Az édes ízek sós-fűszeres bolondériája tart már néhány éve, így nem csoda, ha makacs  trendellenes is egyszeriben csak azt veszi észre, hogy a hatása alá került. A krémes túró-és sajttortákra csorgatott sós karamell, a csilivel izzított forró csokoládé már több mint divathóbort. Mellesleg utóbbi például elég régen divatozik, hiszem az aztékok is ittak ehhez hasonló italt, az pedig nem tavaly volt. Bár úgy négy-ötszáz évre totál elfelejtették, de hát ilyen a divat, eltűnik, visszatér, akár a csőnadrág.

A muffinok viszont úgy tűnik elkerülnek minden trendhullámot, biztosan tartják pozicíójukat a pultokon. A maiakhoz leginkább hasonló változat már megjelent az 1796-ban kiadott első amerikai szakácskönyvben (American Cookery). Bár Amelia Simmons receptje már akkor is(!) rég bevált muffin-útmutatót tartalmazott. Ezek a végtelenségig variálható sütemények azóta is egyfolytában aranykorukat élik, nem beszélve arról, hogy diszkréten gyarmatosították a nyugati világ összes konyháját. Hálistennek, hiszen a muffinnal mindenki nyer, még a testsúlyunk is. Főleg. 

A mostani muffin-machináció alig észrevehető főszereplője – igen, van ebben egy kis képzavar – az észak-afrikai, maghrebi térségben elterjedt fűszerkeverék, a ras-el-hanut, amely a indiai garam masalára emlékeztett, némelyek szerint inkább az indiai curryk-re, amelyek szintén nagyon sokfélék lehetnek. A ras-el hanut-ról mindent elmond a név arab jelentése: A bolt főnőke. Vagyis, minden fűszeresnek megvan a maga tuti keveréke, ami akár harmincféle fűszerből is állhat. Ha mi nem a keleti fűszereket is árusító boltok, gourmet üzletek polcairól szerezzük be, akkor legalábis őröljünk,keverjünk össze egyenlő arányban kurkumát, kardamomot, szerecsendiót, szegfűszeget, fahéjat, rózsaborst ( a kubéba maga a csoda benne), szárított csilit vagy paprikát, gyömbért, ánizsmagot, görögszénát, és ha tudunk szerezni, akkor morzsoljunk még hozzá szárított rózsabimbókat vagy rózsaszirmokat (ha egy-két összetevő kimarad, az sem tragédia). A ras -el-hanut igenis  jól passzítható süteményekhez. Bár valószínűleg  ez a helybélieknek soha eszükbe sem jutna. Leginkább a kuszkuszban, levesekben, a tajine-ban készülő ragukban köt ki. A muffin és a ras-el-hanut nyugat és kelet találkozása, vagyis fúziós “konyhaművészet”, amit, néhány jól sikerült kivételetől eltekintve, sokan konyhahökkentészeti blöffnek tartanak.

Nos, ez egy jól sikerült kivétel, mondhatni fantasztikusan jól sikerült.

M.L.

A muffin és a ras-el-hanut – azaz a muffinus africanus – civilizációs frigye a pontos méricskélésen múlik: ha túl sokat teszünk a tésztába, tajine-ízű  lesz, ha túl keveset, akkor észre sem vesszük, de még ez a jobbik eset, akkor egy sima, átlagos csokis muffin, és passz. Persze a ras -el-hanutból tényleg csak egy csipetnyi kell, fél mokkáskanálnyi, késhegynyi - maradjon   épp csak felsejlő,   ahogy Seherezádé csodás arca is a fátyol alatt.

Hozzávalók:

120 g liszt

120 g cukor (fele melaszos barnacukor is lehet, sőt )

300 g étcsokoládé vagy csokoládépasztilla

300 g vaj

5 tojás

1 zacskó sütőpor

1 mokkáskanál ras-el-hanut (óvatosabbak csak egy csapott mokkáskanállal tegyenek bele, noha az igazán óvatosak valószínűleg eleve el sem készítik)

Elkészítés:

Vízfürdőben olvasszuk fel a csokoládét és a hideg, kockákra vágott vajat, keverjük alaposan össze, s hagyjuk kissé kihűlni. A víz épp csak gőzölőgjön a csokoládés edény alatt, mert a csokoládé hajlamos hirtelen megégni.

A sütőt kapcsoljuk 160 fokra. A tojásokat keverjük simára a cukorral és a ras-el-hanuttal, majd gyorsan dolgozzuk össze a liszttel (muffin-módra nem kell átszitálni), a sütőporral és csokoládés-vajas keverékkel. Kanalazzuk a 12 darabos muffintepsibe, és 20-22 perc alatt süssük meg.

Direkt nem azt jelezzük, hogy süssük készre, mert ez a muffin akkor jó, ha a belsejében még némiképp folyós, ragacsos a csokoládé . Ezért is használunk ilyen koleszteringerjesztően sok csokoládét meg vajat, de fogadjunk, hogy dietetikusok  sem tudnának ellenállni neki, legfeljebb aztán egy évig vezekelnek.

 Ha még színes "ruhába" is öltöztetjük a muffinunkat, egész virgonc lányos lesz, és Seherezádé mehet nyugdíjba.