Látni- és kóstolnivalóban nincs hiány. Hegyalja egyetlen ötcsillagos szállodája, az Andrássy Rezidencia még a fenséges lakhatást is biztosítja (vékonyabb pénztárcájú borszakírók inkább a négy napraforgós Katica vendégházat célozzák meg), csodás, fürdésre is alkalmas, érintetlen szépségű bányató várja a kirándulókat, és első osztályú dűlőkben barangolhat az ember. Miközben itt van a most már ínyenc falatokat is felszolgáló Borászok borásza Berecz Stéphanie hangulatos pincéje, és az amerikai kontinenst mostanság meghódító, arrafelé csak szimplán Furminatornak nevezett Majoros László családi pincéje. 

Szóval van itt minden, szem-szájnak ingere, csak meg kell mutatni. Az elmúlt hónapokban jött létre a Tarcal Kulturális Egyesület, aminek a motorja a már említett Berecz Stéphanie és a helyi vendéglátásban érdekelt Palásthy Katalin, majd szép lassan besorolt mögéjük a település többi borásza, fogadósa is, mi több, a helyi önkormányzat is.

Az a nagyszerű ebben a projektben, hogy nem csak rendezvényeket hoznak tető alá, nem csak pályázatokat írnak, hanem egymás számára teremtenek üzleti lehetőséget  (a szállóvendégek kedvezményt kapnak a borászatoknál vagy a helyi sajtmesternél, és így tovább) – és próbálják helyben tartani a turistákat.

S ami igazán figyelemre méltó: egy csapatba tömörül itt az orosz származású, ex-kosaras Szavercsenkó Jelena, a Kern Pincészet borásza (férje azzal adta áldását borászati ambícióira, hogy még mindig olcsóbban jön ki, ha neje nem veszi, hanem készíti a pezsgőt), a francia Berecz Stéphanie, az örmény felmenőkkel büszkélkedő Károlyi Gabriella, az Andrássy Rezidencia marketingese és a Novell Magyarország korábbi operatív igazgatója, Basa Richárd, aki Kanczler Andrással viszi a Basilikus Borkultúra Központot és Szőlőbirtokot. Ők mindnyájan szegről-végről lettek tarcali borászok, míg Matyisák Gábor és felesége, Vízkeleti Anikó, bár 2010-ben alapították csak pincészetüket, ősei  már az 1800-as években is kiváló aszúkat termeltek. Soraikat erősíti a Myrtus Pince tulajdonosa, Keresztes Ákos is, aki ifjú borászként két éve elnyerte a Pannónia Aranygyűrűt. A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet is tagja a társulásnak, ahogy Dorogi István remete borász is.

borespiac.hu

Az ilyen jellegű összefogás nemcsak a tekintetben unikum, hogy másutt még tősgyökeres helyiek sem tudnak mindig megegyezni, hanem mert békésen megfér egymás mellett többféle kívánalom: a vallásos üzenetet képviselő, közel tíz méteres áldó Krisztus-szobor, a mámorító borok, az esti bulizásra is gyakorta használt bányató, meg az afféle "magas" kultúra, mint a Tarcal Akusztik koncertsorozat, aminek keretében egész nyáron  hívogatják  a turistákat a régi kőbánya helyén kialakított Arénába.

tarcal.hu

A közelmúltban tartott sajtótájékoztatón Palásthy Katától azt is megtudtuk, hogy a Tarcal határában magasodó Nagy-Kopasz-hegy annak idején gazdag volt a vulkanikus üvegben, azaz az obszidiánban, miáltal a népmesei fordulat („az üveghegyen is túl”) minden bizonnyal Tarcal utáni végekre utalhatott. Középkori turisták pedig azért is felkereshették a bájos hegyaljai királyi birtokot, mert Könyves Kálmán 1100 környékén épp itt tartott országgyűlésén foglalta törvénybe, hogy „a strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék”. Ezzel a bölcs király azt mondta, hogy alakváltásra képes boszorkányok nem léteznek, igaz, más alfajokról nem nyilatkozott. A tokaji borvidék legdélebbi parcellái közé tartozik a Szent kereszt-dűlő, filológusok szerint ez lehet egész Hegyalja legrégebbi szőlőhegye. És hogy ennek milyen gyakorlati haszna van? Nos, elég csak megkóstolni a tarcali remete borász, Dorogi István máslását, és az ember mindent megért...