Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miközben minden hatodik magyar pár küzd a meddőséggel, mindössze minden harmadik mesterséges megtermékenyítési kísérlet jár sikerrel. Ezt az arányt hamarosan, a hétköznapok szintjén is jelentősen növelheti egy úttörő magyar felfedezés, és nyomában egy új gyors, egyszerű és fájdalommentes vizsgálati módszer.
Az emberi szervezet egy olyan hálózat, ahol a sejtek megállás nélkül kommunikálnak egymással. Mégis, mit közölnek egymással a sejtek? A többi között azt, hogy ki merre van, és hogyan érzi magát. A kapcsolat lehet közvetlen jó szomszédi, vagy szívküldi, a sejtjeinknek van még csomagküldő szolgálata is – magyarázza Pállinger Éva, a Semmelweis Egyetem immunológusa, aki kollégáival nemrég megfejtette a sejtek, egész pontosan az embrió sejtjeinek üzenetét. Ebből pedig nem mást lehet kiolvasni, mint azt, hogy melyikük a legéletképesebb, vagyis a mesterséges megtermékenyítés során végül melyik embriót lesz érdemes beültetni.
„Ilyenkor az anyai és az apai sejtekből létrejött embriót öt nap múlva helyezik a méhbe. A klinikai gyakorlatban a beültetésre kerülő embriók kiválasztása morfológiai szempontok alapján történik, vagyis a beültetés előtt mikroszkóp alatt megvizsgálják őket, nagyrészt azt nézik, hogy élnek-e, megfelelő-e az alakjuk, megfelelően osztódnak-e. A klinikusok ekkor természetesen nem nyúlnak az embriókhoz, nem manipulálják őket, nem is manipulálhatják. A kollégáimmal mi sem közvetlenül az embriókkal végeztünk kísérleteket, hanem a közeget, azt a sejttenyésztő folyadékot használtuk fel, amiben a sejtek nőnek. És ekkor találtunk valamit” – kezd bele a kutatónő a történetbe.
Amit találtak, az maga a kommunikációs csomag, tudományos művésznevén az extracelluláris vezikula. „Ezek különböző szénhidrátokból, fehérjékből, zsírokból és nukleinsavakból álló hólyagocskák, melyek aktív és nyugalmi állapotban is komplex módon, sok molekulán keresztül képesek a többi sejtnek üzenetet küldeni. 2014-ben azzal keresett meg Szekeres-Barthó Júlia, a Pécsi Tudományegyetem professzora, hogy megnézzük: vajon az embrionális sejtek is bocsátanak-e ki magukból ilyen csomagocskákat, ilyen vezikulákat, illetve az embrionális sejtek által küldött „üzenet-csomagok” molekuláris összetétele vajon összefüggésbe hozható-e a beavatkozás kimenetelével, annak sikerével” – mondja Pállinger Éva.
Eredményeik bebizonyították, hogy bizony az embriók sejtjei is használják ezt a fajta csomagküldő szolgálatot. A kutatónőknek sikerült nukleinsav jelenlétét igazolniuk az embrió eredetű hólyagocskákban, ez pedig fontos összefüggésre mutat rá. Nagyszámú mintán végzett statisztikai analízisük szerint a sikeresen beágyazódó embriók tenyésztőfolyadékában lényegesen kevesebb volt a nukleinsavat tartalmazó extracelluláris vezikula, mint a beágyazódni képtelen embriókéban. Ha van tehát három beültetésre szánt embrió, megnézik a sejttenyésztő folyadék nukleinsav-tartalmú vezikuláit, és közülük a legalacsonyabb vezikulaszámút javasolják beültetésre.
A szép embrió nem feltétlenül jó embrió
A rangos Nature Scientific Reports folyóiratban idén januárban publikált kutatási eredmény nem csupán reményt adhat a meddőséggel egyre nagyobb arányban küzdő magyar pároknak – a legújabb felmérések szerint minden hatodiknak –, egyúttal csökkentheti az ikerterhességgel járó szülészeti kockázatot is. Hogy fokozzák a terhesség létrejöttének esélyét, az aktuális protokoll szerint ma egynél több embriót ültetnek be az anya méhébe, ami azzal jár, hogy egyidejűleg két vagy több embrió is beágyazódhat, vagyis kettes, akár hármas ikerterhesség is létrejöhet.
„A koraszülés egyik leggyakoribb oka az iker- és a többes terhesség, amelyeket célszerű lenne megelőzni. Érdemesebb lenne inkább azt az embriót beültetni, amelyik a legjobb beágyazódási képességgel rendelkezik” – vélekedik az immunológus, aki azt is hozzáteszi: a beültetésre szánt embriókat jelenleg morfológiai megjelenésük alapján választják ki, bebizonyosodott azonban, hogy a „szép” embrió nem feltétlenül jó is egyben. Tulajdonképpen ezért jelentős az általuk kidolgozott módszer, mert megnöveli a beágyazódni képes embrió felismerésének az esélyét.
