Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Adamik Luca modellként bejárta a világ legjelentősebb kifutóit, közben a szakmában szokatlan módon egyetemi diplomát is szerzett. A New Yorkban élő 23 éves modellel kettős életről, a szakmát övező mítoszokról, Instagram-modellekről, Giorgio Armaniról és a modellpályáról álmodó magyar fiatalok esélyeiről is beszélgettünk. Interjú.
hvg.hu: Idén februárban a világ egyik legjelentősebb divateseményének számító New York Fashion Weeken 13 nagy márka ruháit mutatta be a kifutón, Magyarországon mégis kevésbé ismert a neve, mint külföldön. Hogyan jutott el a nemzetközi kifutókra?
Adamik Luca: Tizenhat éves koromban kezdtem el modellkedni, klisé, de az utcán szólított le a későbbi ügynököm a 4-6-os megállójában. Nagyon hamar nőttem meg 183 centisre, viszont amióta az eszemet tudom, nagyon sovány, hízásra képtelen alkat voltam. Rengeteget csúfoltak az iskolában, ezért mikor megkérdezte, hogy szeretnék-e modellkedni, nagyot nevettem. Aztán valahogy belekezdtem. Az első pár év arról szólt, hogy megtanultam elfogadni és szeretni a saját testemet.
hvg.hu: Aztán elkezdett a legnagyobb márkákkal és tervezőkkel dolgozni, Giorgio Armanival, Jean Paul Gaultier-vel, a Miu Miu és a Moschino modellje volt több szezonon keresztül, Versace lookbookot fotóztak önnel; jó úton haladt afelé, hogy topmodell legyen.
A.L.: Attól függ, honnan nézzük. Itthon van egy olyan tendencia, hogy ha egy magyar lány nagy brandeknek dolgozik, a hazai, divattal foglalkozó médiában egyből topmodellt kiáltanak. Ilyenkor azonnal elindul a sztárgyártó gépezet, holott csak arról van szó, hogy valaki jól dolgozik a szakmájában. A modellkedéshez eleve nagyon sok túlzó mítosz tapad. Nem kell hasra esni attól, hogy sokat dolgoztam együtt Giorgio Armanival; ha egy jó pék megsüt egy fantasztikus kenyeret, őt se veregetik hátba, hogy mekkora szupersztár pék: végezte a munkáját. A modellkedés is csak egy meló. Attól, hogy egy modell sikeres a munkájában, nem lesz nemzetközi topmodell. Magyarországon szerintem csak Axente Vanessa, Mihalik Enikő és Palvin Barbi tartozik a topmodell szintű körbe.
hvg.hu: Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen magas szintre jusson?
A.L.: Elengedhetetlen, hogy erős ügynökségei legyenek az összes fontos divatvárosban. Önmagában ez sem elég a sikerhez, de innen már el lehet jutni a legfontosabb nagy márkákhoz és casting directorokhoz, ami esély arra, hogy egy nagyhatalmú ember a szakmában beleszeressen a karakteredbe. Utána még mindig nem érezheted biztonságban magad, mert gyakran szezononként változik, hogy milyen modelltípust preferálnak.
hvg.hu: Egy felfelé ívelő időszakban, 2014-ben mégis a tanulmányait választotta, és hazajött a MOME design- és művészetelmélet szakára.
A.L.: Az az egyik bajom a modell szakmával, hogy kiszolgáltatott vagy a rendszernek, egy bizonyos befektetett munka után már nem rajtad és a munkád minőségén múlik, hogy felkarolnak-e vagy sem, és ha felkarolnak, hány szezonon keresztül pártolnak, és az elég-e ahhoz, hogy átbillenj a topmodell kategóriába. Én nagyon hálás voltam azoknak az embereknek, akik támogattak, és szerencsésnek is tartottam magam, de nem bírtam jól ezt a kiszolgáltatottságot. A tanulmányaimban viszont azt érezhettem, hogy minden egyes sikerem annak köszönhető, amennyi munkát belefektettem az ügybe és minden csak rajtam múlik. Szeretem, ha én vagyok az ura az életemnek, annak, hogy mi történik velem.
hvg.hu: Ez után a kétéves kitérő után, fél éve sikeresen tért vissza New York kifutóira.
