Kilenc éve indult, mára szinte külön szubkultúraként működik az ingázók és az egyetemisták kedvence. Akár veszélyesnek is gondolhatnánk, hogy beülünk egy idegen autójába, ám a rendszeres felhasználók szerint az útiköltség szétdobása és a kényelem mellett a telekocsizás az, amit ígér: valódi közösségi élmény.
„Vasárnap volt, indultam volna Miskolcra, de az autós az utolsó percben lemondta. Mindig meg szoktam nézni, kihez ülök be, de sietni akartam haza, megnéztem a következő autóst és bejelentkeztem" - így kezdődik Reni története, amely alighanem az egyik legkedvesebb mindazok közül, amelyeket telekocsizók osztanak meg kalandjaikról. "Amikor felvett - folytatja - , kiderült, hogy egyedül utazom vele, de megnyugodtam, mert kedves, fiatal srác volt. Elkezdtünk beszélgetni, jókat nevettünk, aztán mikor megálltunk a lakás előtt, megkérdezte, hogy nem mennék-e el vele fagyizni, de azt válaszoltam, hogy nem tudom. Viccelődött, hogy pedig ha most igent mondtam volna, nem kellett volna fizetni az útért. Odaadtam a pénzt, de jeleztem, hogy igazából mégiscsak elmennék vele fagyizni.”
Most már ott tartanak, hogy jegyben járnak, és hamarosan esküvő lesz.
Több mint 350 ezer felhasználó
Mint arról már többször írtunk, az Oszkár (teljes nevén Online Személyfuvar Közvetítő Rendszer) nagyon gyorsan kinőtte a baráti kört (mint kezdeti célcsoportot), és egyre többen kezdték használni. Mára több mint 350 ezer felhasználója van. A legjellemzőbbek a hétvégi utak, a péntek és a vasárnap a csúcsnap. Jóval több, mint tízezer út valósul meg egy hétvége alatt.
Hasonló elveken működik a magyar alapítású AutoHopból lett BlaBlaCar: a 2006 óta működő BlaBla 22 országban 30 millió tagot számlál, az itthoni cég pedig 2015 márciusában tulajdonképpen beolvadt a közvetítőóriásba. A szintén 2012-ben indult autOsztunk.hu felülete máig létezik, de lényegében nem működik.
Közös út, közös gyermek
Sőt, a telekocsizás nem csak egy olcsó és hatékony utazási mód, hanem valódi közösségi élmény, egész kis szubkultúra formálódott az évek során körülötte. Nem ritka a – fent említett Reniékéhez hasonló – társra találás az utazások során. Sőt, már Oszkár-babáról is beszélhetünk. András vitte el egy ízben Katát a fővárosba, később több alkalommal is együtt utaztak. Az utakat autó nélküli találkozások követték, majd egy tenerifei bálnashow keretein belül leánykérés is történt. Az esküvő és a mexikói nászút után pedig megérkezett az Oszkár-baba is. „Annyira szeretjük, hogy még kettőt szeretnénk, már a nevek is megvannak” – mondja nevetve András.
A telekocsizás alkalmával persze nem csak párt találhatnak maguknak az utasok, hanem barátokat is. „Két srác vett fel Budapesten, Balatonfüredre mentek, én meg Balatonakarattyára. Jó volt az út, mondták, hogy nem voltak még ott, ahová én megyek, úgyhogy megmutattam nekik az akarattyai kilátót. Mindhárman éhesek voltunk, úgyhogy beültünk együtt kajálni. Ebből a rövid fuvarból egy háromórás élmény és egy mai napig tartó barátság lett” – meséli Zoltán.
A profi
Az egyik olvasónk egy igencsak felkészült sofőrrel utazott: az autós annyit oszkározik, hogy a járműben hajlakk, hajgumi, szájvíz, törlőkendők, tampon, de még óvszer is található. Az autós elmondása szerint gyakran felmerülnek olyan helyzetek, amikor az utasnak szüksége lehet ilyen dolgokra, így ő tudatosan készül ezekre.