Egyszerűbb és olcsóbb teherbeesés
Mindezek után joggal merülnek fel a praktikus kérdések: a megszerzett tudás hogyan ültethető át a gyakorlatba, és mikor válhat egyszerű, hétköznapi rutinná? Különösen szép a történetben, hogy Pállinger doktornő elmondása szerint egy rendkívül könnyen és gyorsan elvégezhető vizsgálatról van szó. Amennyiben a beültetés napján megkapják a médiumot, amiben az embrió addig növekedett, egy órán belül tudni fogják, hogy melyik embrió a legesélyesebb.
"Áramlási citométernek hívják az eszközt, amire szükség van hozzá. Jelenleg a meddőségi központok nem rendelkeznek ilyen készülékekkel, ezért két lehetséges megoldás adódik: egyrészt a már működő áramlási citometriás központok szolgáltatásaként végezhetik a mérést, másrészt a műszerek megvásárlásával hoznak létre ilyen laboratóriumokat a meddőségi centrumokban. A mérésre a helyi személyzet betanítható, így az eljárás gond nélkül alkalmazható lesz."
A módszer mindenesetre már Pécsett is és Budapesten is bevezetés alatt áll, sőt a két intézmény jelenleg azon dolgozik, hogy az eljárást minél szélesebb körben megismertesse a hazai lombikbébiközpontokkal. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, különösebben a bürokrácia sem áll a legjobb embriók útjába, a zöld lámpát ezúttal a Szülészeti- és Nőgyógyászati szakmai kollégium adhatja meg: ha ők jóváhagyják, bevezethetik a módszert.
Mi győzheti meg a döntéshozó szervezetet? Növekvő teherbeesési arányok, életképesebb embriók és jobb beágyazódási esélyek? De pontosan mennyi az annyi? „A statisztikák szerint ma átlagosan minden harmadik beültetésből lesz sikeres terhesség. Reményeink szerint, ha az eddigieket kiegészítjük a mi vizsgálati módszerünkkel, ez az arány akár 50 százalékosra is nőhet, ami jelentős előrelépés lehet a meddőséggel küzdők számára, mert a lombikprogram mind lelkileg, mind anyagilag különösen megterhelő lehet.” A doktornő azt is hozzáteszi, hogy a 100 százalékos sikert valószínűleg sosem érik el, mert a sikeres terhesség nemcsak magzati, hanem anyai és környezeti tényezőktől is függ. Az általuk kidolgozott módszer viszont így is nagy előnyökkel jár, mert a vizsgálat nagyon gyorsan és viszonylag egyszerűen elvégezhető, továbbá költséghatékonysága is lehetővé teszi, hogy beillesszék a szülészeti rutinba.
Na, és mi a helyzet az etikai kérdésekkel, kérdezzük a doktornőtől, hiszen, ha úgy vesszük, tudatosan válogatni kezdenek az embriók között. Az általuk kidolgozott módszer semmiképpen nem tekinthető válogatásnak, hiszen a beültetésre szánt embriókat kizárólag az életképességük alapján elemzik, vizsgálataik csupán arra utalnak, hogy melyik lesz a leginkább képes a beágyazódásra – vallja Pállinger Éva.
„A jelenleg alkalmazott mikroszkópos vizsgálatnál is történik választás, hiszen meg kell határozni, hogy mely embriókat ültessék az anyaméhbe, és melyeket tároljanak a továbbiakban fagyasztással. Az általunk kifejlesztett módszer egy plusz eredmény, ami a mikroszkópos vizsgálattal együtt segítheti a beültetésre alkalmas embrió kiválasztását és ezzel fokozhatja a beavatkozás hatékonyságát.”
Pállinger Éva – Névjegy |
„A terhességi immunológia csodálatos dolog” – válaszolja a miértre Pállinger Éva, és gyorsan mond is egy példát a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének docense. „A magzat immunológiai tulajdonságainak egyik felét az apjától, a másikat az anyjától örökli, ám ezek az apai tulajdonságok az anya immunrendszere számára idegenek. Sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy egyáltalán azért marad meg a terhesség, mert a magzat a méhben olyan elszeparált helyen fejlődik, ahol nem találkozik az anya immunrendszerével. Azóta kiderült, hogy ez korántsem igaz. Ahhoz, hogy egy sikeres terhesség létrejöjjön, az anya immunrendszerének fel kell ismernie az apai molekulákat, és ezekre toleráns választ kell adnia” – mondja Pállinger Éva, aki a kutatás és az immunhiányos gyerekek vizsgálata mellett egyebek közt az említett folyamatok hátterét tanítja 1999 óta a magyar és a külföldi fogorvos-, gyógyszerész- és orvostanhallgatóknak. |