A.L.: Jól sikerült ez a divathét, de azért tisztában vagyok azzal, hogy ekkora szünet után nem mindig lehet ugyanarra a szintre visszatornászni egy már előzőleg felépített karriert. Ez a szakma úgy működik, hogy a sikerek egymásra épülnek. Ez egy rövid távú karrier, kell tudni kilépni belőle. Ez sokaknak azért nagyon nehéz, mert irreálisan fiatalon kezdenek el modellkedni, jó, ha leérettségiznek, utána pedig sokan a csodára várva elfelejtik, hogy közben képezniük kellene magukat, hogy legyen egy B opciójuk a modellkedés után.
hvg.hu: Mi változott a szakmában a visszatérése óta?
A.L.: Nagyobb a fluktuáció, állandóan az új arcokat keresik, ezért megesik, hogy egy szezonban egy lány nagyon jól dolgozik, de a következőben már ejtik is a casting directorok. A közösségi médiaőrület miatt is vannak torzulások; gyakorlatilag újra meg kell tanulnom, hogy működik most a szakma. A tanulmányaim előtti időszakban nem volt kötelező a modelleknek az Instagram használata, és nem követőszámokon múlt valaki sikere. Ma már vannak olyan esetek, mikor a fő szempont nem is az, hogy néz ki a lány, csak legyen bizonyos mennyiségű követője az Instagramon.
hvg.hu: Úgy tűnik, hogy a közsségi média még egy ilyen hagyományos ipart is teljesen át tudott formálni pár év alatt: uralják a kifutókat az olyan Insta-celebek, mint Gigi Hadid vagy Kendall Jenner, akiket milliós követői bázisuk tett naggyá.
A.L.: Tény, hogy a szakma olyan szinten felgyorsult, és olyan telített, hogy ma már nem születnek olyan karakterek, mint Naomi Campbell vagy Kate Moss, ezért is tartjuk őket a mai napig kulturális ikonoknak. A kötelező önmarketing az Instagramon ma már a legtöbb ügynökségnél szerződésbe is van foglalva. Én például elfogadtam már, hogy ez a munkám része, de még tanulnom kell, hogyan kéne ezt hatékonyan csinálni úgy, hogy közben tudjak tükörbe is nézni és önazonos is maradjak. Nekem egy íratlan szabályom van önmagam felé, hogy a magánéletemről semmit sem rakok fel az oldalamra, és szelfiket is ritkán csinálok.
hvg.hu: Mit tanácsol azoknak, aki modellkarrierről álmodnak?
A.L.: A modellszakma ugyanolyan kemény meló, mint bármi más. Az alázatos és nagyon kemény munka mellett rengeteg szerencsére is szükség van, hogy anyagilag kifizetődő legyen. Ha valaki belevág, először is nagyon válogassa meg az ügynökségét! Ha egy ügynökség azzal kezdi, hogy egy 200 ezer forintos portfólióért cserébe elindít a modellpályán, csak le akar húzni. Nagyon sokan bedőlnek ezeknek a hiénáknak, akár a családi megtakarítást beáldozva. Itthon csak 4-5 profi ügynökség van, ahol a ténylegesen potenciális jelölteket először behívják egy elbeszélgetésre, amin ha megfelelőnek tartják a lányt, és kölcsönös a szimpátia, ingyenes (!) tesztfotózásokat szerveznek neki, majd kiajánlják őket külföldi ügynökségeknek, akikkel közösen építhetik fel a lány portfólióját és karrierjét.
hvg.hu: Önt olyan show-kon foglalkoztatják, ahol már a castingra visszahívott 500 lány is komoly szűrőn esik át, és közülük végül mindössze ötvenen lépnek ténylegesen kifutóra. Mik a jó túlélési technikák egy ilyen brutális versenyben?
A.L.: A legfontosabb, hogy a modellekben tudatosodjon, egy bizonyos befektetett munka és energia után már nem rajtuk múlik, hogy sikeresek lesznek-e ebben a szakmában. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy ezekkel a lányokkal foglalkozzanak pszichológusok, úgy, ahogy a profi sportolókkal. Én két szabályt vezetnék be intézményes szinten, ha tehetném: a kötelező leérettségizés mellett minden ügynökségnek kéne, hogy legyen egy pszichológusa, aki foglalkozik a modellek mentális állapotával. Nekem is időről-időre emlékeztetnem kell magam a belső értékeimre, hogy miben vagyok jó az otthoni életemben, hogy képes vagyok minőségi szellemi munkát végezni; és akkor megnyugszom.
hvg.hu: Gyakori sztereotípia, hogy a lányok megfelelő fogódzkodók hiányában, az óriási nyomás miatt előbb-utóbb alkoholhoz és drogokhoz nyúlnak.