A többórás összezártság persze nem mindig vezet persze barátsághoz vagy házassághoz: vannak, akiknek akad néhány kifejezetten rossz tapasztalata a telekocsizással.
„A friss telekocsisok még nagyon kis csöndesek, kamilláznak, a veteránok már be is finganak az autóba” – mondja az egyik felhasználó. De olyan utas is volt, aki véletlenül exférje új barátnőjének hirdetésére jelentkezett be, így a férfival együtt, hármasban utaztak Budapest felé.
„Volt olyan sofőr, aki mondta, hogy hát, ő most jött ki a börtönből… kis hatásszünet után kiderült, hogy csak börtönőrként dolgozik” – írja egy másik olvasónk.
Rossz autósok, rossz utasok
Prácser Attila, az egyik alapító azt mondja, hogy egyre kevesebb a közösség negatív tapasztalata, az értékelési rendszernek köszönhetően általában maguk a felhasználók vetik ki magukból a nem odavalókat.
„Ha valakiről az olvasható, hogy tíz útból nyolcnál nem jelenik meg, az utas nem foglal nála, és ugyanez fordítva. Automatikusan ellenőrizzük a felhasználókat, és akiről az derül ki, hogy nagyon nem képes a közösség szabályai szerint játszani, akkor megköszönjük az együttműködést. Ez nemcsak autósokra igaz, nagyon sok felelőtlen utas van, aki lemondja az utat az utolsó pillanatban, vagy foglal, de nem megy el. A többség megbízható, de van egy-két bosszantó eset, ami azért is baj, mert nemcsak a régi felhasználóknak, az újoncoknak is el tudja venni a kedvét, ha rosszul sikerül az út. Lehet, hogy nem csak a vele utazó felhasználónak, hanem az egész rendszernek sem fog bizalmat szavazni” – teszi hozzá. Ők olyan visszajelzést is kaptak, hogy a telekocsizást terápiás céllal kéne felírni introvertált embereknek.
Veszélyes lehet-e a telekocsizás?
Mint korábban írtuk, a telekocsizás néhány esetben azért veszélyeket is rejthet magában: a külföldre ingázó gyanútlan autósok akaratlanul és könnyedén válhatnak embercsempésszé. Így történt ez egy sofőrrel még tavaly, amikor az osztrák–német határon állították félre, és az autóban utazók iratait kérték, három útitársa azonban nem volt hajlandó megmutatni azokat. A férfit 56 napig benntartották a passaui börtönben.
Ennek a problémának egyébként külön blogbejegyzést szentelt az oszkar.com is, ahol felhívják az utazók figyelmét a hasonló helyzetekre, és lépésről lépésre leírják, mi a teendő, ha gyanús foglalásokat észlelünk. Néhány kommentelő a poszt alatt le is írja, hogy járt már ilyen cipőben.
Mit szól ehhez a NAV?
Adózás szempontjából a NAV hozzáállása egységes: az alapeset, hogy a sofőrnek dolga van ott, ahová megy, így mindenképp, akár egyedül is elindul az útra. Profitot tehát nem realizál, csupán megosztja a költségeket az utastársaival. „A lényeg az, hogy a bevétel ne legyen több, mint ami az utasra eső költség, ne legyen üzletszerű, és akkor sem adókötelesség, sem adóbevallás nem terheli a telekocsizót” – mondta Kis Péter András, a NAV adószakmai szóvivője a Kossuth Rádiónak.
Ha valaki üzletszerűen szeretné ezt a tevékenységet folytatni, akkor gazdálkodási formát kell választania hozzá, és csak adószám birtokában végezheti a személyszállítást. Ha viszont a költsége bizonyítottan magasabb, mint amennyit az utasoktól költségtérítés címen vissza tud szedni, akkor adózási és bejelentési kötelezettsége sincsen.