Nem könnyű vasárnap este ráfordulni a hétfőre, különösen, hogy a hét utolsó napját már tervezéssel, előkészítéssel, olykor produktív pánikolással töltjük. Pedig a vasárnap még nagyon is a hétvége, nem kellene hát ennek megfelelően lazítanunk? Hogy lehetne lelassítani az időt legalább hétvégén?

A Stanford Egyetem neurológusának, David Eaglemannek egy viszonylag logikus és megvalósítható elképzelése van a probléma megoldására. Szerinte az idő kitágításának a kulcsa, hogy valami újat próbáljunk ki: új környezetet, új tevékenységeket. Ha ugyanis valami újat tapasztalunk, akkor úgy tűnik, mintha az élmény hosszabb ideig tartana, mert sokkal jobban összpontosítunk az ismeretlen információk begyűjtésére és elraktározására.

Ezzel magyarázható az is, hogy felnőttként miért érezzük azt, hogy gyorsan repül az idő: amikor gyerekek voltunk, minden új volt, és azzal voltunk elfoglalva, hogy ezeknek az újdonságoknak helyet találjunk a memóriánkban. Idősebb korunkra viszont már sok mindent láttunk.

Ahhoz, hogy felnőtt korunkban akár egy kevés időt, például egy hétvégét, kitágítsunk kicsit, szükségünk van egy tervre. Egy kiruccanás jobban meghosszabbítja a hétvégét, mintha csak otthon ülnénk. De új városrészek, új éttermek felfedezésével is hasonló eredményt érhetünk el, mint ahogy azzal is, ha egy új könyvet veszünk a kezünkbe, és nem egy régi kedvencet olvasunk újra.

Persze a hétvégét még ebben az esetben is csak utólag érezhetjük hosszabbnak, hiszen miközben jól érezzük magunkat, repül az idő – vagy legalább is nem figyelünk rá.