A.L.: Ha egy 16 éves lányt egy héten nyolcból hét castingon visszautasítanak, és nem beszél vele valaki elég alaposan arról, hogy működik ez a rendszer, könnyen összezuhanhat. Ezért volna fontos, hogy szakember foglalkozzon ezekkel a kislányokkal, hiszen sokszor egy pillanat alatt kell olyan szerepekben helytállniuk, amilyen élethelyzetekben még életükben nem is voltak. Felnőtt, önálló emberként egyedül kell élniük egy nagyvárosban, ahol közben igyekeznek azon, hogy az önbecsülésük ne zuhanjon össze az esetleges visszautasításoktól. Vagy honnan tudhatná egy tizenéves kislány, hogy hogyan legyen szexi vagy nőies, megfelelő élettapasztalat nélkül? Senki nem készíti fel őket arra, hogy kimarad a kamaszkoruk, hogy az állandó utazgatás miatt nehéz normális párkapcsolatot fenntartani. Én teljesen egyedül vágtam neki a nagy világnak, gyakorlatilag 16 éves koromtól felnőttként kellett tudnom viselkedni. El is kezdtem terápiára járni, de ez az én döntésem volt, rendszerszinten viszont nincs kezelve a kérdés.
hvg.hu: Gyakran sütik rá a modelliparra, hogy úgy működik, mint a gyermekkereskedelem. Mi erről a véleménye?
A.L.: Inkább rabszolgaságot mondanék! Csak vicceltem! Én azt tudom erre mondani, hogy mind az itthoni, mind a kinti ügynökségeim hímestojásként vigyáztak rám. Az itthoni anyaügynökségem, az Attractive Models például nagyon figyel arra, hogy a lányok ne hanyagolják el a tanulmányaikat és leérettségizzenek. Ha engem bármi kellemetlenül érintene egy fotózáson, azonnal felhívhatom az ügynökömet, hogy intézkedjen az érdekemben. Ha profi ügynökségekkel dolgozol, erős a védőháló. Nekem maximum olyan dolgokért kellett telefonálnom, hogy nem volt étel a fotózáson, amit kötelező a stábnak biztosítani.
hvg.hu: Mi igaz abból, hogy a szakmában éheztetik a lányokat, és hogy sok az anorexiás?
A.L.: Rengeteg lánnyal éltem együtt az elmúlt évek alatt a modell szállásokon, és összesen egy anorexiás lánnyal találkoztam. A gimnáziumi osztályomban több testképzavaros lány volt, mint amennyit a modellek között ismerek. A legtöbb modell természetesen vékony, akiknek meg figyelniük kell arra, mit esznek, ők sem éheztetik magukat, csak nagyon tudatosan étkeznek és edzenek. Sokszor olyan megterhelő fizikailag ez a munka, hogy képtelenség is lenne úgy végig csinálni egy fotózást, vagy egy divathetet, ha a lányok nem ennének.
hvg.hu: Nem lehet nem észrevenni, hogy mennyire átlátja, és rendszerszinten kezeli a szakmát. El tudja magát képzelni a modell menedzsment világában?
A.L.: Mostanában egyre többször gondolkozom azon, hogyan lehetne ezt a szakmát rendszerszinten jobbá és érzelmileg veszélytelenebbé tenni a lányok számára. Ha Magyarországon vagyok, az anyaügynökségemen tanítom a 14-16 éves kislányokat magassarkúban járni. Szeretek velük foglalkozni, mert tudom milyen nehéz ezt elkezdeni, és hogy sok helyen nem beszélnek velük elég türelemmel. Ezek a lányok életük egyik legérzékenyebb időszakában vannak, mikor a legformálhatóbb a személyiségük. Vigyázni kell rájuk. Azt hiszem, ebben jó vagyok.
