárította érdeklődésünket.
