A nőstény szitakötők sajátos technikát dolgoztak ki, hogy elkerüljék a hímek nem kívánt szexuális közeledését. A Zürichi Egyetem egyik kutatója épp az Alpokban vizsgálta a szitakötőket, amikor arra lett figyelmes, hogy a hím udvarlása elől menekülni próbáló nőstény egy adott pillanatban a talajnak csapta magát, és a mozdulatlanul feküdt a hátán, amíg a hím el nem ment. Kiderült, hogy nem elszigetelt incidensről van szó, hanem egy extrém, de jól bevált szexuális konfliktuskezelésről.

A nőstény szitakötők ugyanis tudják, hogy a szex veszélyes lehet rájuk, ráadásul egy korábbi aktusból már bennük lévő spermát is elmozdíthatják a hímek, amelyeknek a bonyolult struktúrájú pénisze alkalmas erre. Mivel egy közösülés már elég a megtermékenyítéshez, és az utódlás szempontjából kifejezetten előnytelen minden további aktus, a nőstények ennek megfelelően cselekszenek: kivédik a további hímek közeledését. A halottnak tettetés egészen ügyes módszer.